Lemez

Megszakadt sorozat

Beck: Colors

Zene

Ha egy színész szcientológus, az ciki, főleg ha Tom Cruise-nak hívják, de a zenészekkel valahogy elnézőbb a közönség. Beck simán az elmúlt negyedszázad egyik legkedveltebb amerikai énekes-dalszerzője, és népszerűségét soha nem befolyásolta a botrányokkal övezett egyházhoz tartozás. Nem szeret beszélni róla, sőt, a vele interjút készítő újságírónak nem is szabad erről kérdezni.

A Bek David Campbellként anyakönyvezett, teljes művésznevén Beck Hansenként ismert zenészt az őt felületesen ismerők hajlamosak a barkácspop skatulyába sorolni, holott ő ennél jóval sokoldalúbb művész. Készített már akusztikus alapú lemezeket, és egy csomó minden másba is belekóstolt a hiphoptól a pszichedéliáig. Eddigi karrierjének három csúcsműve az 1996-os Odelay (ez volt az év lemeze akkor az NME-nél), a tíz évvel későbbi The Information, valamint legutóbbi, folkosabb és „belassultabb” albuma, a 2014-ben kiadott Morning Phase. Ez több szempontból is rokonítható a 2002-es Sea Change-dzsel, amely szintén jelentős darabnak számít az életműben, még ha nem is annyira kiemelkedő, mint az eddigi utolsó lemez.

A Morning Phase egy viszonylag hosszú, öt­éves szünet után jött ki, és Beck legszívesebben már 2015-ben kiadta volna a folytatást; abban az évben, amikor Prince-től vehette át az év lemeze díját a Grammyn, miközben Kanye West megpróbálta megrohamozni a színpadot. De aztán valahogy belassultak a munkálatok, és a Paul Epworth producerrel, valamint Pharrell Williamsszel megkezdett munka nem találtatott elég jónak. Legközelebb 2016 októberére sikerült kitűzni a megjelenést, de abból sem lett semmi – egészen mostanáig. Beck a csúszást az amerikai elnökválasztással indokolta, egy darabig úgy volt vele, hogy inkább egy cinikusabb hangvételű anyagot ad ki, de végül meggondolta magát.

A Colorst a főleg mainstream sztárokkal dolgozó Greg Kurstin jegyzi producerként, de ő csinált nemrég remek albumot a Foo Fightersnek is. Sajnos Beck csak egy rendkívül steril hangszerelésű poplemezt kapott tőle, aminek kapcsán emlékeinkben felcsillanhat az 1999-es Midnite Vultures, csakhogy az egy sokkal merészebb, izgalmasabb dalgyűjtemény volt. A Colorson kevés az emlékezetes pillanat; inkább középszerű, táncolható funk-diszkó-rock számok vannak rajta. A nyitó, címadó dal béna, pánsípszerű effektje meg a torzított ének épp elég rossz felütés, de van ennél rosszabb is. A Wow című szám egyértelműen az életmű eddigi mélypontja, bármikor felcsendülhetne benne akár egy autotune-os rapbetét, de szerencsére idáig nem fajulnak a dolgok. Ráadásul vannak vállalhatóbb dalok is, mint például a seggrázáshoz ideális No Distraction, a jó kis riffel bíró I’m So Free, a Pink Floyd-os idézeteket tartalmazó Square One vagy a Midnite Vultures hangulatában fogant Up All Night. A baj csak az, hogy ezek is olyan számok, amiket Beck korábban csak kislemez B oldalakra rakott volna: a Colors az év egyik nagy csalódása a Gorillaz és az Arcade Fire idei albuma mellett.

Capitol/Universal, 2017

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.