Lemez: A professzionalizmus randalírozása (Pat Metheny Trio: Live)

  • 2001. április 19.

Zene

Egy dupla koncertalbumról van szó, amit az együttes 1999- 2000-es világ körüli turnéján rögzítettek. Ez már önmagában is egy műfaj, amolyan összegző, korszaklezáró dolog, apró kis üresjáratokkal fűszerezve, a korai nagy slágerektől az új album promóciójáig. Bő két óra, avagy: mit kell tudni ma a világ talán legnépszerűbb dzsesszgitárosáról?
Egy dupla koncertalbumról van szó, amit az együttes 1999- 2000-es világ körüli turnéján rögzítettek. Ez már önmagában is egy műfaj, amolyan összegző, korszaklezáró dolog, apró kis üresjáratokkal fűszerezve, a korai nagy slágerektől az új album promóciójáig. Bő két óra, avagy: mit kell tudni ma a világ talán legnépszerűbb dzsesszgitárosáról?

A zene ennek megfelelően eklektikus, de nem posztmodern, hiányzik az egymás mellé rendelés diszkrét bája. Sajnos Metheny túl komolyan veszi magát, mint az őszinte rock, és ez néha áttüremkedik a lemezén. Stilárisan bizonytalan az anyag, csúszkál a műfajok között, a hangzáskép olykor finom és elegáns, mint Wes Montgomeryé, de amikor Metheny gitárszintetizátoron nyomat, az olyan, mint egy fénymásolt Jimi Hendrix, annak minden indulata nélkül. Általában hideg ez a zene, hiába hámozzuk át rajta magunkat, a végére sem tudjuk meg, ki ez a pali, és mit gondol a világról; bár a tapasztalat azt mutatja, a befogadót csak segíti, ha a mű nem szól semmiről. Methenynek briliáns a technikája, jó érzéke van a melódiákhoz, ezzel együtt a kompozíciói jellegtelenek, tobzódik bennük a talmi csillogás. Némi felüdülést jelent, amikor sztenderdeket játszik, ezekből három erre a válogatásra is rákerült.

A ritmusszekció egészen kiváló. Larry Grenadier bőgős, akit Brad Mehldau nagyszerű triójából ismerhetünk, egyszerre dinamikus és finom, Bill Stewart dobos gazdag és intenzív ritmusokat terít a gitár alá, és ők ketten nagyon együtt vannak. Csak azokat a dobszólókat kéne elhagyni, amiknek semmi közük semmihez, viszont a közönséget lelkes tapsikolásra késztetik, mint a cirkuszban, amikor az artistának sikerül a tripla szaltó.

Ha kinyesnénk a szintetizátoros részeket, akkor egy kissé unalmas, de nagyon színvonalas anyagot kapnánk. A gyűjtőknek feltétlenül ajánlott, aki most ismerkedik Methenyvel, az is kaphat egy képet az életműről; akinek kimarad, az nem veszít sokat, én meg még birkózom vele egy keveset.

Czabán György Kolbász

Warner, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Így néz ki most a Matolcsy-körhöz került, elhanyagolt, majd visszavett Marczibányi sportcentrum - FOTÓK

226 millió forintot követel a II. kerület attól a Matolcsy-körhöz került cégtől, ami egy vita következtében nem fejlesztette a kerület egykori ékességét, a Marczibányi téri sporttelepet. Itt régen pezsgő élet zajlott, mára leromlott, az önkormányzat most kezdi el a renoválást, miközben pert indított. Játszótér, kutyasétáltató, sétány, park és egy uszoda építése maradt el. 

A fejünkre nőttek

Két csodabogár elrabol egy cégvezért, mert meggyőződésük, hogy földönkívüli. Jórgosz Lánthimosz egy 2003-as koreai filmet remake-elt, az ő hősei azonban különc bolondok helyett tőrőlmetszett incelek, akiket azért megérteni is megpróbál.

Visszatér

  • - turcsányi -

Johnny Cashnek van egy ilyen című száma, az 1994-es American Recordings című albumán. Nem is az övé, egy Nick Lowe nevű zenészé, aki egy ideig Cash rokona volt – az ő eredeti változatát használta például a pilot vége főcíméhez a Maffiózók (The Sopranos).

Tökéletes egyenlőség

Egy viking törzsfőnökről szóló animált tanmesével indul a film, aki népe minden tagjának (beleértve önmagát is) levágatta a bal kezét (szolidaritásból, mivel a fia bal keze odalett az ellenségtől menekülve), így akarván megőrizni az egységet.

A rossz dolog

Kínálta magát a trauma jelenkori uralmáról szóló kritikai panaszáradat Eva Victor debütfilmje kapcsán. A film több elemzője kiemelte, hogy a Bocs, kicsim erőssége éppen abban rejlik, hogy ellenáll e narratív toposznak.

Perkusszív vérvonal

A cimbalom története valódi sikersztori: az 1870-es években a cseh származású, Budapesten letelepedett hangszergyáros, Schunda Vencel József megalkotta kora népszerű kocsmai hangszerének tökéletesített változatát, a pedálcimbalmot, 1906-ban pedig már a tízezredik (!) példányt szállították ki a Magyar utcai manufaktúrából.

Suttogó szó-képek

  • Dékei Krisztina

A 2016-tól Berlinben élő, de idén hazaköltöző művész viszonylag korán, 2012-ben megtalálta egyéni kézjegyének alapelemét, a pixelt (talán a legismertebb ilyen műve a 2014-es Akadémiai pénisz), majd az ezen alapuló színezést: interaktív alkotásai csak akkor váltak láthatóvá, ha a közönség kiszínezte a tényleges pixeleket.