Lukasenka újra a Nyugat felé nyitna, de az sem biztos, tud-e bármit kínálni

Külpol

Saját rendszerének foglya a belarusz diktátor, aki 2020 óta már csak Vlagyimir Putyin kesztyűbábjaként gyakorolhat hatalmat. Most mégis elkezdene visszatérni a hintapolitikához és az erősödéshez. Ha a súlya nincs is meg ehhez, ott van 1100 még szabadon engedhető politikai fogoly.

Bár ebben a turbulens időszakban nem ez vitte a híreket, azért sokan olvasták meglepve, hogy június végén a belarusz rezsim váratlanul szabadon engedte Szjarhej Cihanouszki ellenzéki vezetőt, aki helyett végül felesége, az azóta már Litvániában élő, a távollátáben 13 év börtönre ítélt Szvetlana Chianouszkaja lett az ország ellenzékének arca. A 2020-ban levert felkelés és választási csalás előzöngéjeként leültetett férfi öt évet ült, 2021-ben 18 év börtönt kapott. Cihanouszkaja videón jelentette be férje szabadulását, megköszönve Donald Trumpnak, Keith Kellogg különmegbízottnak és az európaiaknak, de hozzátette, hogy továbbra is 1150 politikai fogoly van még a legendásan durva belarusz börtönök mélyén.

Cihanouszki és még tizenhárom másik politikai fogoly szabadon engedése valószínűleg maga Aljakszandr Lukasenka elnök/diktátor döntése volt, hogy ezzel is jó pontokat szerezzen Donald Trumpnál, hiszen azóta már találkozott Trump oroszügyi megbízottjával, Keith Kellogg-gal is Minszkben. A cél látványos:

Lukasenka javítaná a 2020-ban lenullázódott kapcsoaltát az amereikaiakkal,

és valószínűleg abban bízik, hogy a hozzá hasonló vezetőkkel amúgy is megengedő Trump alatt újra visszatérhet annak a hintapolitikának a közelébe, amit az 1990-es évek közepén történt hatalomra jutása és 2020 között mutatott. 

 
Egy kedves vezető, márciusban iktatták be újra
fotó: MTI/EPA/Fehérorosz elnöki hivatal sajtószolgálata

Lukasenka az eredeti tervei szerint úgy vonult volna be a történelemkönyvekbe, mint aki megteremtette a belarusz államiságot, de egyúttal alternatívát kínál a többi posztszovjet országhoz képest azzal, hogy nem szakít az akkori hagyományokkal, és kifejezetten épít a nosztalgiára. Azzal kapcsolatban, hogy mire vágyik pontosan Lukasenka, érdemes átfutni azt az időszakot is, amikor közelebb volt hozzá a mostaninál: Belarusz az 1990-es évekből sokkal jobban jött ki, mint például Oroszország.

Az eszetlen privatizáció elkerülése miatt a vagyoni egyenlőtlenség mértéke még több nyugat-európai országnál is visszafogottabb arányt mutatott, tehát nem tudtak olyan óriásira nőni az oligarchák, mint például Ukrajnában. Bár gazdag ország Belarusz soha nem lett, a kiszámíthatóság – főleg a térség társadalmi katasztrófáit látva – Lukasenkát tényleg népszerű politikussá tette, miközben ő maga tudatosan építette az egyszerű kolhozelnökre hajazó imázsát, amit néha azzal erősített, hogy maga is kiment krumplit szedni.

Az elnök valódi arcát a népből kevesen láthatták, de a visszaemlékezések szerint azért elég jellemző volt, hogy még a közvetlen kollégái sem nagyon mertek a szemébe nézni közös vacsorákon, annyira rettegtek a haragjától. A belarusz társadalom azon sem háborodott fel olyan nagyon, hogy a teljes parlamentet maga alá gyűrt elnök 2004-ben eltörölte az elnöki ciklusok felső limitjét, hogy korlátlanul indulhasson újra és újra, pedig akkor már lehetett tudni, hogy a vele szoros szövetségben álló rendőrök, bíróságok, ügyészség és nyomozóhatóságok minimum félrenézéssel támogatják az illegális letartóztatásokat és kínzásokat. Rendes diktátorként persze a vele dolgozókat is rotálta, nehéz valakinek bármi hatalmi ambíciója legyen vele szemben.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Maradjanak velünk!


Ez a Narancs-cikk most véget ért – de még oly sok mindent ajánlunk Önnek! Oknyomozást, riportot, interjúkat, elemzést, okosságot – bizonyosságot arról, hogy nem, a valóság nem veszett el, még ha komplett hivatalok és testületek meg súlyos tízmilliárdok dolgoznak is az eltüntetésén.

Tesszük a dolgunkat. Újságot írunk, hogy kiderítsük a tényeket. Legyen ebben a társunk, segítse a munkánkat, hogy mi is segíthessünk Önnek. Fizessen elő a Narancs digitális változatára!

Jó emberek írják jó embereknek!

Figyelmébe ajánljuk

Amit csak ők tudnak

A nu metalon felnőtt generáció, azaz a mai negyvenesek visszavonhatatlanul az öregedés jelének tekinthetik, hogy kedvenc irányzatuk esetében az újat jelölő „nu” annyira indokolatlan, hogy a legfontosabb zenekarok – már amelyik még aktív – mind elmúltak 30 évesek.

Hová futnál?

  • - ts -

Az Ezüst csillag egy amerikai katonai kitüntetés, afféle vitézségi érem, nagy csaták nagy hőseinek adják, 1932 óta.

Cserbenhagyás

  • - ts -

A moziból nézve az Egyesült Államok tényleg a világ csendőre: minden korban megvannak a háborús veteránjai. De nem bánik szépen velük.

Irányított hálózatok

  • Molnár T. Eszter

A csoportterápiák általában vallomásos körrel indulnak. Valahogy így: Eszter vagyok, és hiszek a csodákban.

Kozmikus dramaturgia

E csoportos kiállítás nem csupán egy csillagászati vagy mitológiai témát feldolgozó tárlat, sokkal inkább intellektuális és érzéki kaland, amely a tudomány és a művészet határmezsgyéjére vezet.

A klezmer szelleme

Egykor szebb volt a zsinagóga belseje, amely most Művészetek Házaként funkcionál Szekszárdon. Igaz, a kettő között volt csúnyább is. A ház 1897-ben épült a grazi építész, Hans Petschnig tervei alapján, aki a helyi Bodnár-ház és az Újvárosi templom tervezője is.

Aki a hidegből jött

Bizonyára a titkosszolgálatok működése iránti nem szűnő érdeklődés is magyarázza, miért jelenik meg oly sok e tárgyba tartozó elemzés, átfogó történeti munka, esettanulmány, memoár, forrásközlés.

Szerbia kontra Szerbia: az ország, amely saját magával vív harcot

  • Végel László
Tavaly november elsején 11 óra 52 perckor leomlott a felújított újvidéki pályaudvar előtetője, 15 ember halálát okozva. Senki nem látta előre, hogy a szerencsétlenség immár közel tíz hónapja tartó zűrzavart és válságot idéz elő. A Vučić-rezsim azonban nem hátrál.