Magyar Narancs
hetilap borító
Előfizetés
Hetilap

Zene

Zene

Lemez: Egy szuszra(B‘lga: Jön a Gólem)

A második lemez sorsa gyakorta a gyanakvás: az ugye nem lehet, hogy sikerüljön megint, ami egyszer a körülmények és a bolygók szerencsés együttállása miatt véletlenül összejött. A B‘lga második lemeze például valóban nem lett olyan, hiszen nem is lehetett, mint a legendás, sokat idézett első (Majd megszokod) - meglehet, mások fogják szeretni a Jön a Gólemet és talán másért is, mint amazt. Ennyi legyen is elég a komparativisztikából: a B‘lga új albuma az előzetes félelmek és előítéletek ellenére szellemes és szórakoztató munka - minden további erőfeszítés nélkül, egy szuszra befogadható a summa hetvenvalahány perc, a nagy bólogatás közben pedig egy pillanatra sem érdemes elveszíteni a fonalat, mert minden pillanatban durranhat egy verbális patron az agyunkban.
  • 2004. április 1.

Zene

Nyolc kis kritika

n Mozart: Négy zongoraverseny A tavalyi tavaszi fesztivál egyik legjobb koncertjét Roger Norrington és zenekara adta. De Norrington újra kiadott, 1991-es felvételeit ez után a koncert után sem szerettem meg.
  • 2004. április 1.

Zene

Könyv - Tűzzel, vassal - John Keegan: A második világháború

A brit hadtörténész eredetileg 1989-ben megjelent munkája valóban hiánypótló a magyar könyvpiacon, elvégre az utolsó, szemléletében sokszor elavult, mégis tudományos igényű összefoglaló (Ránki György műve) még 1973-ban látott napvilágot. Azóta számos levéltári anyag titkosítása járt le, ráadásul a történettudomány immár K.-Európában is megszabadult a szovjet típusú ideológiai indokrinációtól.

Zene

Színház: "Ez a világ rohad" (A Krétakör Mizantróp-előadása)

Azzal kezdem, amin a legtöb-ben fognak fönnakadni, s a legkevesebben beszélni róla: a Schilling Árpád rendezte Mizantróp egy melegközösségben játszódik, a szerelmi szál ilyenformán két férfi kapcsolatának viharait taglalja. És ennek a világon semmi jelentősége nincs - ez a legnagyobb jelentősége.
  • 2004. március 25.

Zene

Film: Sárkultusz (Paul McGuigan: Ördögi színjáték)

Színház az egész világ - szólt Shakespeare, noha a mozira éppenséggel aligha gondolhatott, de ez minket mit is zavarjon: a mozi alkalmasint gondol rá eleget, sőt. A középkorban, a lidérces gótikában ténfergünk, csak friss hó és mély sár, amerre a szem ellát. Gémberedett ujjak hideg vasakra és kenyérhajakra hajlanak, a vándor menten útszéli árokba kushad, ha paták zaja veri fel az erdőt: hol lészen szállása. A helyszín, Anglia, Oroszlánszívű Richárd korában, a normannok hatalma alatt, minden szerfelett reménytelen, Robin Hood nem ér rá, vagy vidéken van eltemetve. Csepűrágók kezében az igazság, csak még nem tudnak róla.
  • 2004. március 25.

Zene

Film: Vágatlanul, véletlenül(Sabado - esküvői videó)

A vőlegény volt barátnője pozitív terhességi tesztjét lobogtatva felnyomja az esküvő előtt a menyasszonynál a továbbra is vele hűtlenkedő jövendőbelit, a menyasszony bekeményít, ellentámad, bosszút áll. Aztán hagyja az egészet a francba, ennyi. Nem ez az első eset, amikor kiderül, hogy egy kellemes, könnyed filmhez nem kell káprázatos sztori. Sokkal inkább meggyőző színészek, egyetlen ügyes, esetleg több kisebb ötlet, meg talán nem árt, de nélkülözhető is a szokatlan, sajátos miliő
  • 2004. március 25.

Zene

Koncert: Két világ (Michiyoshi Inoue és Helmuth Rilling fellépése)

A Budapesti Tavaszi Fesztivál első szakaszában két, egymással szinte égbekiáltó ellentétben álló koncertet hallhattam. Két világ ütődött itt egymáshoz, és összetalálkozásuk valami furcsa hangot adott, mely aligha nevezhető zeneinek. Szombaton a Budapesti Fesztiválzenekart a japán Michiyoshi Inoue dirigálta, akiről az internet feltárja, hogy 10 éves korában balettezni tanult. Nos, ez igaz lehet, hiszen ritkán látni ily attraktív, epésebbek szemében handabandázó dirigálást. De tagadhatatlan, hogy Inoue gyönyörűen mozog, teste rugalmas,
  • 2004. március 25.

Zene

Lemez: Öntöde (Probot: Probot)

Dave Grohlt mindig is szimpatikus figurának tartottam, úgyhogy disznó helyzet, hogy még egyetlen lemezével sem sikerült úgy igazából elcsavarnia a fejemet. Én a Nirvanától is csak a Bleachet viselem el, azon viszont még nem ő dobolt, az évek óta főállásának számító Foo Fightersnek pedig hiába bírom az infantilis videoklipjeit, ha a lemezein hallható óvatos gitárpopba belealszom úgy a tizedik perc táján.
  • 2004. március 25.

