mi a kotta?

Arad fia

  • mi a kotta
  • 2016. április 3.

Zene

„A kettejük közti erős kötelék abból az akaratlan tévedésből ered, amikor a szerelem arra törekszik, hogy meghosszabbítsa önmagát a szükséges változás állapotán túl, és kölcsönös biztosítékokra tegyen szert, áthágva azt, ami örökké új és változó a jelenségvilágban – ez a kötelék kényszeríti bele mindkettejüket a szeretet nélküli egyesülés gyötrelmeibe. A költemény további folyamata feltárja azután annak a szükségszerűségét, hogy a valóság változásait, sokrétegűségét, örök megújulását elismerjük, és engedjünk neki. Wotan fölemelkedik arra a tragikus magaslatra, hogy saját pusztulását – akarja. Ez minden, amit az emberiség történetéből tanulhatunk: akarni és végrehajtani a szükségszerűt.” Az előzékeny elemző, Richard Wagner értelmezte ekképp egy levelében a főisten Wotan és neje, Fricka kapcsolatát, s végeredményben az egész Ring egyik szándékolt fő üzenetét. E megzápult isteni frigynek A walkür cselekményében is jut sorsalakító szerep, s erről vasárnaptól az operaházban is megbizonyosodhatunk. Mert A Rajna kincse tavalyi bemutatójával megkezdett új Ring-ciklus most elérkezik A walkürhöz: ezúttal is M. Tóth Géza rendezésében és Halász Péter zenei irányítása alatt (március 6., öt óra).

Vasárnap este még egy operabemutató küzd a figyelmünkért: koncertszerű előadásban és egyszeri alkalom gyanánt, ám csak annál különlegesebb, jószerint exkluzív operaélményt ígérve. A Müpa Régizene Fesztiválján ugyanis Vashegyi György továbbhalad Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville újrafelfedezésének útján, a 18. századi francia zeneszerző Isbé című operájának első modern kori előadását életre szólítva (Nemzeti Hangversenyterem, március 6., hat óra). E műről magunk sem tudunk szinte semmit, leszámítva azt az érdekes apróságot, hogy az 1742-ben bemutatott első Mondonville-opera egy pár évvel korábban elhunyt dandártábornok, bizonyos Henri-François de la Rivière márki szövegén alapult.

A Régizene Fesztivál másik nagy eseményének az a pénteki barokk áriaest ígérkezik, ahol Baráth Emőke és Valer Barna-Sabadus kontratenor énekel majd szerelmi kettősöket (Fesztivál Színház, március 4., fél nyolc). A harmincesztendős Barna-Sabadus (képünkön) Arad szülötte, nevének tanúsága szerint pedig legalább részben magyar származású, s ami a legfontosabb: ő az androgün operaéneklés Jaroussky és Cencic után most soron következő nagysága.

Még három zenekari koncertet kell említenünk a hétvégéről és a jövő hét elejéről, s mindhármon jeles szólistát is köszönthetünk majd a pódiumon. A Pannon Filharmonikusok pesti hangversenyén a trombitás Boldoczki Gábor lesz a vendég: Haydn Esz-dúr trombitaversenye érdekes kontrasztot teremt majd Bruckner 8. szimfóniájával (Nemzeti Hangversenyterem, március 5., fél nyolc). A Liszt Ferenc Kamarazenekar Emmanuel Pahud fuvolajátékával csábít a koncertjére, melyen három Bach zenéje vár ránk (Zeneakadémia, március 7., fél nyolc), míg szerdán a Concerto Budapest és a szoprán Juliane Banse fog Schubert-műveket megszólaltatni, méghozzá a német énekesnő férje, Christoph Poppen vezénylete alatt – a Wotanéktól üdvösen eltérő párkapcsolatot érzékletessé téve (Nemzeti Hangversenyterem, március 9., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.