Tandori Dezső: Ugri
Egotrip
A dolgok: ez ám a legfurább dolog. Merthogy a dolgok, ugye, mi egyéb is történhetne, mennek, így-úgy, mennek, ugyanakkor nagyon is az van, hogy a dolgok nem mennek. Rendezzünk ám a dolgok menésének bizonyítására vízijátékokat, szavazzunk arról, mi legyen az ország zsakettja az elzász-lotaringiai utcabálon (l. elszállsz, mint Lotaringia!), örvendjünk annak, hogy ha már abból a bizonyos 1/2 lefordított regényből nem hogy az nem jön ki, ami 1995-ben még kijött, hanem a háztartási pénz fele se egy hóban, ráadásul azt a munkát is más kapja, örvendjünk, mondom, annak, hogy igényeink egészségesen lejjebb szálltak ennek arányában, de belülről! mert a mi vezérünk minket, mondta J. A., bensőnkből vezérel, s nem abból, hogy a dolgok mint a reklámban a Tarzannak az elefánt, végig a bütykünkön állnak, és nem mennek... nem is folytatom. Tarzan a reklámban katarzist idéz elő az elefántnál: a fürkész, dzsungeljáró fiatalok Torkom-Borkom pasztillát hajítanak neki, mire ő egy elefántriasztót rikkant, és már az a haszna is megvan, hogy bütykéről lement a fattyúfaggyú, ám ő maga épségesen szökell vastag bőrű testvére után, még hátára is pattan tán.