Koncert

Jeney Zoltán születésnapi koncertje

  • - csonta -
  • 2013. november 10.

Zene

"Nem léphetsz kétszer ugyanabba a folyóba", juthatott volna eszébe Recenzensnek a híres Hérakleitosz-aforizma, amikor belépett a BMC szépségesen egyszerű, remek akusztikájú hangversenytermébe.

Ugyanis az első lépést Jeney Zoltán hangversenyére nagyjából negyven évvel ezelőtt tettem meg, éspedig a Rottenbiller utcai KISZ-székház szépnek semmiképpen sem nevezhető termébe. És e hűvös estén nagyjából ugyanazokat az arcokat láthattuk magunk körül, csak hát rajtuk immár az Idő kikaparhatatlan hangjegyeivel; igaz, közben világhírű lett mindenki - Budapesten. Minden ugyanaz, mégis más, gondoltam, amikor a zongorista, Csalog Gábor bejelentette, hogy az egyik, Hérakleitosznak dedikált darabot egymás után kétszer fogja eljátszani. Mert eszembe jutott, hogy egyszer a Rottenbiller utcában Jeney Zoltán bejelentette, hogy Round című darabja nem szólt elég halkan, ezért most megismétlik, ezúttal behúzott függöny mögött. Vagyis: minden totálisan más volt, mégis ugyanaz. És persze a program egésze is gondoskodott arról, hogy a nagy göröggel együtt az Idő kérlelhetetlen múlása, azaz a Halál felé terelje gondolatainkat; a görög bölcshöz kapcsolódó három darab mellett a halottaknak, vagyis Jeney mestereinek, pályatársainak szóló üdvözletek alkották a műsor gerincét. A cselló (Déri György) és a zongora (Csalog Gábor) nemesen dadogó közös monológja (Consolazione - something lost: echo) Szőllőssy Andrásra emlékezett; a Meditazione su un tema di Petrassi című zongoradarab Jeney római mesterének születésnapjára készült, míg a cimbalomra írt Búcsú Ligeti Györgytől Szalai András döbbenetesen szuggesztív előadásában zárta a két H jegyében álló estét. Hogy mégse vágjuk fel ereinket, arról Petri György verseinek a megzenésítése gondoskodott, és noha a cím (Agónia) nem túl vidám, a dalciklus azért inkább groteszk fityiszt mutat a halálnak, semhogy megadja magát neki.

Budapest Music Center, október 2.

Figyelmébe ajánljuk

Valóra vált forgatókönyv

1984-ben került a mozikba Rob Reiner első filmje, A turné (This Is Spinal Tap). Az áldokumentumfilm egyik főszereplője maga a rendező volt, aki az éppen amerikai turnén levő fiktív brit hard rock zenekar, a Spinal Tap történetét próbálta kibogozni.

Nézőpont

A filozófus-író (Denis Podaly­dès) tüdeje és mája közt apró kis foltot mutat ki az MRI-vizsgálat, de biztosítják afelől, hogy (egyelőre!) nem veszélyes a dolog.

Amikor győznek a hippik

  • - turcsányi -

Blaze Foley-nak volt egy kabátja. Ha egészen pontosak akarunk lenni, ez az egy kabátja volt neki – ez sem túl jó bőrben. Az ujját például vastag ezüstszínű ragasztószalaggal kellett megerősíteni, jól körbetekerni, mindkettőt – hogy le ne essenek.

Hibamátrix

  • Dékei Krisztina

Szűcs művészete a klasszikus, realista festészeti hagyományokon alapul, de távol áll a „valóságtól”.

Ozmózisok

Nádas Péter e hosszú, több mint négyszáz oldalas memoárját Mészöly Miklós, Polcz Alaine és Esterházy Péter köré fűzi föl. Könyvének témája négyük viszonya, vonzásaik és választásaik, személyiségük szerkezetének összeillő és egymáshoz nem illeszkedő elemei. És a háttérben természetesen ott van a korszak, a lassú hetvenes–nyolcvanas évek a kádári provinciában.

Mozaikkockák

A hazai neoavantgárd egyik meghatározó alakjaként Erdély Miklós (1928–1986) a sok műfajban alkotó, polihisztor művészek közé tartozott.

Abúzus, család

  • Balogh Magdolna

Egyéni hangú, markáns képviselője Ivana Dobrakovová a szlovák kritika által expat-prózaként emlegetett prózai iránynak. Ezzel az angol „expatriate”, azaz tartósan vagy ideiglenesen külföldön élő szóból eredő kifejezéssel azokra a művekre utalnak, amelyek a rendszerváltozás adta lehetőségekkel élve külföldön szerencsét próbáló fiatalok problémáiról beszélnek.

Árvák harca

A jelenből visszatekintve nyilvánvaló, hogy a modern, hol többé, hol kevésbé független Magyarország a Monarchia összeomlásától kezdődő történelmében szinte állandó törésvonalak azonosíthatók.