Lemez: A professzionalizmus randalírozása (Pat Metheny Trio: Live)

  • 2001. április 19.

Zene

Egy dupla koncertalbumról van szó, amit az együttes 1999- 2000-es világ körüli turnéján rögzítettek. Ez már önmagában is egy műfaj, amolyan összegző, korszaklezáró dolog, apró kis üresjáratokkal fűszerezve, a korai nagy slágerektől az új album promóciójáig. Bő két óra, avagy: mit kell tudni ma a világ talán legnépszerűbb dzsesszgitárosáról?
Egy dupla koncertalbumról van szó, amit az együttes 1999- 2000-es világ körüli turnéján rögzítettek. Ez már önmagában is egy műfaj, amolyan összegző, korszaklezáró dolog, apró kis üresjáratokkal fűszerezve, a korai nagy slágerektől az új album promóciójáig. Bő két óra, avagy: mit kell tudni ma a világ talán legnépszerűbb dzsesszgitárosáról?

A zene ennek megfelelően eklektikus, de nem posztmodern, hiányzik az egymás mellé rendelés diszkrét bája. Sajnos Metheny túl komolyan veszi magát, mint az őszinte rock, és ez néha áttüremkedik a lemezén. Stilárisan bizonytalan az anyag, csúszkál a műfajok között, a hangzáskép olykor finom és elegáns, mint Wes Montgomeryé, de amikor Metheny gitárszintetizátoron nyomat, az olyan, mint egy fénymásolt Jimi Hendrix, annak minden indulata nélkül. Általában hideg ez a zene, hiába hámozzuk át rajta magunkat, a végére sem tudjuk meg, ki ez a pali, és mit gondol a világról; bár a tapasztalat azt mutatja, a befogadót csak segíti, ha a mű nem szól semmiről. Methenynek briliáns a technikája, jó érzéke van a melódiákhoz, ezzel együtt a kompozíciói jellegtelenek, tobzódik bennük a talmi csillogás. Némi felüdülést jelent, amikor sztenderdeket játszik, ezekből három erre a válogatásra is rákerült.

A ritmusszekció egészen kiváló. Larry Grenadier bőgős, akit Brad Mehldau nagyszerű triójából ismerhetünk, egyszerre dinamikus és finom, Bill Stewart dobos gazdag és intenzív ritmusokat terít a gitár alá, és ők ketten nagyon együtt vannak. Csak azokat a dobszólókat kéne elhagyni, amiknek semmi közük semmihez, viszont a közönséget lelkes tapsikolásra késztetik, mint a cirkuszban, amikor az artistának sikerül a tripla szaltó.

Ha kinyesnénk a szintetizátoros részeket, akkor egy kissé unalmas, de nagyon színvonalas anyagot kapnánk. A gyűjtőknek feltétlenül ajánlott, aki most ismerkedik Methenyvel, az is kaphat egy képet az életműről; akinek kimarad, az nem veszít sokat, én meg még birkózom vele egy keveset.

Czabán György Kolbász

Warner, 2000

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.