kiállítás - NATASA PAVLOVSZKAJA: ELHAGYATÁS

  • - jerovetz -
  • 2011. június 23.

Zene

A fiatal orosz fotográfus képei nagytotálban ábrázolják az egykori szovjet iparvidéket, a Donyec-medencét. Az ugyanabban a magasságban húzódó horizontvonal egyetlen látvánnyá avatja a nagyméretű képeket, ha ezt az installálás nem is segíti elő.
A fiatal orosz fotográfus képei nagytotálban ábrázolják az egykori szovjet iparvidéket, a Donyec-medencét. Az ugyanabban a magasságban húzódó horizontvonal egyetlen látvánnyá avatja a nagyméretû képeket, ha ezt az installálás nem is segíti elõ. Aprólékos kidolgozottságról tesz tanúbizonyságot a színhasználat: egyes képeken szinte küzdenek a színek, hogy megjelenhessenek, egy-egy távoli autó pirosa, egy tetõn megcsillanó hûvös kék tarkítja a vigasztalan, fekete-fehér tájat. Egyéb helyeken - például az elõtérben látható hulladékkupacon - a színes mûanyag szemét a legélénkebb, míg másutt a föld barnája, a növényzet halványzöldje sejteti az élet jelenlétét.

A távolság megdermeszti a vidéket, mozdulatlan egysége derealizálja - de a sorozat hatását pontosan az gyöngíti, ami az egész koncepciót életre hívta. Az elmúltra pusztán színtelenségével, illetve poétikus hasonlatokkal hivatkozik (szemétkupac, földhányás stb.), a totalitás élményét a táji kompozíció és a faktúra (házak, kerítések, növényzet) részletgazdagsága adja. A személytelenség azonban kétélû fegyver, mert elválasztja a táj szemlélõjét magától az élménytõl, és megfosztja a befogadástól. Ez a "megfosztottság" az igazi üzenet, és ezért szerencsétlen a magyar címe a kiállításnak - az eredeti cím (missing space - hiányzó tér) világosabb. Pavlovszkaja tulajdonképpen nem értelmez semmit, hanem a múlttal való együtt élés lehetetlenségére hívja föl a figyelmet. A szakadásra, amit nem foltozott be az idõ.

A mûvész azonban homályban hagy minket, hogy miért ennyi elembõl áll a sorozat; alighanem a végtelenségig folytatható a sor - néhány kép között csak a vizuális bonmot-k, a játékosság tesznek különbséget, és ez egyes darabokat a dekorativitás felé sodor: így veszélybe kerül a sorozat egysége, ami pedig Pavlovszkajának egyébként olyannyira fontos.

Nessim Galéria, július 1-jéig

***

Figyelmébe ajánljuk

Nemcsak költségvetési biztost, hanem ÁSZ-vizsgálatot és büntetést is kapott Orosháza

Nincs elég baja Békés megye egykor virágzó ipari centrumának, Orosházának, amhova nemrégiben költségvetési biztost neveztek ki. Állami számvevőszéki vizsgálat is folyik az önkormányzatnál, a korábbi fideszes vezetés miatt súlyos visszafizetési kötelezettségek terhelik, ráadásul kormánypárti településekkel ellentétben egyelőre nem kap pótlólagos forrásokat a működésére.

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.