Zene

Lemez: Elvan a gyerek, ha játszik (The Strike Boys: Playtime)

Tommy Yamaha és Martin Kaiser (alias The Strike Boys) az utóbbi bő fél évtized legtermékenyebb és legszórakoztatóbb zenekészítői közé tartoznak: első nagylemezük még a brit Wall Of Soundnál jött ki, majd jött a második (a lapunk által is méltatott Grapefruit Flavoured Green Tea Time), immár hazai (német) kiadónál, a Stereo Deluxe-nál, s most már a harmadiknál tartanak, a színvonal pedig lépésről lépésre egyre csak javul. S akkor még nem is említettük a Strike Boys zseniális remixeit (pl. Malente: I Sell Marihuana) és a tagok más zenésztársakkal közös kollaborációit (lásd Yamaha vs. Eletrico: Phoenix City).
  • 2004. március 25.

Zene

Nyolc kis kritika

n Thomas Bernhard - Ritter, Dene, Voss Ritka eset, hogy egy színész saját magát alakíthatja a színpadon, hát még hogy egyszerre három. Ilse Ritter, Kirsten Dene és Gert Voss nevét Bernhard tette halhatatlanná egyik legjobb színpadi művével, amelynek címe úgy hangzik, akár egy rendezői utasítás: íme a színészeim! Most, az író halálának tizenötödik évfordulóján Ritternek, Denének és Vossnak még egy további értelemben is önmagát kell alakítania, hiszen a nevükkel fémjelzett darab tizennyolc évvel ezelőtti, nagy sikerű előadását játsszák újra.
  • 2004. március 25.

Zene

Könyv: Hozott forma (Falcsik Mari: Sanzon nehéz időkben)

Egy, mondjuk, líraian megilletődött nőalak, amint, mondjuk, kivetkezik az ismeretlen háttérből: eddig folyóiratok hasábjain barátkoztunk Falcsik Mária verseivel, aki most Falcsik Mari néven sodorja tovább a történet szálait. Ez a dívaszerű fellépés, a próbaköltő átöltöztetése, hízelgő marketinggel gyorsított ráillesztése a versolvasói tudat peremére: hatékony piaci hadmozdulat, s nyilván a kései-korai népszerűség egyik fürge emeltyűje lehet. Falcsik - a borító tájékoztatása szerint - "1956-ban született Budapesten". A kurta fülszöveg nyomban felrebbent néhány kérdést: Kiről is van szó? Mit csinált eddig? Merre van hazája? Ki rejtőzik a borítóra fényképezett női arc mögött?

Zene

Film: Szelíd nőn a tegnap és ma jegyei (Böszörményi Zsuzsa: Mélyen őrzött titkok)

"A pokolba vezető út jó szándékkal van kikövezve." E némileg avétosnak tűnő közmondás különös értelmet nyer, ha a filmművészet felől közelítjük, pláne, ha a magyar felől. A kiállás az alsó kutyákért legalább annyira ambivalens, mint nemes hagyománya a hazai filmkészítésnek, nincs is okunk panaszra, ha csupán a szépre akarunk emlékezni. Arra hát, mi másra. Ezért aztán mondhatjuk nyugodtan, az esetek döntő hányadában ez a pokol nem a zsöllyében élhető át, de a vásznon mutatja magát. Ott járunk néha, ahová semmi pénzért be nem tennénk a lábunkat, s tényleg csak ritkán vannak ezzel így az alkotók is.
  • 2004. március 18.

Zene

Opera: Világsztárok (Janácek: Jenufa)

Név szerint két Éva: a világ vezető operaházainak állandó díszvendége, Marton és az itthon eddig méltánytalanul háttérbe szorult Bátori. De kezdjük az elején. A 150 éve született morva zeneszerző negyedik színpadi művét Az ő nevelt lánya címmel 1904-ben mutatták be Brnóban. Ám a nemzetközi áttörésre még sokáig várnia kellett. Mai címét csak jó 15 évvel később, a német fordítást készítő, Franz Kafka barátjaként elhíresült prágai osztrák író/költő, Max Brod kérésére nyerte el, s így tűzték műsorra Bécsben, Kölnben, Berlinben, New Yorkban és persze - 1974-ben - Budapesten is. A különböző zenei változatok kálváriáját nem részletezem, de tény, hogy az eredetivel közel megegyező variánst csak 1981-ben Párizsban, Sir Charles Mackerras vezényletével ismerhette meg az addigra már lelkes Janácek-rajongóvá lett közönség.
  • 2004. március 18.

Zene

Nyolc kis kritika

n Lawrence Block Az apák bűnei című krimije eredetileg 1976-ban jelent meg angolul. Megkésett hát a kiadás, és érzi ezt a szerző is, mert a magyar változathoz írt előszavában megjegyzi: "New York és az én otthonom ez idő alatt gyökeresen megváltozott.
További cikkek betöltése