színház - Nyáron, este fél tizenegykor

Zene

Sűrű csönd, majd egyszer csak egy szerelemféltésből elkövetett véres gyilkosság miatt felbolydult kisváros kellős közepében találja magát a néző és Duras szereplői, a Párizsból Madridba tartó kis csapat. Vihar közeleg.
Sûrû csönd, majd egyszer csak egy szerelemféltésbõl elkövetett véres gyilkosság miatt felbolydult kisváros kellõs közepében találja magát a nézõ és Duras szereplõi, a Párizsból Madridba tartó kis csapat. Vihar közeleg. A család és a velük utazó barátnõ (Szabó Vera) a spanyol városkában pihen meg, ahol saját élettörténetük is sorsdöntõ fordulatot vesz. Két majdnem (!) párhuzamos történet játszódik a Trafó egyterû, alig belátható színpadán. A fõszereplõ, Maria házassága hasonlóan alakul - a fiatalabb férj (Makranczi Zalán) a zsenge utastárssal újraéli a múltat -, mint a már-már tébolyult, háztetõkön bujkáló gyilkos, Rodrigo Paestra (Gergye Krisztián) tragédiája. Csendesen - némi idõhúzással -, mély fájdalommal néznek szembe véget érõ vagy épp új fejezeteket kínáló életükkel.

Igazából egyszemélyes darab ez - sok kellékkel -, pedig saját szemünkkel látjuk, hogy nem az. Udvaros Dorottya jutalomjátéka: a fájdalmában fejlõdõ, veszteségébõl építkezõ erõs karakter minden bonyolultságával - maga az elõadás. A féltékenység egyszerû történetét egy gyilkossá váló férfi és egy rapszodikus természetû nõ jeleníti meg; a Duras-szöveg, Kamondy Ágnes zenéje és a Közép-Európa Táncszínház mozdulatvilága egyforma jelentõséggel formálja egészszé a drámát.

A dramaturgként ismert Vörös Róbert most rendezõként, filmszerûen adaptálja a színmûvet. Az elvesztés észrevétlenségét szinte lebegtetve ábrázolja. Az elfojtott, ki nem mondott érzéseiktõl vergõdõ karakterek a felismerés mozzanata által tisztulnak meg, a háborgó lelkek nyugalomra lelnek - csak mi, nézõk megyünk haza az (Udvaros-)élménytõl zaklatottan.

Trafó, március 25.

****

Figyelmébe ajánljuk

Hieronymus Bosch világa

  • - turcsányi -

Michael Connelly nem egy író, inkább egy regénygyár, rosszabb esetben áruvédjegy – az efféle státus persze nem oly ritka zsiráf manapság.

„Rodrigo”

A világ legnagyobb és legrangosabb színházi fesztiválja az avignoni. Jelentős társulatok seregszemléje, illetve már maga a fesztiválmeghívás jelentőssé tesz társulatokat. Aki a hivatalos programban van, az számít valakinek.

Félúton

Egykori nagymenő, aki a csúcsról lepottyanva már csak árnyéka önmagának; féktelen csodagyerek, akinek csak kemény munkára és iránymutatásra van szüksége, hogy azzá a sztárrá váljon, akit a végzete elrendelt neki – a sportfilmek talán legnagyobb kliséi ezek, a Stick pedig épp erre a kettőre épül.

Dinók a budoárban

Ötévesen, egy tollseprűtánccal indult Karácsonyi László (1976) művészi karrierje, diplomáját 2003-ban pedig egy lovagi páncélzatban védte meg. (A páncél maga volt a diplomamunkája.)

Léda a Titanicon

  • Molnár T. Eszter

Ki ne szeretné a Balatont? Főleg, ha csak a szépre emlékszik? Arra, hogy a vonat vidáman, sőt pontosan fut be a hűs állomásra, a papucs nem töri a lábat, a naptej megvéd a leégéstől, és van hely az árnyékban a kempingszéknek és a gumimatracnak.

Angyalszárnycsikorgás

Nagy luxus olyan kis kultúrának, mint a magyar, nem megbecsülni a legjobbjait. Márpedig Halasi Zoltán a kortárs magyar költészet szűk élmezőnyébe tartozik, ám a szakma mintha nem tartaná számon érdemeinek megfelelően, a nagyközönség számára pedig minden bizonnyal ismeretlen.

Miért hallgat Erdő Péter?

2025 júliusának egyik forró szerda éjjelén Konrád-Lampedúza Bence betanított kémia­tanár hazafelé ballagott Ráczboldogkőn, a Kistücsök névre hallgató alma materéből. Nem volt ittas egy cseppet sem, de megviselte a nehéz levegő, amikor szembejött vele egy kormányzati óriásplakát.