Könyv: Regény a porszívóból (Kerékgyártó István: Vagyonregény)

  • Mészáros Sándor
  • 2001. április 19.

Zene

Egy kimustrált, zöld Rakéta porszívóból került elő a kézirat: két nő egymást olvasó és felülíró, irodalmi igénnyel írott naplója. Ráadásul ebből az egyik kettéválik, és - a fikción belül - újra fikcionalizálódik. Mégis "a" sógor találta - csak úgy. Aki regényt olvas, elfogad bizonyos játékszabályokat, tehát nem érdemes visszakérdezni, miért ezzel a sógoros megoldással adják el neki a talált kézirat ősi toposzát. Ennél fontosabb kérdés, hogy mit kezd a kézirattal a közreadó, illetve
Egy kimustrált, zöld Rakéta porszívóból került elő a kézirat: két nő egymást olvasó és felülíró, irodalmi igénnyel írott naplója. Ráadásul ebből az egyik kettéválik, és - a fikción belül - újra fikcionalizálódik. Mégis "a" sógor találta - csak úgy. Aki regényt olvas, elfogad bizonyos játékszabályokat, tehát nem érdemes visszakérdezni, miért ezzel a sógoros megoldással adják el neki a talált kézirat ősi toposzát. Ennél fontosabb kérdés, hogy mit kezd a kézirattal a közreadó, illetve

irodalminak tekinthető-e egyáltalán

az a szöveg, amit személyes reflexióival és szociológiai-politikai "tudományos" kommentárjaival tesz közzé.

Nos, az egyik női elbeszélő, Anna naplójában olvasható egy mondat, még a rendszerváltás hajnaláról: "Négy lovagom volt: Marci, a csapzott hajú, zavaros tekintetű fideszes; Kálmán, a gonosz kis emdéefes öregúr; Vilmos bácsi, a legszebben bókoló kisgazda és Lajoska, a buta, de sármos eszdéeszes." Nem sok ez egy kicsit? Nem a férfiakból, hanem a jelzőkből. És egyéb nyelvi, ált. isk. leleményekből. Különösen egy olyan elbeszélői tudat perspektívájából, amelyik rendre a romantikus szerelemfilozófia főművére, Kierkegaard Vagy-vagyára hivatkozik. Persze ez önmagában nem kizáró ok, hiszen egy filozófia szakon edződött női szívben sok minden megférhet, még a "legszebben bókoló kisgazda" is, de az már némileg rejtélyesebb, vajh´ mi lehet sármos Lajoskában, aki egyrészt "liberális anarchista", másfelől egyetlen rántással felhúzza a húszkilós agyagmasszát, amikor habán-vázákat korongozik. Mégis, vagy éppen ezért, erotikusan vonzó férfi, amit Anna szemérmesen, bár keresetlen egyszerűséggel vallott meg: " Mert erős és nagydarab vagy, mint egy barom, és akkora a tenyered, mint a sütőlapát - válaszoltam, és bizsergés futott végig a hátamon, amint elképzeltem, hogy engem korongoz."

Bizsergés? Női hát? Elbeszélő egyes szám első személyben?

E népi trufákra emlékeztető erotikafelfogás a regény csúcspontján már a "Márványfarkú Férfiak Lapjá"-ban (Parti Nagy Lajos szíves szóbeli közlése) honos softpornó-változatban jelenik meg, amikor a két legjobb barátnő nemcsak az üzletben, hanem az ágyban is találkozik és rivalizál Bálinttal, a belevaló, ám álnoklelkű sikeremberrel. Igaz, ez mindössze egyetlenegyszer történhetett meg, hiszen az egyik elbeszélő-főhősnő szerint mindez "traumatikus hatással volt rá", míg a regény vége felé kiderül a férfiről, hogy... De ez inkább maradjon titok! Mint ahogy az a "másodlagos frissességű" morális tanulság is, amit nyilván az olvasónak kell levonnia, milyen következményekkel jár, ha a férfi hármas szexre veszi rá a szeretőjét - a legjobb barátnőjével összejátszva. A jelenet epikai hatása viszont olyan szolid, hogy még azon apák is bízvást ajánlhatják esti olvasásra, akik folyton "aggódnak kövér lányaik szüzességéért", ahogy Füst Milán mondaná.

