Animációs film - Cola-mackók - Eric Brevig: Maci Laci

  • - ts -
  • 2011. április 7.

Zene

Van egy titkos dokumentum Hollywoodban, jobban őrzik, mint a Coca-Cola receptjét - lapunknak mégis sikerült megszereznie. A hétpecsétes irat azt tartalmazza, hogy mit szabad, és mit nem, illetve mi a kötelező.
Régi sikerek olyatén felújításában, aminőben a hősök és a helyszínek a régiek, s beszélő állatok is fellépnek, illetve ha élő szereplők játszanak együtt animációs ürgékkel, mint most, akkor például nagyon szigorúan elő van írva, hogy csak olyan forgatókönyv rendelhető, amiben a gonosz ellenerők el akarják konfiskálni az eredeti helyszínt az eredeti hősöktől, hogy oda aztán cseppet sem eredeti plázát építsenek. Ilyenkor aztán összefognak a régiek, félreteszik egykori ellentéteiket, és sok-sok mókás kaland után megmentik a grundot - és Janó kunyhója sincsen tele mindenféle geodéziai kellékekkel, mert az élet szép.

Nem véletlenül emlegettük az előbb a Coca-Cola receptjét, hiszen annak sem örülnénk, ha a szokott lónyál helyett egyszer csak valami mást adnának fel. Ott lenne újra Maci Laci hű Bubujával a Jellystone parkban, de egy dokumentumfilmet adnának a téli álmukról - mennék, és kérném vissza a pénzt.

Semmi ilyen vész nem leselkedik ránk, bár egy dokumentumfilmes rögtön a mű elején megjelenik - a szőke törpeszuper kategóriából -, de nem jelent komoly veszélyt, pusztán Smith vadőr szívére. Amúgy halad minden rendesen, Laci vinné a piknikkosarakat, de a korrupt városi vezető bezáratja a parkot, hogy a fáit eladva toldozgassa-foldozgassa tékozló politikájának lyukas hálóját - plázáról egyelőre nem is álmodik. De a nagyszívű fővadőr kieszeli, hogy éves parkbérletek eladásával megmentheti a fákat s az épp 100 éves természetvédelmi területet. De az alvadőr átáll. És Maci Laci is galibát halmoz galibára - vízisíparádéja (a film kiemelkedően szórakoztató és technikailag szerfelett tetszetős momentuma) véget vet a szép reményeknek. De a java még hátravan!

Mint mondtuk tehát, Maci Laci olyan, mint a Coca-Cola - jobb, ha szeretjük.

Az InterCom bemutatója

Figyelmébe ajánljuk

Nem tud úgy tenni, mintha…

„Hányan ülnek most a szobáikban egyedül? Miért vannak ott, és mióta? Meddig lehet ezt kibírni?” – olvastuk a Katona József Színház 2022-ben bemutatott (nemrég a műsorról levett) Melancholy Rooms című, Zenés magány nyolc hangra alcímű darabjának színlapján.

Nyolcadik himnusz az elmúlásról

Egy rövid kijelentő mondattal el lehetne intézni: Willie Nelson új albuma csendes, bölcs és szerethető. Akik kedvelik a countryzene állócsillagának könnyen felismerhető hangját, szomorkás dalait, fonott hajával és fejkendőkkel keretezett lázadó imázsát, tudhatják, hogy sokkal többről van szó, mint egyszeri csodáról vagy véletlen szerencséről.

Szobáról szobára

Füstös terembe érkezünk, a DJ (Kókai Tünde) keveri az elektronikus zenét – mintha egy rave buliba csöppennénk. A placc különböző pontjain két-két stúdiós ácsorog, a párok egyikének kezében színes zászló. Hatféle színű karszalagot osztanak el a nézők között. Üt az óra, a lila csapattal elhagyjuk a stúdiót, a szín­skála többi viselője a szélrózsa más-más irányába vándorol.