Zene

című operájának a New York-i Metropolitan Operában 1978-ban készült felvételén Luciano Pavarotti a sztár, meg is tapsolják, amikor belép a színpadra. A címszerepet éneklő Shirley Verrettet is megtapsolják: ő is sztár, és jól néz ki.

Az Izlandban megtestesülő Középfölde hegyei fölött repül a kamera. Drámai zene alatt drámai hangtól tudjuk meg, hogy ezt a szép országot a pénzügyi dereguláció miatti 2008-as pénzügyi válság tette tönkre. Máris meghallgathatunk néhány fontos gondolatot a válságról néhány beszélő fejtől, akik közül kettőnek nem sikerült helyesen leírni a nevét.

A dán első filmes rendező munkája kezdetben kisrealista életképeket ígér, de aztán egyre sokasodnak a gyanús elemek. Az átlagembernek látszó figurákról, legyenek bár fő- vagy mellékszereplők, fiatalok, középkorúak vagy nyugdíjasok, rendre kiderül valamilyen szexuális aberráció vagy legalábbis eltérés a szokott üzletmenettől.

Egyike a régi jó ponyvabeidegződéseknek az a heveny mesélőkedv, mely a bukott hősöket szokta elővenni. Nincs is alkalmasabb idő az összegzésre, mint mikor már kés áll ki a hátból - jobb dolguk nem lévén ilyenkor szokták a vesztesek elmesélni, mi juttatta őket e szerfölött kényelmetlen helyzetbe.

Van egy titkos dokumentum Hollywoodban, jobban őrzik, mint a Coca-Cola receptjét - lapunknak mégis sikerült megszereznie. A hétpecsétes irat azt tartalmazza, hogy mit szabad, és mit nem, illetve mi a kötelező.

Az Art Universitas program keretében létrehozott - azaz az egyetemi felújítások, új épületek mellett a beruházás egy százalékát kitevő összegre támaszkodó, pályázati úton és komoly zsűrizésen átesett - művek ár-érték arányait vizsgáló hivatalos eljárás eredményeképpen megszaporodtak a kortárs képzőművészet elleni internetes bejegyzések. Ezek ugyanazokat az untig ismert közhelyeket szajkózzák. Az érthetetlenség (az absztrakció) elutasítása és a közízlés (a figurativitás) felmagasztalása mellett igen gyakran kétségbe vonják a művészek technikai tudását (harsányan hirdetve, hogy "ilyet a majom, a gyerek vagy akár egy szobafestő is képes csinálni!"), nem beszélve a művek értékéről szóló, a művészeti piac működését totálisan semmibe vevő furcsa nézetekről. A kipécézett áldozatok között volt egy monokróm festmény is - pedig az ilyen típusú festményekből igen nehéz politikai állásfoglalásra következtetni, nem beszélve arról, hogy a monokróm és minimalista tendenciák nemigen divatosak a feltörekvő festőnemzedék körében sem.

A kortárs magyar képregény helyzete némiképp a magyar filméhez hasonlatos: noha akadnak tehetséges művelői, a közönséget csak mérsékelten képes lázba hozni - a beavatottak cserébe végeláthatatlan vitákat folytatnak arról, hogyan lehetne a műfajt népszerűbbé tenni. Az egyik frakció szerint a szélesebb közönség ingerküszöbét elérő zsánerképregényekre is szükség lenne.

Összejön-e vajon Matt Damon a balerinával? A Matt Damonhoz hasonló alakok általában össze szoktak jönni a balerinákkal, de ezúttal nehezített pályán zajlik az összejövés. A balerinához vezető útakadályokat nem a romantikus vígjátékok mezejéről szalasztották, hanem Philip K.

Egy fiatal férfi kissé csillogó öltönyben, mikrofonnal a kezében kiáll a színpadra, és humoros történeteket mesél: jópofák, viccesek, de semmi különös. Majd kijönnek még ketten, hasonlóan lenyűgöző ruházatban.

Sűrű csönd, majd egyszer csak egy szerelemféltésből elkövetett véres gyilkosság miatt felbolydult kisváros kellős közepében találja magát a néző és Duras szereplői, a Párizsból Madridba tartó kis csapat. Vihar közeleg.

A Casanova-életmű magyarul a mai napig hiába várat magára, de itt ez a rokokó ízléssel összeállított kis katalógus, mely korabeli mesterek fantáziadús illusztrációinak kíséretében, pajzán ékesszólással megírt szemelvények segítségével vonultatja fel az első modern nagyváros, Velence szinte mindennapos ünnepi attrakcióinak érzéki-esztétikai kelléktárát. A látszat és egy másik látszat szétválaszthatatlanságát mutatja egy olyan érában, ahol az ember folytonosságérzete az általános nyomor ellenére is látványosan ápolható, míg az egykori diadalát rég elvesztett köztársaság besúgókkal és inkvizítorokkal keresteti a magyarázatot saját összeomlásának okaira.

Az ezerarcú és száznevű Luke Vibert termékenységére az utóbbi időben sem lehetett panasz: jellemző, hogy különböző álnevei alatt pontosan egy tucatnyi albumszerű zenés kiadványt publikált a "nullás" évtizedben, többnyire a rajongók legnagyobb megelégedésére. Azok, akik szorgalmának apadására következtettek abból, hogy már majd' két éve nem adott ki újabb albumot, súlyosan tévedtek - számukra most csattanós választ ad (az őt a Ninja Tune-hoz kötő Wagon Christ név alatt kiadott) Toomorrow című új, több mint órás lemezanyag, amely esszenciális méretekben tartalmazza mindazt, amiért Luke Vibertet szeretni szokás.