A Vagyonregény természetesen nem a testről és/vagy a lélekről, vagy az emberi kapcsolatok finom szerkezetéről szól, hanem a pénz, a hirtelen meggazdagodás, a magyar

magánosítás "nagy történetét" meséli el

De akkor miért kellett irodalmiasítani, ha csak így és ennyire futotta az epikus képzelőerőből? Hiszen a regénynek nincs egyetlen összetett és művészileg elmélyített figurája, a sorsok helyett sorsképletek és magatartásvázlatok jelennek meg, az alakok galériája pedig anekdotikus panoptikumra emlékeztet. Ebben az értelemben a regénykeret és a fikció csupán paraván, amely mögül az elmúlt tíz év vagyonszerzési történetkéi húzhatók elő - anélkül, hogy a bíróságra kellene szaladgálni. Ennek vélt vagy valós veszélyét korántsem becsülném le, de az irodalom mégsem csak arra való, hogy a szegény ügyvédeknek kevesebb munkája legyen.

Aligha kétséges, hogy lesznek a könyvnek olyan érdekeltjei, akik talán magukra ismernek a privatizációs üzelmek olvasásakor. De a választott írói megoldás éppen a tapasztalatiság, a tényregény "pragmatikus olvasatát" tolja el az irodalmi fikció síkjára, és viszont, ahol az összes tény már elvont általánosságként jelenik meg, vagyis minden magánosított tehén fekete lesz. S mivel a hősöknek nincs önálló nyelvi világuk és epikai karakterük, ezért csak illusztrálnak egy transzparens történetet, amely lényegében elfedi a privatizáció és vagyonszerzés emberi dimenzióit. Vagy legalábbis homályban hagyja annak eredetét, konkrét történéseit. Így fordul önmaga ellentétébe a regény kompozíciós elve, amely a Jadviga párnája szerkezeti mintáját követi, de itt a harmadik, szövegválogató elbeszélő kommentárjai szociológiai-politikai általánosságként értelmezik a két naplót, s ezáltal rendre megfeleltetik az úgymond tudományos és/vagy "történeti igazság"-nak. Holott ez az, ami kérdéses, hiszen - a szövegvilágon belül - a két naplóíró is folyton konfabulál, néha megdöbbentően ügyetlenül. Ugyanis a válságba jutott személyiség beszédhelyzetével és önfeltáró vallomásos retorikájával nehezen egyeztethető össze, hogy még saját cégeik nevét, tevékenységét, üzleti fogásait sem írják le szabatosan, ahogy nem nevezik néven a megvesztegetett személyeket, banki vagy politikai kapcsolataikat sem.

Ez utóbbi kifejezetten bosszantó. Mintha a szövegválogató elbeszélő gondosan ügyelne arra, hogy a különböző politikai pártok és kurzusok képviselői éppen csak beússzanak a képbe, akár a már idézett helyi politikus Grál-lovagok, majd némi udvarlás-mutyizás után érintetlenül távozzanak. Persze a két főszereplőnő nézőpontjából legfeljebb ennyi látszhat: mondjuk egy MNB-főmufti szőrös háta és balatoni villájának illegális építkezése, vagy egy lírai pillanat erejéig a főprivatizátor, Suchman Tamás mord tekintete, azután se kép, se hang. Hiszen a leglaposabb közhely, hogy a magyar magánosítás története politikailag vezérelt folyamat (volt), amelyből különböző politikai elitek képviselői is jelentős mértékben egzisztenciálisan részesedtek. Enélkül viszont

értelmezhetetlen a felelősség kérdése:

mind az egyén felől, aki a köz akkori állapotaira hárítja át, mind a politika világa felől, amely a történelmi szükségszerűségre apellál, és jobbára csak morális deficitet lát ebben a történetben. Ha egyáltalán. A Vagyonregény sem ennek analitikus feltárására nem vállalkozik, sem két nő életútjának epikus (re)konstrukciójára. Ehelyett kitalál egy hasadt személyiséget, akinek egyik énje a karrierregények mennyországába, a sikeres vállalkozóként megvásárolt parlamenti bársonyszékbe jut, míg a másik énje a szociohorror mindennapjaiba, a hajléktalanság giccsesen megrajzolt poklába kerül.

Ennyi tanulság láttán a szívnek, azt hiszem, meg kell szakadnia.

Mészáros Sándor

Kerékgyártó István: Vagyonregény, Magvető Könyvkiadó, 2001, 1800 Ft

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.