Lemez

Jan Lisiecki: Schumann

  • - csk -
  • 2016. április 3.

Zene

Akadnak a zenei előadó-művészet világában, akik szinte csecsemőként kezdik karrierjüket. A lengyel szülőktől származó, de Kanadában született és nevelkedett zongoraművész, Jan Lisiecki mostanában a nemzetközi zeneélet egyik új felfedezettje. Vagyis talán mégsem annyira új, hiszen már kilencévesen zenekarral lépett fel – annak pedig tizenkét esztendeje. Szerepelt a New York-i Filharmonikusokkal, az Orchestre de Paris-val, a BBC Szimfonikusokkal, a Rotterdami Filharmonikusokkal, a Montreali Szimfonikusokkal, és olyan karmesterekkel működött együtt, mint Claudio Abbado, David Zinman, Paavo Järvi és Yannick Nézet-Séguin. Schumann-lemezén a zeneszerző összes zenekari kíséretes zongoraműve szólal meg (a-moll zongoraverseny, op. 54; Bevezetés és Allegro appassionato, op. 92; Bevezetés és koncert-Allegro, op. 134) a Római Santa Cecilia Akadémia Zenekarával, a kiváló Antonio Pappano vezényletével.

Élvezetes felvétel, egy szavunk se lehet. A kíséret nagyszerű, a karmesteri irányítás abszolút adekvát: Pappano és a zenekar érzékenyen reflektál Schumann forrongó indulataira, és képesek ezeket a szimfonikus hangzás effektusaivá konvertálni. Lisiecki kifogástalanul zongorázik: plasztikus billentés, markáns karakterek, hiteles tempók, életteli hangsúlyok, intellektus és emóciók kimunkált egyensúlya – ez mind jelen van magas színvonalú játékában. Megszületik a jellegzetes schumanni költészet. De…? Igen, most jön a de. Ilyen Schumann-előadást már sokat hallottunk. Az utóbbi évek zongoristacsillagai, Ingrid Fliter, Danyiil Trifonov, Khatia Buniatishvili, Gyenyisz Kozsuhin felismerhetőbb egyéniségek. Persze, ne becsüljük le azt, ami jó, márpedig ez pompás zongorázás, legfeljebb nem olyan egyéni, mint amilyet vártunk. Talán legközelebb, egy szólólemezen.

Deutsche Grammophon, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.