Összejön-e vajon Matt Damon a balerinával? A Matt Damonhoz hasonló alakok általában össze szoktak jönni a balerinákkal, de ezúttal nehezített pályán zajlik az összejövés. A balerinához vezetõ útakadályokat nem a romantikus vígjátékok mezejérõl szalasztották, hanem Philip K. Dick egyik írásából, és mint tudjuk, Dicktõl mi sem állt távolabb, mint egy ember-ember közti paranoiamentes párkapcsolat. Damonnak, a filmbeli politikuskezdeménynek mindenki nagy jövõt jósol, és e nagy jövõ valójában már el is kezdõdött, legfõbb megelégedésére mindazoknak a régi kalapdivatokat idézõ bürokratáknak, akik ezt a jövõt eltervezték. És e tervezés szó szerint értendõ, mert a Dicktõl eredeztetett meskete szerint sorsügyekben ezek a régi építésû felhõkarcolók tetejérõl szigorú ügybuzgalommal letekintõ, régi vágású hivatalnokfélék illetékesek. Olyannyira régi vágásúak, hogy egyiküket a hatvanas évek oltárán áldozó Mad Menbõl kérték ki, a fogdmegjeik meg egyenesen úgy festenek, és pont olyan fenyegetõk is, mint Truffaut tûzoltói a Fahrenheit 451-ben. Lírában, lantban és széplelkûségben is ott vagyunk körülbelül, mint a truffaut-i tûzoltóság; finom húrokon játszunk, vállaljuk érzéseinket meg a szabad akarat ügyét egy hagyományosan zajos, ipari mûfajban. Igen, a Sorsügynökség mer sok minden nem lenni, például nem egy számítógéppel megbuherált sci-fi; esõ, kalap, New York - ezekbõl jön össze a sci-fi-bõl a fi. Szép ez a high-techet kalapokkal és szerelemmel kiváltó merészség, és szép Emily Blunt is, de egy tökös Dick-adaptáció még szebb lett volna.
A UIP-Duna Film bemutatója
***
