Lemez: Fél háztömbnyire (Fun Lovin´ Criminals: Loco)

  • - bogi -
  • 2001. április 19.

Zene

"Nagy seggfej voltam, és emiatt bajba kerültem. Választás elé állítottak: vagy bevonulok a haditengerészethez, vagy többekkel közösen a nagy kövekből kicsiket csinálhatok" - így az erősen karikatúraábrázatú énekes-gitáros Huey Morgan, aki a kényszerszolgálat letöltése után, 1993-ban alakította meg Fun Lovin´ Criminals nevű trióját.
"Nagy seggfej voltam, és emiatt bajba kerültem. Választás elé állítottak: vagy bevonulok a haditengerészethez, vagy többekkel közösen a nagy kövekből kicsiket csinálhatok" - így az erősen karikatúraábrázatú énekes-gitáros Huey Morgan, aki a kényszerszolgálat letöltése után, 1993-ban alakította meg Fun Lovin´ Criminals nevű trióját.

A Puerto Ricó-i és ír szülőktől származó, New York-i illetőségű Morgan a blues irányából, két társa - Fast (basszus, billentyűk, fúvósok) és Steve (dob) - a technóból érkezett, együttműködésük azonban a hozott anyagoktól teljesen eltérő hibriddé alakult. Stílusuk nem igazán megfogható, hip-hop-elemek keverednek a jazz, a soul, a rock & roll, a funk és a lounge jegyeivel, a dalok előadásmódja se nem hagyományos ének, se nem rap, inkább afféle beszélőblues.

Első nagylemezük, az 1996-os Come Find Yourself egyből meghozta számukra a sikert, az album bekerült az év tíz legjobb debütálása közé. A Beastie Boys-os lemezfotóhoz illő harsányabb részek mellett a zenekar számos slágert (például a Tarantinóval közösen jegyzett, Pulp Fiction-ös Scooby Snackset) produkált, továbbá hoztak egy számomra oly kedves, finom pszichedéliával átitatott, balladás vonalat. A rock & roll szokásos "hadd szóljon"-életvitelébe humort és sármot vittek; piálós, csajozós dzsigoló-, illetve gengszter-imázsukat kellő öniróniával tudták kezelni.

Az 1998-ban megjelent 100% Colombian már egy érettebb anyag, Tarantinónál maradva, a Jackie Brown megfelelője, valahogy több időt hagy az elmerülésre. A zenekar megismeréséhez mindenképpen ezt ajánlanám, amit viszont nem tennék a következő évben kiadott Mimosával kapcsolatban. Annak felén az első lemezről való számok easy listeninges átiratai szerepelnek, melyeket további B oldalak, feldolgozások és töltelékszámok egészítenek ki. A copa cabanás megközelítéssel elvileg persze minden rendben lenne, de a megvalósítás szintjén egyik verzió sem éri utol az eredetit. Az ergya lemezborítóhoz és a hátoldalon gumimatracozó, frissen igazolt dobos (Mackie) szerencsétlen fotójához kapcsolható a mostani nagylemez designja, azt hittem ugyanis, az előzőt lehetetlen alulmúlni.

Azonban a Loco borítója és a zenekar képe egészen visszataszító, a punkkorszakra jellemző, szétvagdosott felirat és a széjjelcsúszott fejek mintha direkt azt üzennék, hogy itt valami nem stimmel.

Manapaság az én tükröm sem hízeleg, így számomra kevésbé zavaró, hogy Huey arca felpuffadt a tintázástól, s kopaszra borovált fejével már tényleg kezd hasonlítani egy nyeszlettebb haramiára. Ám ennél aggasztóbbak az utóbbi sajtóhírek: fellépéseikből hiányzott a mágia; Huey-t páros lábbal rúgták ki egy angliai jótékonysági rendezvényről füvezés miatt; továbbá olyan teljesen felesleges nyilatkozatokba keveredett, hogy miért és mekkora faszszopó a Blur énekese.

De valójában az új lemez startja tett be: nem mintha nem keménykedtek volna alkalmasint eddig is, de elég reménytelen egy legutolsó Ramones-kópiával belecsapni a lecsóba. A címadó, kislemezre másolt szám már a megszokott FLC-világba vezet, de a nóta videójának (egy viccesnek szánt világmegmentő zajlik egy jachton, tucatnyi seggrázó csaj körében) megtekintése óta folyvást elfog egy kellemetlen érzés; a következő, The Biz című szám pedig a zeneipart bíráló, hiteltelen szövegelésével és gázos gitárszólóival a lemez mélypontja. Mindezek ellenére a negyedik számtól végre talpra áll a banda. Talán igazságtalanság, hogy a pozitívumok taglalásának kisebb tér marad, s csak annyira futja, hogy ha a tizenöt dalból levennénk a négy-öt gyengét, egy egész jó kis anyagot kapnánk. Az Underground, a Shes my Friend és a There Was a Time a nagyszerű pillanatok közé tartozik, szinte már-már valószerűtlen, hogy az utóbbi, már-már szférikus zenét ez a banda játssza, amiként szokatlan a Half a Block spirituális töltése is: "Már mindössze fél háztömbnyire vagyok a megváltástól, legyek átkozott, ha nem érem el."

Kérdés persze, hogy nem csupán áltatjuk-e kihűlő lelkünket, ha egyszer pont a finisben kezdődik az igazi bedurvulás...

- bogi -

Chrysalis/EMI, 2001

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.