Lemez

Dalok a Kispipából

Zene

„Hol lesznek már a Beatlesek, mikor én még mindig itt leszek…” – utolsó éveiben előszeretettel mantrázta ezt önmagának Seress Rezső, s ha egészen nem is, hát félig azért igaza lett. A gombafejűek emléke ugyan máig eleven – de az övé szintén. Seress után maradt legalább tíz bombabiztos pesti sláger meg egy gazdagon burjánzó huszadik századi életlegenda, s ezekre ma is lehet építeni: műsoros estet éppúgy, mint hanglemezt. A múlt századelő világának színészként is tudós ismerője, Fesztbaum Béla úgy másfél éve az Óbudai Társaskörben hozott össze egy csevegős-szalonzenés Seress-estet, melyet azóta játszanak, s mely most immár lemezen is meghallgatható. Fesztbaum énektudása és zongorajátéka jócskán meghaladja az egy-két ujjal pötyögő, s bizony kicsit sem szárnyaló hangú zeneszerző előadói képességeit, ám egyebekben keresve sem találhatnánk nálánál hívebb és lelkesebb kalauzt a változatos hangulatú – és elegyes nívójú – Seress-számok világában. Svádája helyben és a lemezről visszahallgatva egyaránt meggyőzőnek bizonyul, s ha olykor netán mégis fárasztónak érezzük egyik-másik dal túltömött világfájdalmát vagy umcaccázását, az is inkább a saját Seress-ambivalenciánk számlájára írandó. Fesztbaum és a Kék Duna Szalonzenekar (művészeti vezető: Berki Sándor Dezső) gazdagabb hangszereléssel tálalja a felhangzó 21 számot, s olyik dalban a továbbgondoló fantázia szinte Seress posztumusz társkomponistáinak hallatja a hangszerelőket. A Csak inni, inni! című, eredetileg már-már primitívnek ható számból például szinte Piazzolla-hommage-t növesztett az új változat. A Szomorú vasárnap párütemnyi előkéje is valóságos hozzáadott értéknek ítélhető, s az ilyen sikeres gazdagításokhoz képest egészen mellékesnek tarthatjuk, hogy egy-egy ponton Fesztbaum és (a Szomorú vasárnapban gyönyörű hegedűszólót játszó) Berki túlbecsülte a dalok teherbíró képességét.

Rózsavölgyi Kiadó, 2016

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.

Ilyen tényleg nincs Európában

„És jelentem, hogy szeptember elsején be lehet menni a bankba és föl lehet venni a 3 százalékos otthonteremtési hitelt, családi állapottól, lakhelytől függetlenül, és a legfiatalabbak is tulajdonosok lesznek a saját otthonukban. Én nem tudom, hogy ez lelkesítő cél-e bárkinek, de azt biztosan mondhatom, hogy sehol Európában olyan nincs, hogy te barátom, eléred a 18 éves kort, és ha úgy döntesz, hogy saját otthonban akarsz lakni, akkor az lehetséges.”