rés a présen „Bácskai rizses hús”

  • rés a présen
  • Artner Sisso
  • 2025. január 22.

Zene

Nemes Zoltán zenész

rés a présen: Az idén 20 éves a New Or­leans-i zenét játszó Jambalaya zenekar, amely egy híres helyi ételről kapta a nevét. Mennyit változott a csapat a megalakulása óta?

Nemes Zoltán: Nincs olyan zenekar, ahol ennyi idő után ne lenne tagcsere. Viszont ez nálunk úgy zajlott, hogy a régiek ugyanúgy dolgoznak az „ügyért” most is. Például Szűcs Krisztián „Qka” Fender Rhodes zongoráját használtuk a legújabb lemezünk felvételeinél, amelyet a korábbi szaxofonos, Albert Zoltán „Zoltbert” adott ki. Az élet másfelé vitt pár embert, de attól még együtt dolgozunk, mert nincs vita abban, hogy szeretjük ezt a zenekart. Két korszakra osztanám a zenekar működését, pont középen elválasztva. Az első tíz év nyugodtan nevezhető útkeresésnek, aztán tíz éve elmentem New Orleansba, és megtapasztaltam, hogyan működik ez a fajta zene a valóságban. Little G. Weevil barátom élt ott, és meghívott turnézni. Akkor kattant a helyére, hogy mit akarok igazából, mi lehet a Jambalaya igazi hangzása. Az utóbbi két lemezünk, a Whatever Happens (2019), és az új jubileumi lemez, a Starry Road to Nowhere (2024) már ebben a szellemben készültek.

rap: Hol játszotok az új lemezről legközelebb?

NZ: Január 24-én a Muzikumban lesz a lemezbemutató ráadás, aztán országos turnét tervezünk. A koncerteken elsődleges cél, hogy az új dalok bemutatása mellett a legütősebb és legmaradandóbb New Orleans hangulatú élményt hagyjunk a közönségünkben. A közönség is változott a húsz év alatt. Azt tapasztaljuk, hogy blues- vagy dzsesszfesztiválokon és egyéb rendezvényeken is szeretik, mert van egyéni íze, nagyon jól fogadják. Egy biztos, nálunk nincs mód kesergésre.

rap: Kikből áll most a zenekar?

NZ: Szabó Tamás dobok, Varga Laca basszusgitár, Bellák Miklós gitár, Sóvári Tamás trombita és Magda Zsolt szaxofon. A szerzeményeket általában én tárom a csapat elé, aztán együtt hangszereljük, és mindenki hozzátesz valamit. A végeredmény mindenképp egy csapatmunka eredménye. A szövegeket magam írom. Az utóbbi tíz évben főleg angol nyelvű dalokat/lemezeket jelentettünk meg.

rap: Mi a koncertek repertoárja?

NZ: A saját szerzemények mellett játszunk olyan New Orleans-i előadóktól is, akiket imádunk. Ilyenek Dr. John, Allen Toussaint, a The Meters vagy a Dirty Dozen Brass Band. Az új hangzáshoz a talk box nevű eszközt is belehangszereltük a dalokba, emellett törekedtünk a vintage hangzásra. Amennyire csak lehet, a koncerteken is szeretnénk visszaadni ezt a zenei elképzelést.

A cikk további része csak előfizetőink számára elérhető.
Soha nem volt nagyobb szükség önre! A sajtó az olvasókért szabad, és fennmaradásunk előfizetőink nélkül nem lehetséges. Legyen előfizetőnk, tegyen egy próbát velünk és támogassa a demokratikus és liberális Magyarország ügyét!

Neked ajánljuk

A képekbe dermedt vágy

Az Aspekt című feminista folyóirat társ­alapítója, Anna Daučíková (1950) meghatározó alakja a szlovák és a cseh feminista és queer művészetnek és a kilencvenes évektől a nemzetközi szcénának is.

Emberarcú

Volt egy történelmi pillanat ’56 után, amikor úgy tűnt: a szögesdrótot ha átszakítani nem lehet ugyan, azért átbújni alatta még sikerülhet.

Fától fáig

  • - turcsányi -

A Broke olyan, mint egy countrysláger a nehéz életű rodeócowboyról, aki elvész valahol Montanában a méteres hó alatt, s arra ébred, hogy épp lefagyóban a lába.

Kis nagy érzelmek

Egyszerű és szentimentális, de mindkettőt büszkén vállalja Baltasar Kormákur filmje. Talán az Előző életek volt utoljára ilyen: a fordulatok és a hősök döntései néha elég vadak, de sosem annyira, hogy megtörjék az azonosulás varázsát, az érzelmek őszintesége pedig mélységes hitelességet kölcsönöz a filmnek.

Nincs bocsánat

Az előadás Balássy Fanni azonos című kötetéből készült. A prózatöredékekből összeálló, műfajilag nehezen besorolható könyv a 2020-as években felnőtté váló fiatalok életkezdési pánikhelyzetéről ad meglehetősen borús képet.

Az individuum luxusa

  • Balogh Magdolna

Igazi szenzációnak ígérkezett ez a láger­napló, hiszen a mű 1978-ban csak erősen megcsonkítva jelenhetett meg a szerző magán­kiadásában, többszöri kiadói elutasítás és a publikálás jogáért folytatott 12 évnyi küzdelem után. 

Nem pontosan ugyanaz a szem

Ötvenhét turistabusz áll a parkolóban. A sofőrök dohányoznak, beszélgetnek, múlatják az időt, míg várnak az utasaikra. Akik nagyjából másfél óra alatt végeznek; előbb Auschwitz 1-et járják körbe, aztán jön Birkenau, oda át kell vinni őket, mert az cirka 3 kilométerrel távolabb van, ott aztán újabb egy-másfél órát eltöltenek majd.