Nem véletlenül emlegettük az előbb a Coca-Cola receptjét, hiszen annak sem örülnénk, ha a szokott lónyál helyett egyszer csak valami mást adnának fel. Ott lenne újra Maci Laci hű Bubujával a Jellystone parkban, de egy dokumentumfilmet adnának a téli álmukról - mennék, és kérném vissza a pénzt.
Semmi ilyen vész nem leselkedik ránk, bár egy dokumentumfilmes rögtön a mű elején megjelenik - a szőke törpeszuper kategóriából -, de nem jelent komoly veszélyt, pusztán Smith vadőr szívére. Amúgy halad minden rendesen, Laci vinné a piknikkosarakat, de a korrupt városi vezető bezáratja a parkot, hogy a fáit eladva toldozgassa-foldozgassa tékozló politikájának lyukas hálóját - plázáról egyelőre nem is álmodik. De a nagyszívű fővadőr kieszeli, hogy éves parkbérletek eladásával megmentheti a fákat s az épp 100 éves természetvédelmi területet. De az alvadőr átáll. És Maci Laci is galibát halmoz galibára - vízisíparádéja (a film kiemelkedően szórakoztató és technikailag szerfelett tetszetős momentuma) véget vet a szép reményeknek. De a java még hátravan!
Mint mondtuk tehát, Maci Laci olyan, mint a Coca-Cola - jobb, ha szeretjük.
Az InterCom bemutatója