színház - Nyáron, este fél tizenegykor

Zene

Sűrű csönd, majd egyszer csak egy szerelemféltésből elkövetett véres gyilkosság miatt felbolydult kisváros kellős közepében találja magát a néző és Duras szereplői, a Párizsból Madridba tartó kis csapat. Vihar közeleg.
Sûrû csönd, majd egyszer csak egy szerelemféltésbõl elkövetett véres gyilkosság miatt felbolydult kisváros kellõs közepében találja magát a nézõ és Duras szereplõi, a Párizsból Madridba tartó kis csapat. Vihar közeleg. A család és a velük utazó barátnõ (Szabó Vera) a spanyol városkában pihen meg, ahol saját élettörténetük is sorsdöntõ fordulatot vesz. Két majdnem (!) párhuzamos történet játszódik a Trafó egyterû, alig belátható színpadán. A fõszereplõ, Maria házassága hasonlóan alakul - a fiatalabb férj (Makranczi Zalán) a zsenge utastárssal újraéli a múltat -, mint a már-már tébolyult, háztetõkön bujkáló gyilkos, Rodrigo Paestra (Gergye Krisztián) tragédiája. Csendesen - némi idõhúzással -, mély fájdalommal néznek szembe véget érõ vagy épp új fejezeteket kínáló életükkel.

Igazából egyszemélyes darab ez - sok kellékkel -, pedig saját szemünkkel látjuk, hogy nem az. Udvaros Dorottya jutalomjátéka: a fájdalmában fejlõdõ, veszteségébõl építkezõ erõs karakter minden bonyolultságával - maga az elõadás. A féltékenység egyszerû történetét egy gyilkossá váló férfi és egy rapszodikus természetû nõ jeleníti meg; a Duras-szöveg, Kamondy Ágnes zenéje és a Közép-Európa Táncszínház mozdulatvilága egyforma jelentõséggel formálja egészszé a drámát.

A dramaturgként ismert Vörös Róbert most rendezõként, filmszerûen adaptálja a színmûvet. Az elvesztés észrevétlenségét szinte lebegtetve ábrázolja. Az elfojtott, ki nem mondott érzéseiktõl vergõdõ karakterek a felismerés mozzanata által tisztulnak meg, a háborgó lelkek nyugalomra lelnek - csak mi, nézõk megyünk haza az (Udvaros-)élménytõl zaklatottan.

Trafó, március 25.

****

Figyelmébe ajánljuk

Magyar Péter-Orbán Viktor: 2:0

Állítólag kétszer annyian voltak az Andrássy úti Nemzeti Meneten, mint a Kossuth térre érkező Békemeneten, ám legalább ennyire fontos, hogy mit mondtak a vezérszónokok. Magyar Péter miszlikbe vágta Orbán Viktort egyebek mellett azzal, hogy saját szavait hozta fel ellene. Aztán megjött a Ryanair.

A béketárgyalás, ami meg sem történt

De megtörténhet még? Egyelőre elmarad a budapesti csúcs, és ez elsősorban azt mutatja, hogy Putyin és Trump nagyon nincsenek egy lapon. Az orosz diktátor hajthatatlan, az amerikai elnök viszont nem érti őt – és így újra és újra belesétál a csapdáiba.

Fél disznó

A film plakátján motoron ül egy felnőtt férfi és egy fiú. Mindketten hátranéznek. A fiú azt kutatja döbbenten, daccal, hogy mit hagytak maguk mögött, a férfi önelégülten mosolyog: „Na látod, te kis szaros lázadó, hova viszlek én?

Ketten a gombolyagok közt

Az Álmok az íróból lett filmrendező Dag Johan Haugerud trilógiájának utolsó darabja. Habár inkább az elsőnek érződik, hiszen itt az intimitás és a bimbózó szexualitás első lépé­seit viszi színre.

Dinnyék közt a gyökér

Ha van olyan, hogy kortárs operett, akkor A Répakirály mindenképpen az. Kovalik Balázs rendezése úgy nagyon mai, hogy közben komolyan veszi a klasszikus operett szabályait. Továbbírja és megőrzi, kedvesen ironizál vele, de nem neveti ki.

Az esendő ember felmutatása 5.6-os rekesszel, 28-as optikával

  • Simonyi Balázs
Az október közepén elhunyt Benkő Imre az autonóm fotóriport műfajában alkotott, a hétköznapiból metszett ki mintákat, és avatta az átlagost elemeltté. Méltóságot, figyelmet adott alanyainak, képeiről nyugalom, elfogadás és az ezredforduló évtizedeinek tömény lenyomata világlik.