Zene

Ha egy színész szcientológus, az ciki, főleg ha Tom Cruise-nak hívják, de a zenészekkel valahogy elnézőbb a közönség. Beck simán az elmúlt negyedszázad egyik legkedveltebb amerikai énekes-dalszerzője, és népszerűségét soha nem befolyásolta a botrányokkal övezett egyházhoz tartozás. Nem szeret beszélni róla, sőt, a vele interjút készítő újságírónak nem is szabad erről kérdezni.

Ötven éve van a pályán, a világon mindenhol szívesen látják szólistaként, zenekarai élén vagy mestertanárként. Nemrégiben egy fiatal francia sztárral, Émile Parisiennel járt Budapesten.

A klasszikus zene tájékozottabb kedvelői szívesen beszélgetnek arról, milyen jelentések, hangulatok kapcsolódnak a különféle hangnemekhez.

„Pofoztatok már meg egy hullát?” – tette fel a provokatív kérdést Louis Aragon Anatole France-ról szóló hírhedt „nekrológjában”, noha szokatlannak akkor is csupán a keresetlen megfogalmazás és korántsem maga a gyakorlat számított.

Másodszor rendezik meg a Budapest Show­case Hubot (BuSH), amit harminc évvel ezelőtt minden bizonnyal kelet-európai könnyű­zenei seregszemlének neveztek volna. De míg harminc évvel ezelőtt az ún. szakma legyintett volna egy ilyen eseményre, most az érvényesülés egyik lehetséges útjának tűnik. A BuSH egyik alapítóját a részletekről kérdeztük.

Ütik, paskolják, fújják, simogatják, csörgetik, csengetik, pengetik, húzzák, vonják a limlomokból eszkábált hangszereket. Olyanok, mint a gyerekek, csak talán nagyobb a hatalmuk. Az ő kezükben a játék felszabadító valósággá válik.

A 78 éves jazzmuzsikus volt a lengyel függetlenség napja alkalmából rendezett – immár ötödik – nemzeti jazzfesztivál főszereplője. Evidens volt a lengyel követség részéről, hogy őt hívják, hiszen az elmúlt harminc év alatt Namysłowski a Szegedi Jazznapokon, Debrecenben és persze Budapesten is rengetegszer szerepelt.