Zene

Ha úgy tetszik (Talvin Singh: Ha)

Az angol-indiai ütőhangszeresről már nemegyszer ejtettünk szót e hasábokon, így eddigi pályafutásáról most csupán tömören. A multiinstrumentalista, producer, DJ és kiadóvezető Talvin Singh (31) a tánczenékhez kötődő "ázsiai underground" vonulat egyik meghatározó alakja. Mint stúdiózenész már a kilencvenes évek közepére rendkívül keresetté vált, ez idő tájt indította be színtérteremtő klubestjeit a londoni Blue Note-ban Anokha néven, majd az ugyanezen címen általa szerkesztett válogatásalbum sikere egyenesen egy major lemezkiadói szerződéshez vezette.
  • - bogi -
  • 2001. április 26.

Könyv: Regény a porszívóból (Kerékgyártó István: Vagyonregény)

Egy kimustrált, zöld Rakéta porszívóból került elő a kézirat: két nő egymást olvasó és felülíró, irodalmi igénnyel írott naplója. Ráadásul ebből az egyik kettéválik, és - a fikción belül - újra fikcionalizálódik. Mégis "a" sógor találta - csak úgy. Aki regényt olvas, elfogad bizonyos játékszabályokat, tehát nem érdemes visszakérdezni, miért ezzel a sógoros megoldással adják el neki a talált kézirat ősi toposzát. Ennél fontosabb kérdés, hogy mit kezd a kézirattal a közreadó, illetve
  • Mészáros Sándor
  • 2001. április 19.

Film: Nézni a nő után (Wong Kar-wai: Szerelemre hangolva)

Annyit mesélték már szomszéd szeretők románcát, házasságtörők izgalmakban bővelkedő történeteit, ideje volt, hogy meghallgattassék a másik fél is. Látszólag eme igazságtétel vezérelte Wong Kar-wai tollát és kameráját. S hogy el ne unja/unjuk a megcsalt férj tompa keservét, a magára hagyott feleség csöndes drámáját, briliáns stílusgyakorlatot,
  • Bori Erzsébet
  • 2001. április 19.

Film: Baltás gyilkos útja trónig (Koltay Gábor: Sacra Corona)

"Alegendák olyanok, mint a hit: erősítenek minket" - mondja László herceg a nagyszabású magyar történelmi játékfilm egy pontján szép, beleérzős hangon, s ezzel korántsem véletlenül megfogalmazza Koltay Gábor (és a vele szorosan szövetséges Nemeskürty István) immár évezredeken átívelő ars poeticáját. Volt István, volt Attila, régi szép idők, volt Árpád, ez most László, a következő, felteszem, Lajos lesz, a címe: Három tenger. Koltay legalább olyan kitartóan és következetesen gyártja ezeket a zivataros századainkból merítő filmeket, mint ahogyan példának okáért az USA-i Oliver Stone rakosgatja össze a maga alternatív amerikai történelmét moziról mozira. Nyilvánvaló, a Koltay-életműből is össze kell állnia egy végiggondolt, egységes, művészi értelemben irányzatos történelemértelmezésnek, a 21. századra alkalmazott magyarságagendának? Bizonyára mind e filmek úgy vannak megírva és elkészítve, hogy miközben látványosságuk lebilincseli a nézőt, a sztori a székhez szögezi, bensejében óhatatlanul átrendeződnek, sőt új értelmet nyernek az iskolai történelemórákon tanult, egykor száraznak hitt tények s a korábbinál gazdagabb s tán büszkébb lesz a belső kapocs, amely történelméhez, nemzetéhez köti?
  • - hierror -
  • 2001. április 19.

Lemez: A professzionalizmus randalírozása (Pat Metheny Trio: Live)

Egy dupla koncertalbumról van szó, amit az együttes 1999- 2000-es világ körüli turnéján rögzítettek. Ez már önmagában is egy műfaj, amolyan összegző, korszaklezáró dolog, apró kis üresjáratokkal fűszerezve, a korai nagy slágerektől az új album promóciójáig. Bő két óra, avagy: mit kell tudni ma a világ talán legnépszerűbb dzsesszgitárosáról?
  • 2001. április 19.

