A távolság megdermeszti a vidéket, mozdulatlan egysége derealizálja - de a sorozat hatását pontosan az gyöngíti, ami az egész koncepciót életre hívta. Az elmúltra pusztán színtelenségével, illetve poétikus hasonlatokkal hivatkozik (szemétkupac, földhányás stb.), a totalitás élményét a táji kompozíció és a faktúra (házak, kerítések, növényzet) részletgazdagsága adja. A személytelenség azonban kétélû fegyver, mert elválasztja a táj szemlélõjét magától az élménytõl, és megfosztja a befogadástól. Ez a "megfosztottság" az igazi üzenet, és ezért szerencsétlen a magyar címe a kiállításnak - az eredeti cím (missing space - hiányzó tér) világosabb. Pavlovszkaja tulajdonképpen nem értelmez semmit, hanem a múlttal való együtt élés lehetetlenségére hívja föl a figyelmet. A szakadásra, amit nem foltozott be az idõ.
A mûvész azonban homályban hagy minket, hogy miért ennyi elembõl áll a sorozat; alighanem a végtelenségig folytatható a sor - néhány kép között csak a vizuális bonmot-k, a játékosság tesznek különbséget, és ez egyes darabokat a dekorativitás felé sodor: így veszélybe kerül a sorozat egysége, ami pedig Pavlovszkajának egyébként olyannyira fontos.
Nessim Galéria, július 1-jéig
***
