Film: Kis színesek a periférián (Jean-Francois Richet: Közönséges szerelem)

  • - ts -
  • 2002. február 14.

Zene

Érdekes népek a prolik, mert olyan őszinték, olyan ösztönösek. Az öklükben hordják a szívüket, vagy az ölükben. Csak mindig abajgatják őket - legtöbbször a hivatalos szervek. Mindez természetesen a moziból tudható. Néha úgy tűnik, a moziból tudják ezt a filmkészítők is. A peremvidékek lakótelepeinek lakóit kétségtelenül mozgalmas életük során nagyjából egyforma atrocitások érik, és nagyjából azonosan is reagálnak minderre, s ez a hozzáállás aztán további kalamajkák kiapadhatatlan kútja. Pedig kisebb gondjuk is nagyobb lenne, mint vesződni a hatóságokkal.
Érdekes népek a prolik, mert olyan őszinték, olyan ösztönösek. Az öklükben hordják a szívüket, vagy az ölükben. Csak mindig abajgatják őket - legtöbbször a hivatalos szervek. Mindez természetesen a moziból tudható. Néha úgy tűnik, a moziból tudják ezt a filmkészítők is. A peremvidékek lakótelepeinek lakóit kétségtelenül mozgalmas életük során nagyjából egyforma atrocitások érik, és nagyjából azonosan is reagálnak minderre, s ez a hozzáállás aztán további kalamajkák kiapadhatatlan kútja. Pedig kisebb gondjuk is nagyobb lenne, mint vesződni a hatóságokkal.

A Közönséges szerelem hősnője például - igaz, a filmtörténetben nem először - úgy marad, felcsinálva. Ám szinte nem is jut ideje azon tépelődni, hogy akkor most mitévő legyen, megtartsa vagy elvetesse, mert lebukik bugyilopás közben, és nem átall az előállításig hepciáskodni a szupermarket tolvajfogóival. Persze hogy megerőszakolja egy rasszista kretén a rendőrőrsön, mert pechére a jó rendőr, hisz jó, munkaideje végeztével siet haza a családjához.

Cimborája a telepről még cifrábban jár. Egyszerűen nem szenvedheti, hogy egy piszok díler az ablaka alatt heroint árul az aprónépnek. Lemegy, ad a gonosz testének, és elkobozza az árut. Amit pechére meg is talál nála a rendőrség. Ennyi pech mintha kicsit sok lenne, de még nincs vége. A drogellenes küzdelem e hérosza, egy jólelkű, kétszáz kilós gyerek a rendező által rútul magára hagyatva, nemes egyszerűséggel bent felejtődik az őrsön. Ott felejti a film, volt már ilyen, csak azért kár, mert így nem tudjuk elmesélni, hogy őt vajon megerőszakolta-e egy rendőr.

Bár filmet mesélni egy filmkritikában - hát nem is tudom. Különböző iskolák léteznek, az egyik szerint az mesél, akinek semmi nem jutott eszébe a látottakról. Mi tagadás, azok a gondolatok, amelyek a Közönséges szerelem kapcsán ébredhetnének, már jó régen fölébredtek, más, egészen jónak mondható filmek kapcsán. Ezért szívből csak a rendőrség személyi állományának ajánlható ez az alkotás. Ilyenek vagytok, amikor meg másmilyenek, arról nem érdemes filmet csinálni.

- ts -

De l´amour; színes, feliratos, francia, 2001, 90 perc; rendezte: Jean-Francois Richet; fényképezte: Jacques Vidoque; szereplők: Virginie Ledoyen, Yazid Ait, Stomy Bugsy; forgalmazza a Flamex

Figyelmébe ajánljuk

Eldobott aggyal

  • - ts -

A kortárs nagypolitika, adott esetben a kormányzás sűrű kulisszái mögött játszódó filmek, tévésorozatok döntő többsége olyan, mint a sci-fi, dolgozzék bármennyi és bármilyen hiteles forrásból.

Nemes vadak

Jason Momoa és Thomas Pa‘a Sibbett szerelemprojektje a négy hawaii királyság (O‘ahu, Maui, Kaua‘i és Hawai‘i) egyesítését énekli meg a 18. században.

Kezdjetek el élni

A művészetben az aktív eutanázia (asszisztált öngyilkosság) témaköre esetében ritkán sikerül túljutni egyfajta ájtatosságon és a szokványos „megteszem – ne tedd meg” dramaturgián.

A tudat paradoxona

  • Domsa Zsófia

Egy újabb dózis a sorozat eddigi függőinek. Ráadásul bőven lesz még utánpótlás, mivel egyelőre nem úgy tűnik, mintha a tucatnyi egymással érintőlegesen találkozó, egymást kiegészítő vagy egymásnak éppen ellentmondó történetből álló regényfolyam a végéhez közelítene: Norvégiában idén ősszel az eredetileg ötrészesre tervezett sorozat hatodik kötete jelenik meg.