Lemez: Fél háztömbnyire (Fun Lovin´ Criminals: Loco)

"Nagy seggfej voltam, és emiatt bajba kerültem. Választás elé állítottak: vagy bevonulok a haditengerészethez, vagy többekkel közösen a nagy kövekből kicsiket csinálhatok" - így az erősen karikatúraábrázatú énekes-gitáros Huey Morgan, aki a kényszerszolgálat letöltése után, 1993-ban alakította meg Fun Lovin´ Criminals nevű trióját.
  • - bogi -
  • 2001. április 19.

DJ-verseny: Lemezvágók

a hazai DMC (DJ Mixing Championship azaz DJ-bajnokság) első napját vagyis a classic dayt, amelyen a lemezjátszók varázsában élők szerint hagyományosnak
  • Gitta
  • 2001. április 12.

Kiállítás: Üzemi balesetek (Magyar Sajtófotó 2000)

Embertelen sor áll a kultúráldozatok türelmével a Magyar Nemzeti Múzeum előtt. Ez volt a millenniumi esztendő, valahogy be kell jutni, vissza, hogy megnézhessük az úgynevezett sajtófotókon, mi volt. Hogy milyenek voltak azok a körülmények, melyek beragyogták munkás hétköznapjainkat, és tettek annyi magyart boldogtalanná, zavarodottá és kedélybeteggé, hogy már sem a Vöröskereszt, sem a családi pótlék, sem a honvédség nem tudott segíteni.
  • Solymosi Bálint
  • 2001. április 12.

Kiállítás: Mindenkinek megfelel (Fehér László képei a Vadnai Galériában)

Különös helyet foglal el Fehér László a kortárs képzőművészetben, kiállításait mindig hatalmas várakozás előzi meg. Sokan a legnagyobb élő festőnknek tartják, de szép számmal akadnak olyanok is, akik enyhén szólva nem nagyon lelkesednek munkáiért. Ismert mester lévén, rajongóinak, irigyeinek, kritikusainak egyaránt - persze különböző módon - elvárásaik vannak. Ez az érdeklődés a magyar viszonyok között már önmagában is különös jelenség, de sokkal fontosabbnak tűnik az a tény, hogy Fehér László meg is felel nekik.
  • Radák Eszter
  • 2001. április 12.

"Olyan, csak másképpen"

A CPg együttesről megemlékező interjúnk (Magyar Narancs, 2001. január 4.) nyomán mintegy felpörgött a punkélet hasábjainkon, így keveredtünk Győrbe, történetesen. Ahol, vagy húsz éve, Terrorist néven bontakozott ki - illetve szakadt meg - az Auróra zenekar pályafutása. "Hungária, Hungária, ne nézz ki az utcára, az oroszok menetelnek koszos barna ruhába"-féle szövegeik miatt szinte észrevétlenül kötöttek ki a rendőrségen. Énekesük, Dauer hamarosan egy gondosan visszaplombált kamionban távozott az országból, a többiek pedig Auróra néven folytatták, valamivel bölcsebben...
  • Kriszta
  • 2001. április 12.

Lemez: Viccnek kicsit erős (Ganxsta Zolee és a Kartel: Pokoli lecke)

Azon gondolkozom, miközben az entert próbálom kipiszkálni a zsíros klaviatúrából, hogy mikorra tehető az a pillanat, amikor megszerettem a Kartelt. Olyan régen nem lehetett, mert legutóbbi írásomban még freudi alapokon nyugvó elemzésben utasítottam el az egészet, nem tagadva bizonyos szórakoztató vetületét a dolognak, viszont tegnap sem lehetett, mert ezt a cédét már kifejezetten vártam. Talán akkor fordult meg bennem a dolog, amikor a Z´ meg két munkatársa a Zana-interjú után arról csacsogott, hogy az azért mégsem lehet, hogy a Zolee tényleg lavórokat hányjon tele a karácsonytól, és ahogy csevegtek, ahogy értelmezték a művészt, akit Ganxsta Zoleenak hívnak, akkor elindult bennem valami, hogy de tényleg menjenek már a picsába, mondjuk, vagy ilyesmi, és inkább legyen egy lemezen három szám, amivel messze nem értek egyet, mint ez a végtelenül visszataszító, kimért píszí takony.
  • Para-Kovács Imre
  • 2001. április 12.