Könyv - Tűzzel, vassal - John Keegan: A második világháború

Zene

A brit hadtörténész eredetileg 1989-ben megjelent munkája valóban hiánypótló a magyar könyvpiacon, elvégre az utolsó, szemléletében sokszor elavult, mégis tudományos igényű összefoglaló (Ránki György műve) még 1973-ban látott napvilágot. Azóta számos levéltári anyag titkosítása járt le, ráadásul a történettudomány immár K.-Európában is megszabadult a szovjet típusú ideológiai indokrinációtól.

A brit hadtörténész eredetileg 1989-ben megjelent munkája valóban hiánypótló a magyar könyvpiacon, elvégre az utolsó, szemléletében sokszor elavult, mégis tudományos igényű összefoglaló (Ránki György műve) még 1973-ban látott napvilágot. Azóta számos levéltári anyag titkosítása járt le, ráadásul a történettudomány immár K.-Európában is megszabadult a szovjet típusú ideológiai indokrinációtól.

Keegan munkájának az egyik legérdekesebb része éppen a bevezető fejezet, s nem véletlenül: már azok számára is intellektuális élményt kínál, akiket a hagyományos hadtörténet riaszt vagy egyenesen untat. Keegan gondosan végigelemzi civilizációnk (az ún. nyugati) utóbbi két évszázadának fejleményeit - abból az eleddig kevéssé vizsgált szempontból, hogy miként tette lehetővé a társadalmi jólét, a gazdasági fejlődés addig soha nem látott szintje két rettenetes világháború bekövetkeztét és egyáltalán a modern, minden addiginál pusztítóbb hadviselési formák kialakulását. Elemzése nyomán nyilvánvalóvá lesz, hogy a modern kor szinte

minden vívmánya

mintha csak a múlt század nagy szörnyeteg-hadseregeinek létrejöttét szolgálta volna: a javuló higiéniai-egészségügyi viszonyok és az orvostudomány fejlődése soha nem látott mennyiségű és minőségű emberanyagot adott a seregnek, akiket a közoktatási és közigazgatási rendszer tökéletesen felkészített és bármikor mozgósíthatóvá tett a hadsereg számára - mely maga is létrehozta a maga sajátos, autonóm, hatékony infrastruktúráját. A technikai/tudományos és a nyomában bekövetkező ipari fejlődés olyan minőségű és mennyiségű eszközöket adott a katonák kezébe, melyekkel fajlagosan nagyságrendekkel több embert ölhettek meg, mint bármikor korábban. S nem szabad figyelmen kívül hagyni a modern háborúskodást alapvetően formáló ideológiai feltételeket sem: Keegan kimutatja, miként válnak a francia forradalom alapelvei (szabadság, egyenlőség, testvériség) mind több helyen az egalitárius-militarista szellem megalapozójává, miként fejlődik ki az univerzalista elveket nemzeti keretek közé szorító állampatriotizmus, hogyan halad kéz a kézben az általános hadkötelezettség és a képviseleti demokrácia kiteljesedése, s miként lesz számos országban a hadsereg a társadalmi integráció ideális modellje, mely tökéletesebb és fontosabb, mint a civil világ. Ezen múlhatatlanul szükséges peremfeltételekhez képest már lényegtelen, pontosan hogyan és miként robban ki egy-egy konkrét világháború: a nagyhatalmak érdekellentétei és a népeket vesztesekre és győztesekre osztó békerendszer megteremti azokat a feltételeket, melyek között a modernitás valamennyi vívmánya már csak a pusztítást és a rombolást szolgálhatja - bár nem cáfolható, hogy Hitlerhez hasonló destruktív személyiségek nélkül egészen máshogy alakult volna az európai történelem.

