mi a kotta?

Arad fia

  • mi a kotta
  • 2016. április 3.

Zene

„A kettejük közti erős kötelék abból az akaratlan tévedésből ered, amikor a szerelem arra törekszik, hogy meghosszabbítsa önmagát a szükséges változás állapotán túl, és kölcsönös biztosítékokra tegyen szert, áthágva azt, ami örökké új és változó a jelenségvilágban – ez a kötelék kényszeríti bele mindkettejüket a szeretet nélküli egyesülés gyötrelmeibe. A költemény további folyamata feltárja azután annak a szükségszerűségét, hogy a valóság változásait, sokrétegűségét, örök megújulását elismerjük, és engedjünk neki. Wotan fölemelkedik arra a tragikus magaslatra, hogy saját pusztulását – akarja. Ez minden, amit az emberiség történetéből tanulhatunk: akarni és végrehajtani a szükségszerűt.” Az előzékeny elemző, Richard Wagner értelmezte ekképp egy levelében a főisten Wotan és neje, Fricka kapcsolatát, s végeredményben az egész Ring egyik szándékolt fő üzenetét. E megzápult isteni frigynek A walkür cselekményében is jut sorsalakító szerep, s erről vasárnaptól az operaházban is megbizonyosodhatunk. Mert A Rajna kincse tavalyi bemutatójával megkezdett új Ring-ciklus most elérkezik A walkürhöz: ezúttal is M. Tóth Géza rendezésében és Halász Péter zenei irányítása alatt (március 6., öt óra).

Vasárnap este még egy operabemutató küzd a figyelmünkért: koncertszerű előadásban és egyszeri alkalom gyanánt, ám csak annál különlegesebb, jószerint exkluzív operaélményt ígérve. A Müpa Régizene Fesztiválján ugyanis Vashegyi György továbbhalad Jean-Joseph Cassanéa de Mondonville újrafelfedezésének útján, a 18. századi francia zeneszerző Isbé című operájának első modern kori előadását életre szólítva (Nemzeti Hangversenyterem, március 6., hat óra). E műről magunk sem tudunk szinte semmit, leszámítva azt az érdekes apróságot, hogy az 1742-ben bemutatott első Mondonville-opera egy pár évvel korábban elhunyt dandártábornok, bizonyos Henri-François de la Rivière márki szövegén alapult.

A Régizene Fesztivál másik nagy eseményének az a pénteki barokk áriaest ígérkezik, ahol Baráth Emőke és Valer Barna-Sabadus kontratenor énekel majd szerelmi kettősöket (Fesztivál Színház, március 4., fél nyolc). A harmincesztendős Barna-Sabadus (képünkön) Arad szülötte, nevének tanúsága szerint pedig legalább részben magyar származású, s ami a legfontosabb: ő az androgün operaéneklés Jaroussky és Cencic után most soron következő nagysága.

Még három zenekari koncertet kell említenünk a hétvégéről és a jövő hét elejéről, s mindhármon jeles szólistát is köszönthetünk majd a pódiumon. A Pannon Filharmonikusok pesti hangversenyén a trombitás Boldoczki Gábor lesz a vendég: Haydn Esz-dúr trombitaversenye érdekes kontrasztot teremt majd Bruckner 8. szimfóniájával (Nemzeti Hangversenyterem, március 5., fél nyolc). A Liszt Ferenc Kamarazenekar Emmanuel Pahud fuvolajátékával csábít a koncertjére, melyen három Bach zenéje vár ránk (Zeneakadémia, március 7., fél nyolc), míg szerdán a Concerto Budapest és a szoprán Juliane Banse fog Schubert-műveket megszólaltatni, méghozzá a német énekesnő férje, Christoph Poppen vezénylete alatt – a Wotanéktól üdvösen eltérő párkapcsolatot érzékletessé téve (Nemzeti Hangversenyterem, március 9., fél nyolc).

Figyelmébe ajánljuk

Fiúk a barakkból

Andy Parker sorozata sokáig megtéveszt a cukiságával, és csak lassan virrad a nézőre, hogy más üzenet rejlik itt. Az érzékeny és nagyon is meleg Cameron Cope (a valós koránál jóval hamvasabbnak és naivabbnak tetsző Miles Heizer) rejtélyes indíttatásból úgy dönt, hogy nehéz természetű édesanyját azzal tudná a legjobban kiborítani, ha csatlakozna a tengerészgyalogsághoz.

Szellemes

Ifj. Vidnyánszky Attila „saját” Hamletjének színpadra állításához tett vállalásaiból akár már egy is túl nagynak tűnhet. Nemcsak a darab címe változott meg: az „és a többi, néma csend” válik a rendezői elképzelés alfájává és ómegájává is.

Lehetnénk jobban is

Ismerjük a híres idézetet, amelyben Rousseau a polgári társadalom megteremtését az első emberhez köti, aki „bekerített egy földdarabot és azt találta mondani: ez az enyém, s oly együgyű emberekre akadt, akik ezt el is hitték neki”.

A fájdalomdíj

A Szentháromság téren álló, túlméretezett és túldíszített neogótikus palota, az egykori Pénzügyminisztérium Fellner Sándor tervei alapján épült 1901–1904 között, de nem aratott osztatlan sikert. Túlzónak, hivalkodónak tartották; az már tényleg csak részletkérdés volt, hogy a kortárs építészethez semmi köze nem volt.

Így bomlik

Nehéz lenne pontosan belőni, hogy a Fidesz mióta építi – a vetélytársainál is sokkal inkább – tudatosan, előre megfontolt szándékkal hazugságokra a választási kampányait (1998-ban már egészen bizonyosan ezt tették). Az viszont látható pontosan, hogy e hazugságok idővel egyre képtelenebbek lettek.

„Ők nem láthatatlanok”

A Pirkadatig című krimiért 2023-ban elnyerte a legjobb mellékszereplőnek járó Ezüst Medvét. Transz színésznőként aktívan kiáll a transz emberek jogaiért és láthatóságáért – minderről és persze Tom Tykwer új filmjéről, A fényről is kérdeztük őt, amelynek mellékszereplőjeként a Szemrevaló Filmfesztiválra érkezett Budapestre.

Mindenki eltűnt

Egy Svédországban élő nyugdíjas postás, műfordító kezdeményezésére gyűjteni kezdték a nagyváradiak a magyar zsidó közösségről és tagjainak sorsáról szóló könyveket. A polcon műveik révén egymás mellé kerülnek szülők és gyerekek, akiket a holokauszt idején elszakítottak egymástól.

„Ez az identitásom része”

Megfeszített erővel vett részt az emberkereskedelem elleni küzdelemben, védett házakat vezetett, kimenekítésekben működött közre. A saját egészsége érdekében hátrébb lépett, de továbbra is dolgozik.

Vaskézzel

Az okozott kár értéke a nyomozás során még a tízszerese volt a vádiratban szereplő 6 millió forintnak. Az előkészítő ülés lehetőséget teremtett volna arra, hogy a szennyest ne teregessék ki, aztán minden másként alakult.