Lemez

Emiliana Torrini: Tookah

  • Tófalvy Tamás
  • 2013. november 10.

Zene

Az obskúrus indie-énekesnőből megbízható középkategóriás sztárrá válás meséje az izlandi Emiliana Torrini esetében is a klasszikus narratívát követi annak kötelező fordulataival. Az egyik ilyen a hirtelen beütő siker, amely a 2008-as Me And Arminivel következett be.

A sikert természetesen a régi rajongók sajnálkozása kísérte, akik szerint a korábbi, függetlenebb hangzás helyett immár a könnyebben befogadható, popos sémák kerültek előtérbe. A Me and Arminiban valóban nem volt benne a Love In The Time Of Science finom disszonanciája és elektronikus kísérletezése, sem a Fisherman's Woman meghittsége és feszes kompozíciója, viszont egyenletes slágerességgel kompenzált mindezekért.

A Tookah rendkívül különös elegye szinte az összes eddigi Torrini-koncepciónak. Van benne pop, van benne experimentális szemlélet, sláger és antisláger egyaránt. Lehetne örülni a színességének, de inkább az egység hiánya, a hullámzó színvonal feltűnő. A slágernek szánt darabok, mint a Tookah vagy az Animal Games kedvesek és dúdolhatók, de nem olyan kiemelkedőek, és nem is akad sok belőlük. Jelen van a melankolikus, merengő, ám szókimondó vonal is - de csak periferikusan. A csúcspont a Speed Of Dark bizarr, feje tetejére állított ál- és posztszintipopja: egyszerre trendi és egyedi, kimódolt és fésületlen - telitalálat. Az egyenetlen színvonalú dalokban viszont ott a következetesen minimalista, szellős hangszerelés. Jól elhelyezett hangsúlyok, lecsupaszított groove-ok, takarékosság és lekerekítettség: az alapok már megvannak egy eljövendő jobb lemezhez.

Rough Trade/Neon Music, 2013

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)