Színház: Ábrándot dajkáltam (A Mozgó Ház Társulás Don Juanja)

  • Csáki Judit
  • 2002. február 7.

Zene

A Don Juan mint téma az én szívem egyik csücske. Leginkább a Moliére-é. Mozarttal is jöhet. Máris bírják pozitív elfogultságomat mindazon színtársulatok, amelyek akármilyen formában műsorra tűzik. Ezért én szenvedni is kész vagyok, annyit, mint mondjuk Donna Elvira. Intellektuálisan persze. De fizikailag? És annyit, amennyit a Mozgó Ház Társulás

A Don Juan mint téma az én szívem egyik csücske. Leginkább a Moliére-é. Mozarttal is jöhet. Máris bírják pozitív elfogultságomat mindazon színtársulatok, amelyek akármilyen formában műsorra tűzik. Ezért én szenvedni is kész vagyok, annyit, mint mondjuk Donna Elvira. Intellektuálisan persze. De fizikailag? És annyit, amennyit a Mozgó Ház Társulás

1003 szív, avagy töredékek egy Don Juan-katalógusból című előadásán, annyit azért nem.Pedig volt homok, tűz, víz és vér - akárcsak a Schilling-féle W-ben, ami annyira lenyűgözött, hogy majdhogynem kedvencemmé vált a totális-brutális színház. Ezt a Schilling-párhuzamot egyébként az is indokolja, hogy Európa-szerte a különféle fesztiválok keresőemberei ezt a két csapatot favorizálják mostanság; hovatovább minden külföldi újságíró, színházi ember azzal jön ide, hogy Hudi, Schilling. És miközben szétfeszíti kebelem a honleányi büszkeség, Hudi előadásából egy vak hangot nem értek. Nem először fordul ez elő; mindjárt levonom a meszszemenőt.

Van a színen ez a mostanában elharapózott, nagy homokozó: korhű jelmezes urak kapirgálják simára, ez már az előadás. Van hátrébb három fekete oszlop, a trükkös fajtából, hol átlátszó, mint az üveg, hol tükröz, mint a tükör. Vannak még székek is oldalt.

És van tizenegy ember, nyolc nő és három férfi. Azt írja a szórólap - ehhez fordul az ember a végső előtti kétségbeesésben -, hogy az előadás főszereplője a megannyi megtestesült női lélek, és az azokat megtörő férfi. Meg azt is, hogy ebben a homokozóban a szerelem születik, és a női szív összetör. Most akkor a férfi tör, vagy a női szív? És ki vagy mi törik? Na, erre még visszatérek, de előbb gyorsan leírom, hogy a színpadon vonulásznak a nők, a férfiak néha leülnek egy székre, és mikrofonba monologizálnak (a szöveget ilyenkor nehezen érteni, de ez kifejezett előny). Olyik nő követ cipel, olyik legyezőt - eléggé igazságtalan teherviselés. Becipelnek egy sellőt - ez igen ötletes képződmény: egy lányt tetőtől talpig befóliáznak -, a fejénél kis kancsóból óvatosan piros festéket öntenek a fólia és a test közé, a rajzolatok érdekesek, szerintem ez vér lenne, a barátom szerint vörösbor, mert ő hedonista. A sellő énekel,

ezt már egyáltalán nem érteni, örvendezünk

Néhányan nem örvendeznek, hanem kimennek. ´k egyáltalán nem színikritikusok, viszont színházba indultak.

A tűz a homokozóban szép, kár, hogy rövid ideig tart, noha - ha jól tudom - a homok nem gyúlékony. A jelenetekből én semmit nem bírtam összerakni, fogalmam sincs, honnan hová tartott az egész, gyanítom, toporgott - én meg tűkön ültem, meddig még.

Bekerült egy sminkesláda, két lány elrajzoltan kipirosozta magát - ez afféle modern ikon, ugye, mindenki érti.

A tüll is az, ezért aztán jó sok van belőle; trükkös anyag, könnyű, lebegős, áttetsző, sejtelmes, mint az élet olykor. Egy nő lefekszik, nyilván meghalt - ezt abból gondolom, hogy melléfekszik maga a halál; ő egy olyan, fekete trikóra festett csontvázjelmezt visel, amilyent nem engedtem a gyereknek a jelmezbálon az oviban. Aztán még valaki fekszik a halál mögé is, egész tömegszerencsétlenség van kialakulóban, bennünket, közönséget is beleértve.

Van szöveg is. Pedig a totálbrutál színháznak ez nem elengedhetetlen kelléke; ráadásul ezt az előadást Avignonban mutatták be, a fesztiválon, ahol persze egyetlen szót sem értett senki magyarul, a mázlisták.

Két nő beszélget. "Mit tegyek, hogy jól nézzek ki? Jól nézel ki." Ez a magvasabb dialógusok közül való. "Borulna rád az egész ég, de csillagostól" - átkozza valaki a másvalakit, én a csillagoknál súlyosabb és kevésbé szép dolgokra gondolok közben. "Művészien átgondolt, szép gondolatsor" - gúnyolja egyik nő Don Juant, s miközben rájövök, hogy ez nyilván a produkció summája, nem mulasztom el észrevenni, hogy négy szóban is lehet szót ismételni.

A "habzik a szájad-"nál kevés jobb akad. Teljesen letargikus hangulatba kerültem, hallom, és ekkor már bevillan, amit egy régebbi Csehov-előadás kapcsán hallottam: Hudiéknál az a szokás, hogy a játszó személyek a saját szavaikkal fogalmazzák meg érzelmeiket, gondolataikat, abban a régi esetben a Csehov szavai helyett, most meg ki tudja...

Bizonyos szempontból ez igen takarékos megoldás,

íróra, írástudóra nincsen szükség,

sőt kifejezetten ellenjavallt; hiszen elképzelhető, hogy valakinek nehezére esik a saját szavaiként tisztességes, grammatikailag, szintaktikailag korrekt szöveget mondani. A "ki vagyok készülve" rendben is lenne, ha kerülne köré előadás, azazhogy kontextus; az "azt ígérte, hogy csakis a boldogságnak élünk" már nagy baromság, de hasonló vele a helyzet, noha kizárólag ironikus szövegkörnyezetben él meg - és ugyanabban az előadásban nemigen fér meg a kettő, illetve a négy, mert gyorsan hozzácsapom az "ábrándokat dajkáltam" és "a vágy csapdájába esett" gyöngyszemeket.

Nemcsak a leplezetlen dilettantizmus jele ez, hanem a nagyképűségé is, meg még a közönség lesajnálásáé is, hiszen olyan önkifejezésről van itt szó (már nem csak a szövegről beszélek), amely parányit sem reflektál arra, hogy mások is értsék. Mintha a pszichodramatikus játékokat, melyek szakember irányításával (ön)gyógyításra szolgálnak, repertoárszerűen meg-megmutogatnák. Magánügy, legfeljebb Nyuszi barátai, rokonai és üzletfelei valók a nézőtérre.

Aztán amikor a nők földre (homokra) tett kezén végiglépdel a három férfi - bonyolult egy ikon, ugye -, már sejtem, hogy közel a vég; a homok is egész csatakos, lassan használhatatlan a játéktér, ez pedig ősidők óta a legevidensebb záróra-utolsó kör jelzés. De még kapunk egy összefoglalást: "Szívem egy eltört váza, melyből kifolyt a víz." A kocsiban elmesélem, milyen jó kis darabot kanyarított ebből az eltört vázából - igaz, nála korsó - a Heinrich von Kleist, és egészen felderülünk.

Csáki Judit

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.