„De már gondolkodom a mandarinon is; pokoli egy muzsika lesz, ha sikerül. Az eleje – egészen rövid bevezetés függönynyitás előtt – rettenetes zsivaj, csörömpölés, csörtetés, tülkölés: egy világváros uccai forgatagából vezetem be a t. hallgatót az apache-tanyára” – vázolta terveit Bartók Béla akkori feleségének, Ziegler Mártának 1918 szeptemberében. Fél évvel később így mesélt A csodálatos mandarinról: „Egy apacstanyán három apacs kényszerít egy szép fiatal lányt, hogy csábítson fel férfiakat magához, akiket ők aztán kirabolnak. Az első egy szegény legény, a második se különb, de a harmadik egy gazdag kínai. A fogás jó, a leány tánccal mulattatja, és a mandarinban felébred a vágy, a szerelem hevesen fellobban benne, de a leány irtózik tőle. Az apacsok megtámadják, kifosztják, a dunyhába fojtják, karddal szúrják keresztül, mindhiába, a mandarinnal nem bírnak, szerelmes és vágyakozó szemekkel néz a leányra. Az asszonyi invenció segít, a leány eleget tesz a mandarin kívánságának, mire az holtan, élettelenül terül el.” Hét évvel később, a kölni ősbemutató után pedig így írt édesanyjának: „Kölnben a Mandarin után zajos tüntetés volt a szöveg ellen és ellentüntetés mellettem. A kravall eltartott jó tizpercig, a vasfüggönyt is leengedték, az emberek még sem mentek el, ugy hogy a vasajtó is kétszer megnyillott. Szóval el lehet mondani, hogy vastaps (és vasfütty) volt. Nahát neked kellett volna ott lenned, akkora izgalomnál! Képzelheted. (…) Pesti ujságok azt a hírt közlik, hogy hatóságilag betiltották a darabot; ez nagyon lehetséges, és a kölni embereim féltek is ettől egyrészt, másrészt Szenkár azt mondja nincs nagyszerűbb reklám, mint ilyen betiltás. Hát majd meglátjuk.”
A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!
