DJ-verseny: Lemezvágók

  • Gitta
  • 2001. április 12.

Zene

a hazai DMC (DJ Mixing Championship azaz DJ-bajnokság) első napját vagyis a classic dayt, amelyen a lemezjátszók varázsában élők szerint hagyományosnak
a hazai DMC (DJ Mixing Championship azaz DJ-bajnokság) első napját vagyis a classic dayt, amelyen a lemezjátszók varázsában élők szerint hagyományosnak és alapvetőnek tekinthető hiphop- zenét játszó DJ-k mérték össze erejüket. Először 1992-ben, egy lemezkiadó jóvoltából rendeztek DJ-bajnokságot Magyarországon - akkor még nem választva szét a kategóriákat. Az évi rendszerességgel jelentkező erőpróba 1996-ban kifáradt, azóta csend volt, egészen péntekig. A hétvégén ugyanis ismét összejött a DJ-világ hazai krémje a Ligthhouse Productionnek meg a számos szponzornak köszönhetően.

A program 5 órakor kezdődött az egyéni versenyzők bemutatkozásával, akiket a Bárány, Jován, Tommy Boy, Bootsie, Lui-G, Fat és Quick felállású - az első hazai DMC-k legjobbjai ők, azóta is sikeres DJ-k - zsűri értékelt.

Volt mit. A hiphop stílusban ugyanis jóval több értékelendő technikai és zenei elem van, mint például a house-ban, ami gyorsasága miatt inkább csak mixekre épít. A hiphopnál figyelni kell a pontosságra, az ötletességre, és hogy mennyire naprakész a DJ, ugyanis a technika óriásit fejlődött ezen a területen is. A stílusnál a

scratch,

vagyis a bakelitlemez ide-oda rángatása a lényeg, amit egy Grand Wizard Theodor nevű faszi "talált fel" 1975-ben (!). Nem tévedés a korai dátum, mint ahogy nem tévedés az sem, hogy az első graffitit 1969-ben fújták Amerikában a falra, bár ez még csak egy tegelés volt, azaz egy név felírása. Nálunk a nyolcvanas évek végén kezdődött a falfestési mánia, az 1981-es Style Wars című film bemutatása után, amit valószínűleg azóta is bánnak a Magyar Televíziónál, Ráday Mihállyal az élen. 1971-ben Grand Master Flash már partin játszott, ő volt az, aki sok utódja munkáját tette könnyebbé a cross fader kitalálásával, amely egyenletes és tetszőleges sebességű átmenetet tesz lehetővé két lemezjátszó között (ez az, amit a DJ középen rángat a keverőn, és amiről a lentről figyelő laikus nem tudja, mit gondoljon).

Az első DMC-t 1986-ban rendezték, először csak egyéni kategóriában, de a technika fejlődésével és a zenék összetettebbé válása nyomán a kilencvenes években

már csapatok is

indultak. Egy-egy csapat már igazi zenekarnak számít, hiszen külön ember adja az ütemet, színezi a zenét és teszi hozzá a kiegészítő elemeket. Bár a hiphopban is vannak egyéni zsenik, akiknek művei úgy hangzanak, mintha több ember keze lenne a dologban. A scratchben is vannak egyszer bevált és azóta használt elemek különböző elnevezésekkel: baby scratch, forward, schurb, scrap és flare (DJ Flare után).

Nem tudom, hogy a Petőfi Csarnokban szereplők közül kiről fognak a jövőben elnevezni fogásokat, de az biztos, hogy a leggyorsabb kezű magyarokat láthattuk, az Urban Rider jóvoltából egy nagy kivetítőn felülről is, ami kimondottan közönségbarát megoldás volt, mivel a lényeget eddig senki nem láthatta, csak az, aki a lemezjátszó előtt állt, vagy bennfentesnek számított.

A fellépők közül sokan dolgoznak olyan produkciókban, amelyeket a legszélesebb közönség is ismer, járnak külföldre, de amikor a munkáról szó esik, előkerül a hazai show-business egy-két negatív jelzője is. Tudniillik róluk szinte senki sem tud. És ez valószínűleg nemcsak azért van, mert "olyan sok a zene, hogy nem tudom megjegyezni a nevét". Quick (a három közül az egyik szervező is ő), zenélt már a Neóval, az Animal Cannibalsszel, a Hooligansszal, Sub Bass Monsterrel (összesen 12 lemezhez adta a kezét!), van egy öt- tagú DJ-zenekara, rendszeresen zenél egy szórakozóhelyen és péntek éjjel egykor az Est FM-en, legutóbb pedig a Trafóban láthattuk a TÁP Színház Techno Varietéjében. Pozsi (a nyertes X-PHAdars nevű csapat P-je, Andrew J és Hotta mellett) most jött haza az SXSW 2001 fesztiválról, amit Amerikában rendeztek. Pozsi ott élő dobra játszott hiphop-feldolgozásokat, drum ´n´ bass-alapokkal. Szintén játszik zenekaroknak, mint például a Rémember, a Publo Hunny és az Animal Cannibals, valamint közreműködött többek között a Jazz + Az, Ganxsta Zolee és O. J. Sámson lemezein. Egyszóval tehetségek, akiknek tudására igyekeznek mások is építeni.

És tehetségesek a többiek is: a három kategória összesen öt nyertest adott.

Az egyéni versenyzők (összesen tizenegyen, köztük sok vidéki is) egyenként 3 percet játszottak, a csapatok 6-6 percet kaptak, a legizgalmasabb kategória a párbaj volt, ahol egymás után, párokban játszottak háromszor egy-egy percet, és kieséses alapon dőlt el, ki az a kettő, aki háromszor két percben mérkőzhet. Az egyéni kategória győztese, Brékó két éve zenél, de azóta megszállottan, és ezek szerint igen szép eredménnyel. A csapatban a háromtagú X-PHAdars, a párbaj kategóriában pedig Andrew J nyert, akiről valószínűleg hallhatunk még, ha a szervezők álmai valóra válnak, és nem az itthon megszokott módon lesz divat ez a zene, hanem közkedvelt, ismert és elismert műfaj lesz. Akkor talán arra is jut pénz, hogy külföldi sztárokat meghívjanak a versenyre, és megmutathassák, hogy mellettük is nagyon jók.

A folytatás április 13-án lesz, következik a house-kategória, 14-én viszont Pécsett, Millennium Battle címmel rendeznek breaktalálkozót és DJ-fesztivált, ahol külföldi résztvevők is lesznek.

Gitta

Figyelmébe ajánljuk