DJ-verseny: Lemezvágók

  • Gitta
  • 2001. április 12.

Zene

a hazai DMC (DJ Mixing Championship azaz DJ-bajnokság) első napját vagyis a classic dayt, amelyen a lemezjátszók varázsában élők szerint hagyományosnak
a hazai DMC (DJ Mixing Championship azaz DJ-bajnokság) első napját vagyis a classic dayt, amelyen a lemezjátszók varázsában élők szerint hagyományosnak és alapvetőnek tekinthető hiphop- zenét játszó DJ-k mérték össze erejüket. Először 1992-ben, egy lemezkiadó jóvoltából rendeztek DJ-bajnokságot Magyarországon - akkor még nem választva szét a kategóriákat. Az évi rendszerességgel jelentkező erőpróba 1996-ban kifáradt, azóta csend volt, egészen péntekig. A hétvégén ugyanis ismét összejött a DJ-világ hazai krémje a Ligthhouse Productionnek meg a számos szponzornak köszönhetően.

A program 5 órakor kezdődött az egyéni versenyzők bemutatkozásával, akiket a Bárány, Jován, Tommy Boy, Bootsie, Lui-G, Fat és Quick felállású - az első hazai DMC-k legjobbjai ők, azóta is sikeres DJ-k - zsűri értékelt.

Volt mit. A hiphop stílusban ugyanis jóval több értékelendő technikai és zenei elem van, mint például a house-ban, ami gyorsasága miatt inkább csak mixekre épít. A hiphopnál figyelni kell a pontosságra, az ötletességre, és hogy mennyire naprakész a DJ, ugyanis a technika óriásit fejlődött ezen a területen is. A stílusnál a

scratch,

vagyis a bakelitlemez ide-oda rángatása a lényeg, amit egy Grand Wizard Theodor nevű faszi "talált fel" 1975-ben (!). Nem tévedés a korai dátum, mint ahogy nem tévedés az sem, hogy az első graffitit 1969-ben fújták Amerikában a falra, bár ez még csak egy tegelés volt, azaz egy név felírása. Nálunk a nyolcvanas évek végén kezdődött a falfestési mánia, az 1981-es Style Wars című film bemutatása után, amit valószínűleg azóta is bánnak a Magyar Televíziónál, Ráday Mihállyal az élen. 1971-ben Grand Master Flash már partin játszott, ő volt az, aki sok utódja munkáját tette könnyebbé a cross fader kitalálásával, amely egyenletes és tetszőleges sebességű átmenetet tesz lehetővé két lemezjátszó között (ez az, amit a DJ középen rángat a keverőn, és amiről a lentről figyelő laikus nem tudja, mit gondoljon).

Az első DMC-t 1986-ban rendezték, először csak egyéni kategóriában, de a technika fejlődésével és a zenék összetettebbé válása nyomán a kilencvenes években

már csapatok is

indultak. Egy-egy csapat már igazi zenekarnak számít, hiszen külön ember adja az ütemet, színezi a zenét és teszi hozzá a kiegészítő elemeket. Bár a hiphopban is vannak egyéni zsenik, akiknek művei úgy hangzanak, mintha több ember keze lenne a dologban. A scratchben is vannak egyszer bevált és azóta használt elemek különböző elnevezésekkel: baby scratch, forward, schurb, scrap és flare (DJ Flare után).

Nem tudom, hogy a Petőfi Csarnokban szereplők közül kiről fognak a jövőben elnevezni fogásokat, de az biztos, hogy a leggyorsabb kezű magyarokat láthattuk, az Urban Rider jóvoltából egy nagy kivetítőn felülről is, ami kimondottan közönségbarát megoldás volt, mivel a lényeget eddig senki nem láthatta, csak az, aki a lemezjátszó előtt állt, vagy bennfentesnek számított.

A fellépők közül sokan dolgoznak olyan produkciókban, amelyeket a legszélesebb közönség is ismer, járnak külföldre, de amikor a munkáról szó esik, előkerül a hazai show-business egy-két negatív jelzője is. Tudniillik róluk szinte senki sem tud. És ez valószínűleg nemcsak azért van, mert "olyan sok a zene, hogy nem tudom megjegyezni a nevét". Quick (a három közül az egyik szervező is ő), zenélt már a Neóval, az Animal Cannibalsszel, a Hooligansszal, Sub Bass Monsterrel (összesen 12 lemezhez adta a kezét!), van egy öt- tagú DJ-zenekara, rendszeresen zenél egy szórakozóhelyen és péntek éjjel egykor az Est FM-en, legutóbb pedig a Trafóban láthattuk a TÁP Színház Techno Varietéjében. Pozsi (a nyertes X-PHAdars nevű csapat P-je, Andrew J és Hotta mellett) most jött haza az SXSW 2001 fesztiválról, amit Amerikában rendeztek. Pozsi ott élő dobra játszott hiphop-feldolgozásokat, drum ´n´ bass-alapokkal. Szintén játszik zenekaroknak, mint például a Rémember, a Publo Hunny és az Animal Cannibals, valamint közreműködött többek között a Jazz + Az, Ganxsta Zolee és O. J. Sámson lemezein. Egyszóval tehetségek, akiknek tudására igyekeznek mások is építeni.

És tehetségesek a többiek is: a három kategória összesen öt nyertest adott.

Az egyéni versenyzők (összesen tizenegyen, köztük sok vidéki is) egyenként 3 percet játszottak, a csapatok 6-6 percet kaptak, a legizgalmasabb kategória a párbaj volt, ahol egymás után, párokban játszottak háromszor egy-egy percet, és kieséses alapon dőlt el, ki az a kettő, aki háromszor két percben mérkőzhet. Az egyéni kategória győztese, Brékó két éve zenél, de azóta megszállottan, és ezek szerint igen szép eredménnyel. A csapatban a háromtagú X-PHAdars, a párbaj kategóriában pedig Andrew J nyert, akiről valószínűleg hallhatunk még, ha a szervezők álmai valóra válnak, és nem az itthon megszokott módon lesz divat ez a zene, hanem közkedvelt, ismert és elismert műfaj lesz. Akkor talán arra is jut pénz, hogy külföldi sztárokat meghívjanak a versenyre, és megmutathassák, hogy mellettük is nagyon jók.

A folytatás április 13-án lesz, következik a house-kategória, 14-én viszont Pécsett, Millennium Battle címmel rendeznek breaktalálkozót és DJ-fesztivált, ahol külföldi résztvevők is lesznek.

Gitta

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.