A déli baptista környezetben felnőtt Torres (azaz Mackenzie Scott) immár a harmadik albumánál járó művésznő, ihletett és sokoldalú poéta, aki csillogóan asszociatív, képszerűen kifejező sorait ezúttal az oly sok örömet adó test témájának szentelte. De ezúttal egy titkokat rejtő, sokáig elemezhető, újra- és újrahallgatható albumot is köszönhetünk neki! Dalszerzőként minden gondolatához precízen megtalálja a megfelelő zenei kifejezési formákat, de ebben most segítségére volt Rob Ellis producer (PJ Harvey) és vendégzenészként Adrian Utley (Portishead) is. A látszólag széttartó inspirációk (Can, Kraftwerk, Kate Bush, Portishead, ABBA) ellenére is egységes, váltakozó mennyiségű szigorral és játékossággal megkomponált album született, amelyben a motorikus krautrock alapok néha határozottabb elektronikus kulisszával és Scott innovatív, időnként tudatosan disszonáns gitárjátékával találkoznak. És akkor még nem is beszéltünk szuggesztív, a bőr alá kúszó, számos regiszteren játszó énekhangjáról! Valóságos mestere a lírai szerepjátéknak, könnyedén bújik saját figurái bőrébe, azok szemén át reflektál magára, testi vágyaira, a hús mindent felülíró uralmára, csalódásaira, felismeréseire és megkönnyebbüléseire. A dalok hol balladisztikusak (mint a címadó szám), hol megfontolt ütemben kattognak (Bad Baby Pie, Concrete Ganesha), de a zenei elemek tökéletesen eltalált érzéki harmóniában passzolnak egymáshoz.
4AD/Bertus, 2017
