Lemez: Öntöde (Probot: Probot)

  • 2004. március 25.

Zene

Dave Grohlt mindig is szimpatikus figurának tartottam, úgyhogy disznó helyzet, hogy még egyetlen lemezével sem sikerült úgy igazából elcsavarnia a fejemet. Én a Nirvanától is csak a Bleachet viselem el, azon viszont még nem ő dobolt, az évek óta főállásának számító Foo Fightersnek pedig hiába bírom az infantilis videoklipjeit, ha a lemezein hallható óvatos gitárpopba belealszom úgy a tizedik perc táján.

Dave Grohlt mindig is szimpatikus figurának tartottam, úgyhogy disznó helyzet, hogy még egyetlen lemezével sem sikerült úgy igazából elcsavarnia a fejemet. Én a Nirvanától is csak a Bleachet viselem el, azon viszont még nem ő dobolt, az évek óta főállásának számító Foo Fightersnek pedig hiába bírom az infantilis videoklipjeit, ha a lemezein hallható óvatos gitárpopba belealszom úgy a tizedik perc táján.

Mindegy, ez a Grohl azért egy igazán klassz pali, például ebből az új projektjéből csak úgy sugárzik a hibátlan attitűd. Miről van szó? Amikor a jó Dave a '99-es Fighters-turnén már maga is beleunt a tinglitangliba, nekiállt metálnótákat írni, s ezekhez az ő régi kedvenc énekeseit hívta el vendégeskedni. A négy év után végül egy független underground cégnél kihozott lemezen szereplő jeles trubadúrok javarészt a nyolcvanas évek fősodrától távolabb tevékenykedő metállegendák: itt van Lemmy a Motörheadből, Cronos a Venomból meg még maga King Diamond is, az ő függönyhasító sikolyaival. Csupa randa gazember, semmi trendi pacsirta. A Voivod-dobos Away kezétől származó remek borító a húsz évvel ezelőtti thrash-korszakot idézi, maguk az alapok pedig (oda-vissza Grohl művei) bravúros tökéletességgel illeszkednek ahhoz a zenei világhoz, amelyet az adott énekes képvisel. Ilyeténképpen a Probottal nem Grohl személyiségének egy újabb oldalára láthatunk rá, hanem csupán azt élvezhetjük, ahogyan csillogó szemmel végigmutogatja nekünk a fémesebb kedvenceit - a Shake Your Blood egy az egyben Motörhead, a Mike Deannel elzúzott Access Babylon rövid punkos vadulása meg tisztára korai COC és így tovább: ha lenne az egészben némi karikatúraszerűségre való törekvés, azt mondhatnánk, hogy ez itten a metálzenei Így írtok ti.

Jóllehet a lemez egészéről nem állítható, hogy különösebben revelatív élmény volna, afféle húzós old-school válogatásnak bőven megteszi. A Max Cavalerás (ex-Sepultura, ma Soulfly) Red War meg a Tom G. Warriorös (volt Celtic Frost, ma Apollyon Sun) nóta elég lapos ugyan, de a többivel nincs nagy gáz - tömörek, húzósak, a hangzás jó nyers és mocskos, az pedig külön öröm a szívemnek, hogy az én, többnyire mélyen alulértékelt, doom-rocker hőseim is helyet kaptak a lemezen, sőt, számomra a két csúcspont is éppen az ő nevükhöz fűződik. A Trouble énekesével, Eric Wagnerrel készített My Tortured Soulban éppoly hátborzongatóan olvad egybe a Black Sabbath a Beatlesszel, akár az énekes anyazenekarának '92-es csúcslemezén, a Manic Frustrationön, a The Emerald Law pedig Winóval, a doom-metal Lemmy Kilmisterével (volt St. Vitus, Obsessed, Spirit Caravan, jelenleg The Hidden Hand és Place Of Skulls) görög előre sötéten és megállíthatatlanul az egészen pszichedelikus mélységekig. Grohl közvetítésével most végre egy jóval szélesebb közönségréteg is megismerkedhet ezekkel a kiváló zenészekkel, és ez szerintem nagyszerű dolog. Mondom, ez a Dave Grohl egy végtelenül szimpatikus figura, és most még ahhoz a bizonyos fejcsavaráshoz is egészen közel került.

Greff András

Southern Lord, 2004

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.