Lemez

Jan Lisiecki: Schumann

  • - csk -
  • 2016. április 3.

Zene

Akadnak a zenei előadó-művészet világában, akik szinte csecsemőként kezdik karrierjüket. A lengyel szülőktől származó, de Kanadában született és nevelkedett zongoraművész, Jan Lisiecki mostanában a nemzetközi zeneélet egyik új felfedezettje. Vagyis talán mégsem annyira új, hiszen már kilencévesen zenekarral lépett fel – annak pedig tizenkét esztendeje. Szerepelt a New York-i Filharmonikusokkal, az Orchestre de Paris-val, a BBC Szimfonikusokkal, a Rotterdami Filharmonikusokkal, a Montreali Szimfonikusokkal, és olyan karmesterekkel működött együtt, mint Claudio Abbado, David Zinman, Paavo Järvi és Yannick Nézet-Séguin. Schumann-lemezén a zeneszerző összes zenekari kíséretes zongoraműve szólal meg (a-moll zongoraverseny, op. 54; Bevezetés és Allegro appassionato, op. 92; Bevezetés és koncert-Allegro, op. 134) a Római Santa Cecilia Akadémia Zenekarával, a kiváló Antonio Pappano vezényletével.

Élvezetes felvétel, egy szavunk se lehet. A kíséret nagyszerű, a karmesteri irányítás abszolút adekvát: Pappano és a zenekar érzékenyen reflektál Schumann forrongó indulataira, és képesek ezeket a szimfonikus hangzás effektusaivá konvertálni. Lisiecki kifogástalanul zongorázik: plasztikus billentés, markáns karakterek, hiteles tempók, életteli hangsúlyok, intellektus és emóciók kimunkált egyensúlya – ez mind jelen van magas színvonalú játékában. Megszületik a jellegzetes schumanni költészet. De…? Igen, most jön a de. Ilyen Schumann-előadást már sokat hallottunk. Az utóbbi évek zongoristacsillagai, Ingrid Fliter, Danyiil Trifonov, Khatia Buniatishvili, Gyenyisz Kozsuhin felismerhetőbb egyéniségek. Persze, ne becsüljük le azt, ami jó, márpedig ez pompás zongorázás, legfeljebb nem olyan egyéni, mint amilyet vártunk. Talán legközelebb, egy szólólemezen.

Deutsche Grammophon, 2016

Figyelmébe ajánljuk

A kutya mellett

A filmművészetben a Baran című, egyszerre realista és költői remekmű (Madzsid Madzsidi) jóvoltából csodálkozhatott rá a világ először az iráni afgán menekültek sorsára.

Iszony

Kegyetlen, utálatos film Veronika Franz és Severin Fiala legújabb munkája (ők a felelősek a 2014-es, hasonlóan bársonyos Jó éjt, anyu! című horrorért).

Elvis gyémánt félkrajcárja

  • - turcsányi -

Van a Hülye Járások Minisztériumának egy vígjátéki alosztálya, ott írták elő, hogy ha valaki el akarja kerülni a helyzetkomikumok – művészileg nyilván szerfelett alantas – eszköztárának használatát, hősét úgy kell járatnia (lehetőleg a medence partján), hogy a mozgása végig magán hordozza a szerepét.

Saját magány

A Comédie-Française évszázadok óta egyre bővülő, immár többezresre duzzadt repertoárjából most a klasszicista szerző modern köntösbe bújt, Guy Cassiers rendezésében újragondolt változatát hozták el Budapestre – pár hónappal a premier után.

Az én bilincsei

A Losoncról származó Koós Gábor (1986) a Képzőművészeti Egyetem grafikaszakán végzett, és még tanulmányai idején monumentális, több mint két méter magas munkáival lett ismert.

Kihaltunk volna

Ez az átfogó nőtörténeti mű nem Hatsepszut, az egyiptomi fáraónő, vagy Endehuanna, a sumér költőnő, és még csak nem is a vadászó férfi, gyűjtögető nő meséjével kezdődik, hanem egy mára kihalt, hüvelykujjnyi, rovarevő, tojásrakó, pocokszerű lénytől indulunk el, amely még a dinoszauruszok lába mellett osonva vadászott.

Alexandra, maradj velünk!

"Alexandra velünk marad. S velünk marad ez a gondolkodásmód, ez a tempó is. A mindenkin átgázoló gátlástalanság. Csak arra nincs garancia, hogy tényleg ilyen vicces lesz-e minden hasonló akciójuk, mint ez volt. Röhögés nélkül viszont nehéz lesz kihúzni akár csak egy évet is."