Film: Kis színesek a periférián (Jean-Francois Richet: Közönséges szerelem)

  • - ts -
  • 2002. február 14.

Zene

Érdekes népek a prolik, mert olyan őszinték, olyan ösztönösek. Az öklükben hordják a szívüket, vagy az ölükben. Csak mindig abajgatják őket - legtöbbször a hivatalos szervek. Mindez természetesen a moziból tudható. Néha úgy tűnik, a moziból tudják ezt a filmkészítők is. A peremvidékek lakótelepeinek lakóit kétségtelenül mozgalmas életük során nagyjából egyforma atrocitások érik, és nagyjából azonosan is reagálnak minderre, s ez a hozzáállás aztán további kalamajkák kiapadhatatlan kútja. Pedig kisebb gondjuk is nagyobb lenne, mint vesződni a hatóságokkal.
Érdekes népek a prolik, mert olyan őszinték, olyan ösztönösek. Az öklükben hordják a szívüket, vagy az ölükben. Csak mindig abajgatják őket - legtöbbször a hivatalos szervek. Mindez természetesen a moziból tudható. Néha úgy tűnik, a moziból tudják ezt a filmkészítők is. A peremvidékek lakótelepeinek lakóit kétségtelenül mozgalmas életük során nagyjából egyforma atrocitások érik, és nagyjából azonosan is reagálnak minderre, s ez a hozzáállás aztán további kalamajkák kiapadhatatlan kútja. Pedig kisebb gondjuk is nagyobb lenne, mint vesződni a hatóságokkal.

A Közönséges szerelem hősnője például - igaz, a filmtörténetben nem először - úgy marad, felcsinálva. Ám szinte nem is jut ideje azon tépelődni, hogy akkor most mitévő legyen, megtartsa vagy elvetesse, mert lebukik bugyilopás közben, és nem átall az előállításig hepciáskodni a szupermarket tolvajfogóival. Persze hogy megerőszakolja egy rasszista kretén a rendőrőrsön, mert pechére a jó rendőr, hisz jó, munkaideje végeztével siet haza a családjához.

Cimborája a telepről még cifrábban jár. Egyszerűen nem szenvedheti, hogy egy piszok díler az ablaka alatt heroint árul az aprónépnek. Lemegy, ad a gonosz testének, és elkobozza az árut. Amit pechére meg is talál nála a rendőrség. Ennyi pech mintha kicsit sok lenne, de még nincs vége. A drogellenes küzdelem e hérosza, egy jólelkű, kétszáz kilós gyerek a rendező által rútul magára hagyatva, nemes egyszerűséggel bent felejtődik az őrsön. Ott felejti a film, volt már ilyen, csak azért kár, mert így nem tudjuk elmesélni, hogy őt vajon megerőszakolta-e egy rendőr.

Bár filmet mesélni egy filmkritikában - hát nem is tudom. Különböző iskolák léteznek, az egyik szerint az mesél, akinek semmi nem jutott eszébe a látottakról. Mi tagadás, azok a gondolatok, amelyek a Közönséges szerelem kapcsán ébredhetnének, már jó régen fölébredtek, más, egészen jónak mondható filmek kapcsán. Ezért szívből csak a rendőrség személyi állományának ajánlható ez az alkotás. Ilyenek vagytok, amikor meg másmilyenek, arról nem érdemes filmet csinálni.

- ts -

De l´amour; színes, feliratos, francia, 2001, 90 perc; rendezte: Jean-Francois Richet; fényképezte: Jacques Vidoque; szereplők: Virginie Ledoyen, Yazid Ait, Stomy Bugsy; forgalmazza a Flamex

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.