Zene

Színház: "Le van a világ csehesedve" (Kárpáti Péter új drámája)

Az a legjobb, amikor Nemtudomka fölmászik egy hatalmas létra tetejére, matat valamit, majd lejön és átnyújtja Gizellának, a cárleánynak a világító Göncölszekeret. Nem mondja hozzá, hogy "tündér vagy te a legtündéribb tündérmeséből", merthogy beszélni, azt nemigen tud egy ősrégi anyai átokból kifolyólag - de hát ez a jelenet azért meg van írva. Kárpáti Péter írta, Forgács Péter rendezte; a Vígszínház háziszínpadán játsszák a Pájinkás Jánost.
  • Csáki Judit
  • 2002. február 14.

Film: Kis színesek a periférián (Jean-Francois Richet: Közönséges szerelem)

Érdekes népek a prolik, mert olyan őszinték, olyan ösztönösek. Az öklükben hordják a szívüket, vagy az ölükben. Csak mindig abajgatják őket - legtöbbször a hivatalos szervek. Mindez természetesen a moziból tudható. Néha úgy tűnik, a moziból tudják ezt a filmkészítők is. A peremvidékek lakótelepeinek lakóit kétségtelenül mozgalmas életük során nagyjából egyforma atrocitások érik, és nagyjából azonosan is reagálnak minderre, s ez a hozzáállás aztán további kalamajkák kiapadhatatlan kútja. Pedig kisebb gondjuk is nagyobb lenne, mint vesződni a hatóságokkal.
  • - ts -
  • 2002. február 14.

Lemez: Megkapod a magadét (The Chemical Brothers: Come with us)

Volt (és lesz!) nekünk egy, a kilencvenes évek derekán igencsak úttörőnek számító techno-, house-, trance-formációnk, a Liquid Limbs. A kéttagú csapatból Battai Róbert kiszállt pár éve, mondván: mindenféle avantgárd művészeti projekttel itt nálunk legfeljebb a templom egerének mehet el az ember. Szóval Battai új pszeudót talált ki magának, a Skylandet. Ez már fialja a lóvét rendesen, ám állítólag a Liquid Limbs is feltámad idén. Battai ugyanis a keresett pénz jelentős részét zeneeszközökre fordította, hogy egyszer újra elkezdhesse avantgárd ügyét.
  • Zubor Tamás
  • 2002. február 14.

Színház: Ábrándot dajkáltam (A Mozgó Ház Társulás Don Juanja)

A Don Juan mint téma az én szívem egyik csücske. Leginkább a Moliére-é. Mozarttal is jöhet. Máris bírják pozitív elfogultságomat mindazon színtársulatok, amelyek akármilyen formában műsorra tűzik. Ezért én szenvedni is kész vagyok, annyit, mint mondjuk Donna Elvira. Intellektuálisan persze. De fizikailag? És annyit, amennyit a Mozgó Ház Társulás
  • Csáki Judit
  • 2002. február 7.

Könyv: Egy fantomfilm (Luis Bu–uel: Odalenn)

Esorok íróját senki nem vádolhatja azzal, hogy ellenére volna könyvkülönlegességek megjelentetése; minden valódi műveltség alapja ugyanis éppen a feleslegesnek tudása és birtoklása: annak a feleslegesnek, amely azonban árnyalja, színezi, nem egy esetben akár módosítja is mindazt, ami csak a legfontosabbakat ismerve oly bizonyosnak látszik.
  • Wilheim András
  • 2002. február 7.

Színház: Szobamusical (A pókasszony csókja a Tivoliban)

AKander-Ebb szerzőpáros nevét a Kabaré tette igazán híressé, de a világ musicalszínpadain aratott a Chicago és A pókasszony csókja is. Utóbbi elsősorban azért, mert szokatlanul bátran nyúlt a homoszexualitás kérdéséhez.
  • - sziren -
  • 2002. január 31.

Kiállítás: Helyettes álmodók (Álmok álmodói - Világraszóló magyarok)

A Ganz-csarnok, akárcsak a legtöbb ipari épület, kipucolva, rendbe hozva, átalakítva, tökéletes múzeum. Az egykori gyártósorok helyét - gondolom - megtartották, úgyhogy a kiállítótér többszintes, változatos, szellős, szórakoztató. A gyerekek remekül bújócskázhatnak, amíg a szülők keresztülrágják magukat a dögunalmas, ingerszegény lexikonon.
  • Winkler Róbert
  • 2002. január 31.

Koncert: Négy eszes férfiú (Az Alban Berg Quartett koncertje)

Mindenki ismeri a szellemes Goethe-szösszenetet: a vonóskvartett négy eszes ember beszélgetése. Január 25-én nemcsak a műfajra, de az előadókra is igaznak bizonyult a legnagyobb német aforizmája. A szenvedélyek nem uralták el agyukat, végig diszciplináltan muzsikáltak, ennek összes előnyével, de persze hátrányával is.
  • Csont András
  • 2002. január 31.

Kiállítás: Larva-ikonok (Baksai József kiállítása)

"A mítosz visszaváltozik fogalmakká: íme a hanyatlás" - panaszolja Cioran, de a kézikönyvet végigolvasva végül fogalmunk sincs, s talán nem is lehet, hogy jól vagy rosszul van-e ez így. Kinek így, kinek úgy, mondhatnánk, mindenesetre az azért elég különösnek tetszhet, ha ma valaki például Rózsakereszt Keresztély hívéül szegődve egy mákonyos hajnalon az Ízisz szentélyben a kémiai nász menetrendjét erőltetné magára.
  • Hajdu István
  • 2002. január 24.

Könyv: A félelem öröme (Alfred Hitchcock: Írások, beszélgetések)

Ezt a könyvet azért lehetne filmesztétáknak és esztétika szakos egyetemistáknak ajánlani, mert Hitchcock egy árva mukkot sem szól elméleti, esztétikai kérdésekről - annál többet gyakorlati dramaturgiáról, a technikai forgatókönyvről, forgatási problémákról. Hitchcockról két alapkönyv létezik, az egyik megjelent magyarul (Truffaut-Hitchcock), a másik (Donald Spoto: The Dark Side of Genius) nem. A szerkesztőnél jóval több Sidney Gottlieb kötete most a harmadik legfontosabb.
  • Bikácsy Gergely
  • 2002. január 24.

Könyv: Két élet (Gertrude Stein: Picasso)

Legtöbben a Picasso kalandjai című film Gertrude-jaként ismerik, aztán ott van az a híres, sokat reprodukált portré, amit Picasso festett róla. Valamennyire köztudott az is, hogy lakása a párizsi művészvilág egyik központja volt a múlt század első évtizedeiben, s hogy bátyjával együtt Picasso korai gyűjtői közé tartozott.
  • Beck András
  • 2002. január 24.

Színház: A semmi ága (A Krétakör Woyzeckje)

Van homokos, szomorú, vizes sík. Ketrec veszi körül: manézs. Van tűz és víz, fogantatás és születés, ölés és ölelés. Absztrakt és konkrét pőreség. Sokk és katarzis. Csönd
  • Csáki Judit
  • 2002. január 24.