Lemez: Megkapod a magadét (The Chemical Brothers: Come with us)

szerző
Zubor Tamás
publikálva
2002/6. (02. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás

Volt (és lesz!) nekünk egy, a kilencvenes évek derekán igencsak úttörőnek számító techno-, house-, trance-formációnk, a Liquid Limbs. A kéttagú csapatból Battai Róbert kiszállt pár éve, mondván: mindenféle avantgárd művészeti projekttel itt nálunk legfeljebb a templom egerének mehet el az ember. Szóval Battai új pszeudót talált ki magának, a Skylandet. Ez már fialja a lóvét rendesen, ám állítólag a Liquid Limbs is feltámad idén. Battai ugyanis a keresett pénz jelentős részét zeneeszközökre fordította, hogy egyszer újra elkezdhesse avantgárd ügyét.

Volt (és lesz!) nekünk egy, a kilencvenes évek derekán igencsak úttörőnek számító techno-, house-, trance-formációnk, a Liquid Limbs. A kéttagú csapatból Battai Róbert kiszállt pár éve, mondván: mindenféle avantgárd művészeti projekttel itt nálunk legfeljebb a templom egerének mehet el az ember. Szóval Battai új pszeudót talált ki magának, a Skylandet. Ez már fialja a lóvét rendesen, ám állítólag a Liquid Limbs is feltámad idén. Battai ugyanis a keresett pénz jelentős részét zeneeszközökre fordította, hogy egyszer újra elkezdhesse avantgárd ügyét.

Ezt most csak azért mondtam el, mert a The Chemical Brothers új lemeze kapcsán eszembe jutott. Az amerikai duót persze eddig sem azért szerettük, mert olyan progresszívnek tartottuk, vagy mert annyira meggondolkodtatott volna. Hanem mert - az ordító közhellyel - a techno aprópénzre váltását színvonalasan és élvezhetően oldotta meg. Az eklektikus technopop egyik legjobb példája volt az 1999-es Surrender, a Közgáz-pincében is gyakran játszott Hey boy, hey girllel.

Ám mostanra a vegyi tesóknak sikerült egy igazán alsó kategóriás lemezt összehozni. Az első számban elhangzik a felszólítás - Come with us -, és mi mennénk is, mert ezt még élvezzük: olyan jó húzós intrószám, mely után bármi jöhet. Aztán az ősszel elsőként piacra dobott kislemez, az It began in Afrika indul. Ez sem rossz, jól elkapták benne azt a pattogó-beindító pszichedelikus dobot, mely minden zenét felemel - nem nagy ügy beletenni, de baj nem lehet belőle. A harmadik és a negyedik tracket viszont akár maga Norman Cook, akár Fatboy Slim is írhatta volna. Ez alatt a két év alatt Chemicalék biztosan sok zenét hallgattak, és annál többet loptak. Jó, mondhatnánk, loptak ők eddig is, de eddig legalább a zsákmányokat erővel és lendülettel ütötték fel. Mára csak a nyomok maradtak.

Eklektikájuk nem fonódik egységbe, és ha célja van, az csupán ennyi: minél többet lehessen keresni vele. Valóban, sokan megtalálhatják benne a nekik tetsző elemet, nagy siker lesz a lemez, szerintem. Az Hoopsban például úgy rakódnak egymásra a tört ütemek, mint a legjobb drum´n´bassekben. A The state we´re inről pedig a karácsony jut eszünkbe, meg rögtön az is, hogy a Surrenderen is volt egy ilyen, de az úgy csilingelt, úgy zúgott, hogy bátran megkínáltuk volna vele az otthoniakat szenteste. Erre a "karácsonyira" viszont senki sem kapná fel a fejét két Bing Crosby-dal között.

Az eddigi, populárisnak, ugyanakkor jónak mondható Chemicalok után most ugranak a legnagyobbat a srácok a tömegbe, és immár alig hallgathatók. Cukros, értelmetlen zsúfoltság - egy többet érdemlő pszeudó alatt. Battai Robinak pénz kellett, pihentette a Liquid Limbst. De a Chemical Brothers miért is tenné? Egy jól bejáratott márkanévvel még több pénz kerül.

Zubor Tamás

(Virgin Records/EMI, 2002)

szerző
Zubor Tamás
publikálva
2002/6. (02. 14.)
Twitter megosztások száma
Google +1
Egyéb megosztás
Cimkék:
Ezt már olvasta?

Legfrissebb Narancs

„Nem kérünk bocsánatot”
Interjú „Tibi atyával”
Interjú Palkovics Lászlóval
Mi lesz az MTA-intézetekkel?
Évadnyitó melléklet
Jordán Adél, Carly Wijs, Pintér Béla színháza
Tartalomjegyzék Legfrissebb Narancs

best of Narancs

Narancs vélemény

Kultúra

még több Kultúra...