mi a kotta?

Arad fia

  • mi a kotta
  • 2016. április 3.

Zene

„A kettejük közti erős kötelék abból az akaratlan tévedésből ered, amikor a szerelem arra törekszik, hogy meghosszabbítsa önmagát a szükséges változás állapotán túl, és kölcsönös biztosítékokra tegyen szert, áthágva azt, ami örökké új és változó a jelenségvilágban – ez a kötelék kényszeríti bele mindkettejüket a szeretet nélküli egyesülés gyötrelmeibe. A költemény további folyamata feltárja azután annak a szükségszerűségét, hogy a valóság változásait, sokrétegűségét, örök megújulását elismerjük, és engedjünk neki. Wotan fölemelkedik arra a tragikus magaslatra, hogy saját pusztulását – akarja. Ez minden, amit az emberiség történetéből tanulhatunk: akarni és végrehajtani a szükségszerűt.” Az előzékeny elemző, Richard Wagner értelmezte ekképp egy levelében a főisten Wotan és neje, Fricka kapcsolatát, s végeredményben az egész Ring egyik szándékolt fő üzenetét. E megzápult isteni frigynek A walkür cselekményében is jut sorsalakító szerep, s erről vasárnaptól az operaházban is megbizonyosodhatunk. Mert A Rajna kincse tavalyi bemutatójával megkezdett új Ring-ciklus most elérkezik A walkürhöz: ezúttal is M. Tóth Géza rendezésében és Halász Péter zenei irányítása alatt (március 6., öt óra).

Vasárnap este még egy operabemutató küzd a figyelmünkért: koncertszerű előadásban és egyszeri alkalom gyanánt, ám csak annál különlegesebb, jószerint exkluzív operaélményt ígérve. A Müpa Régizene Fesztiválján ugyanis Vashegyi György továbbhalad Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville újrafelfedezésének útján, a 18. századi francia zeneszerző Isbé című operájának első modern kori előadását életre szólítva (Nemzeti Hangversenyterem, március 6., hat óra). E műről magunk sem tudunk szinte semmit, leszámítva azt az érdekes apróságot, hogy az 1742-ben bemutatott első Mondonville-opera egy pár évvel korábban elhunyt dandártábornok, bizonyos Henri-François de la Rivière márki szövegén alapult.

A Régizene Fesztivál másik nagy eseményének az a pénteki barokk áriaest ígérkezik, ahol Baráth Emőke és Valer Barna-Sabadus kontratenor énekel majd szerelmi kettősöket (Fesztivál Színház, március 4., fél nyolc). A harmincesztendős Barna-Sabadus (képünkön) Arad szülötte, nevének tanúsága szerint pedig legalább részben magyar származású, s ami a legfontosabb: ő az androgün operaéneklés Jaroussky és Cencic után most soron következő nagysága.

Még három zenekari koncertet kell említenünk a hétvégéről és a jövő hét elejéről, s mindhármon jeles szólistát is köszönthetünk majd a pódiumon. A Pannon Filharmonikusok pesti hangversenyén a trombitás Boldoczki Gábor lesz a vendég: Haydn Esz-dúr trombitaversenye érdekes kontrasztot teremt majd Bruckner 8. szimfóniájával (Nemzeti Hangversenyterem, március 5., fél nyolc). A Liszt Ferenc Kamarazenekar Emmanuel Pahud fuvolajátékával csábít a koncertjére, melyen három Bach zenéje vár ránk (Zeneakadémia, március 7., fél nyolc), míg szerdán a Concerto Budapest és a szoprán Juliane Banse fog Schubert-műveket megszólaltatni, méghozzá a német énekesnő férje, Christoph Poppen vezénylete alatt – a Wotanéktól üdvösen eltérő párkapcsolatot érzékletessé téve (Nemzeti Hangversenyterem, március 9., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Köszönjük meg a Fidesznek a sok-sok leleplezést!

A Fidesz számára úgy kell a titkos terveket szövő ellenség leleplezése, mint a levegő: egyszerre mutat rá az ellenség vélt szándékaira, és tereli el a figyelmet önmaga alkalmatlanságáról. De hogyan lehet leleplezni hetente valamit, amit már mindenki tud? Hányféle leleplezés van? És hogy jön ide a konyhában ügyködő Magyar Péter? Ezt fejtettük meg.

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.