Keegannek nem kis feladatot jelent, hogy kutakodásait kézben tartsa, hiszen témája számos szempont szerteágazó vizsgálatát követeli meg, miközben - összefoglaló munkáról lévén szó - nem engedheti meg, hogy egyes altémák mintegy elnyomják a többieket. Nos, A második világháború ebből a szempontból is mintaszerű: a szerző igyekszik kiemelni a legfontosabb hadműveleteket, alapos elemzést adni róluk, nem mellőzve a háború menetében kulcsszerepet játszó személyiségek (Hitler, Sztálin, Roosevelt, Churchill, a japán katonai vezetők) helyének és jelentőségének tárgyalását. Aki a világháború nagy eseményeiről szeretne hadtörténeti típusú elemzést kapni, az nem csalódik: Lengyelország megtámadásától a franciaországi hadjáratig, a krétai deszantművelettől a normandiai partraszállásig, a sivatagi harcoktól az ardenneki offenzíváig - illetve a Barbarossa-hadművelettől, a moszkvai, sztálingrádi, kurszki csatákon át a Bagration hadműveletig és Berlin elestéig követheti nyomon a nyugati és keleti front eseményeit, de a szerző legalább ekkora teret szán a Japán elleni csendes-óceáni hadműveleteknek, Pearl Harbortól Szingapúr elestén át a guadalcanali, okinawai és Leyte-öbölbéli csatáknak. A vizsgálódásokból nyilvánvalóvá lesz, hol hibáztak a japán és a német stratégák (mindjárt az elején), de az is, hogy a szövetségesek döntő fölénye ellenére miért tartott a háború egészen 1945 derekáig. A történet kulcsa a hadiipar, a hadigazdaság - ez ama terület, ahol az amerikai, orosz és angol szövetségesek idővel lekörözik német és japán ellenségeiket - hiába a németek technikai fölénye a haditermékek szinte minden fajtájában, ha a (szintén minőségi)

ellenséges tömegtermeléssel

nem tudják felvenni a versenyt. Ugyanakkor az is nyilvánvalóvá lesz Keegan könyvének lapjain, hogy a szövetséges stratégiai bombázás csak részben érte el célját, elvégre a német haditermelés egészen a végső összeomlásig folyt - ha nem is teljesen zökkenőmentesen. Keegan számos, korábban elterjedt legendával is leszámol - mindenekelőtt cáfolja az európai partizánháború kiterjedtségéről és hatékonyságáról szóló hiedelmeket: a fegyveres ellenállás szerinte csupán a megszállt Európa kis részére korlátozódott, s még a jugoszláv vagy az orosz/ukrán partizánmozgalom hadászati jelentősége sem volt oly nagy, mint a győztes felek utólag terjesztették. Keegan felhívja a figyelmet arra is, hogy a németek még a háború utolsó, számukra defenzív szakaszában is minden gond nélkül (és példátlan brutalitással) számoltak fel olyan ellenállási kísérleteket, mint a varsói, vercors-i vagy a szlovák felkelés (hogy a Tito-hadsereg elleni sikeres akciókról ne is beszéljünk). Keegan ugyanakkor arról is szól könyvének rövid, A zsidók sorsa című alfejezetében, hogy a végső megoldás gépezete és a náci birodalom egy és ugyanaz volt: mivel a szisztematikus tömeggyilkosság benne rejlett a náci hatalomgyakorlás minden részletében, Hitlernek alig kellett a szó hagyományos értelmében uralkodnia meghódított alattvalóin. A zsidók sorsának ismerete, a koncentrációs táborok létének puszta tudata elegendő volt ahhoz, hogy - maroknyi kivételtől eltekintve - mindenkit alávetettségben tartson. Keegan könyve megkerülhetetlenül fontos alapmű, mely bővelkedik éles elméjű meglátásokban és alapos elemzésekben, így csak üdvözölhetjük megjelenését, noha még egy nyelvi lektorálást azért elviseltünk volna.

Európa Könyvkiadó, 2003, 1031 oldal, 3800 Ft

Figyelmébe ajánljuk