Egy fiatal férfi kissé csillogó öltönyben, mikrofonnal a kezében kiáll a színpadra, és humoros történeteket mesél: jópofák, viccesek, de semmi különös. Majd kijönnek még ketten, hasonlóan lenyûgözõ ruházatban. A bûvészet paródiája következik, a sztereotípiákkal való leszámolás után pedig az attrakció: közel másfél órás show arról, miként is lehet manapság illúzióval szórakoztatni. Összecsúszó fémkarikák zenés játéka, egy csendes szám kendõvel, gyertyával és egy (vagy két?) szál virággal, egy mentalista mutatvány - fokozatosan húzzák bele nézõiket a csõbe. A határok elmosódnak, és minden mindennel keveredik: a humor az illúzióval, a klasszikus bûvészet a modernnel, a stand-up comedy a legkülönbözõbb mutatványokkal. Pohár lebeg a levegõben, a tûzbõl pálca pattan, fecnikbõl újra összeáll a napilap, a gondolatok olvashatóvá válnak, a Sprite-nak pedig Fanta-íze van, és még egy különleges állat is feltûnik. A poénok, a koreográfia, a zene és egyéb hanghatások számtalan helyre terelik a figyelmet; a kavalkádban olykor maga a mutatvány is feledésbe merül (a szellemes bohóckodás közepette ki emlékszik már arra, hány darabból állt össze újból eggyé az a hosszú kötél?), hogy végül aztán - az este egyik találóan önironikus pontján - el is tûnjön.
Mégis mûködik az egész. Méghozzá úgy, hogy az önfeledt szórakozás még akkor se érjen véget, amikor egyszer-egyszer (oldalt és elöl ülvén) a "csel" is láthatóvá válik. Mert egy darabig feszülten kutakodik a "hogy csinálta?" kérdésre választ keresõ tekintet, aztán viszont lenyûgözi a nézõt a mozgás, a profizmus és az összhang. A három kiváló bûvész, Holcz Gábor, Kelle Botond és a 2009-es világbajnok Hajnóczy Soma (akinek díjnyertes elõadása, a Phone act ugyancsak látható) havonta egyszer visszahozza a többnyire céges bulikra számûzött bûvészetet oda, ahol eredetileg a helye lenne: a színpadra.
A38 hajó, március 21.
*****
