rés a présen „Bácskai rizses hús”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. január 22.

Zene

Nemes Zoltán zenész

rés a présen: Az idén 20 éves a New Or­leans-i zenét játszó Jambalaya zenekar, amely egy híres helyi ételről kapta a nevét. Mennyit változott a csapat a megalakulása óta?

Nemes Zoltán: Nincs olyan zenekar, ahol ennyi idő után ne lenne tagcsere. Viszont ez nálunk úgy zajlott, hogy a régiek ugyanúgy dolgoznak az „ügyért” most is. Például Szűcs Krisztián „Qka” Fender Rhodes zongoráját használtuk a legújabb lemezünk felvételeinél, amelyet a korábbi szaxofonos, Albert Zoltán „Zoltbert” adott ki. Az élet másfelé vitt pár embert, de attól még együtt dolgozunk, mert nincs vita abban, hogy szeretjük ezt a zenekart. Két korszakra osztanám a zenekar működését, pont középen elválasztva. Az első tíz év nyugodtan nevezhető útkeresésnek, aztán tíz éve elmentem New Orleansba, és megtapasztaltam, hogyan működik ez a fajta zene a valóságban. Little G. Weevil barátom élt ott, és meghívott turnézni. Akkor kattant a helyére, hogy mit akarok igazából, mi lehet a Jambalaya igazi hangzása. Az utóbbi két lemezünk, a Whatever Happens (2019), és az új jubileumi lemez, a Starry Road to Nowhere (2024) már ebben a szellemben készültek.

rap: Hol játszotok az új lemezről legközelebb?

NZ: Január 24-én a Muzikumban lesz a lemezbemutató ráadás, aztán országos turnét tervezünk. A koncerteken elsődleges cél, hogy az új dalok bemutatása mellett a legütősebb és legmaradandóbb New Orleans hangulatú élményt hagyjunk a közönségünkben. A közönség is változott a húsz év alatt. Azt tapasztaljuk, hogy blues- vagy dzsesszfesztiválokon és egyéb rendezvényeken is szeretik, mert van egyéni íze, nagyon jól fogadják. Egy biztos, nálunk nincs mód kesergésre.

rap: Kikből áll most a zenekar?

NZ: Szabó Tamás dobok, Varga Laca basszusgitár, Bellák Miklós gitár, Sóvári Tamás trombita és Magda Zsolt szaxofon. A szerzeményeket általában én tárom a csapat elé, aztán együtt hangszereljük, és mindenki hozzátesz valamit. A végeredmény mindenképp egy csapatmunka eredménye. A szövegeket magam írom. Az utóbbi tíz évben főleg angol nyelvű dalokat/lemezeket jelentettünk meg.

rap: Mi a koncertek repertoárja?

NZ: A saját szerzemények mellett játszunk olyan New Orleans-i előadóktól is, akiket imádunk. Ilyenek Dr. John, Allen Toussaint, a The Meters vagy a Dirty Dozen Brass Band. Az új hangzáshoz a talk box nevű eszközt is belehangszereltük a dalokba, emellett törekedtünk a vintage hangzásra. Amennyire csak lehet, a koncerteken is szeretnénk visszaadni ezt a zenei elképzelést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Ha szeretné elolvasni, legyen ön is a Magyar Narancs előfizetője, vagy ha már előfizetett, jelentkezzen be!

Neked ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.