Lukasenka újra a Nyugat felé nyitna, de az sem biztos, tud-e bármit kínálni

Külpol

Saját rendszerének foglya a belarusz diktátor, aki 2020 óta már csak Vlagyimir Putyin kesztyűbábjaként gyakorolhat hatalmat. Most mégis elkezdene visszatérni a hintapolitikához és az erősödéshez. Ha a súlya nincs is meg ehhez, ott van 1100 még szabadon engedhető politikai fogoly.

Bár ebben a turbulens időszakban nem ez vitte a híreket, azért sokan olvasták meglepve, hogy június végén a belarusz rezsim váratlanul szabadon engedte Szjarhej Cihanouszki ellenzéki vezetőt, aki helyett végül felesége, az azóta már Litvániában élő, a távollátáben 13 év börtönre ítélt Szvetlana Chianouszkaja lett az ország ellenzékének arca. A 2020-ban levert felkelés és választási csalás előzöngéjeként leültetett férfi öt évet ült, 2021-ben 18 év börtönt kapott. Cihanouszkaja videón jelentette be férje szabadulását, megköszönve Donald Trumpnak, Keith Kellogg különmegbízottnak és az európaiaknak, de hozzátette, hogy továbbra is 1150 politikai fogoly van még a legendásan durva belarusz börtönök mélyén.

Cihanouszki és még tizenhárom másik politikai fogoly szabadon engedése valószínűleg maga Aljakszandr Lukasenka elnök/diktátor döntése volt, hogy ezzel is jó pontokat szerezzen Donald Trumpnál, hiszen azóta már találkozott Trump oroszügyi megbízottjával, Keith Kellogg-gal is Minszkben. A cél látványos:

Lukasenka javítaná a 2020-ban lenullázódott kapcsoaltát az amereikaiakkal,

és valószínűleg abban bízik, hogy a hozzá hasonló vezetőkkel amúgy is megengedő Trump alatt újra visszatérhet annak a hintapolitikának a közelébe, amit az 1990-es évek közepén történt hatalomra jutása és 2020 között mutatott. 

 
Egy kedves vezető, márciusban iktatták be újra
fotó: MTI/EPA/Fehérorosz elnöki hivatal sajtószolgálata

Lukasenka az eredeti tervei szerint úgy vonult volna be a történelemkönyvekbe, mint aki megteremtette a belarusz államiságot, de egyúttal alternatívát kínál a többi posztszovjet országhoz képest azzal, hogy nem szakít az akkori hagyományokkal, és kifejezetten épít a nosztalgiára. Azzal kapcsolatban, hogy mire vágyik pontosan Lukasenka, érdemes átfutni azt az időszakot is, amikor közelebb volt hozzá a mostaninál: Belarusz az 1990-es évekből sokkal jobban jött ki, mint például Oroszország.

Az eszetlen privatizáció elkerülése miatt a vagyoni egyenlőtlenség mértéke még több nyugat-európai országnál is visszafogottabb arányt mutatott, tehát nem tudtak olyan óriásira nőni az oligarchák, mint például Ukrajnában. Bár gazdag ország Belarusz soha nem lett, a kiszámíthatóság – főleg a térség társadalmi katasztrófáit látva – Lukasenkát tényleg népszerű politikussá tette, miközben ő maga tudatosan építette az egyszerű kolhozelnökre hajazó imázsát, amit néha azzal erősített, hogy maga is kiment krumplit szedni.

Az elnök valódi arcát a népből kevesen láthatták, de a visszaemlékezések szerint azért elég jellemző volt, hogy még a közvetlen kollégái sem nagyon mertek a szemébe nézni közös vacsorákon, annyira rettegtek a haragjától. A belarusz társadalom azon sem háborodott fel olyan nagyon, hogy a teljes parlamentet maga alá gyűrt elnök 2004-ben eltörölte az elnöki ciklusok felső limitjét, hogy korlátlanul indulhasson újra és újra, pedig akkor már lehetett tudni, hogy a vele szoros szövetségben álló rendőrök, bíróságok, ügyészség és nyomozóhatóságok minimum félrenézéssel támogatják az illegális letartóztatásokat és kínzásokat. Rendes diktátorként persze a vele dolgozókat is rotálta, nehéz valakinek bármi hatalmi ambíciója legyen vele szemben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát. 

Kinek a bűne?

A kormánypárti média azzal igyekszik lejáratni egy Tisza párti önkéntest, hogy korábban pornófilmekben szerepelt. A kampány morális természetű, a nőt bűnösnek és erkölcstelennek állítja be, s persze ezt vetíti rá a pártra is.