Koncert

Szenvedély és fegyelem B-dúrban

Ránki Dezső szólóestje a Zeneakadémián

  • Csengery Kristóf
  • 2017. december 23.

Zene

A klasszikus zene tájékozottabb kedvelői szívesen beszélgetnek arról, milyen jelentések, hangulatok kapcsolódnak a különféle hangnemekhez.

Van ennek irodalma is, régtől fogva és sokféle szerzőtől. Előadóművészek is szívesen állítják össze hangversenyprogramjaikat úgy, hogy a művek hangneme reflektáljon egymásra – akár a kontraszt, akár a rokonság jegyé­ben. Arra is rendszeresen akad példa, hogy valaki egy teljes koncertet egyetlen hangnem köré rendez. Ilyenkor rendszerint az a cél, hogy a muzsikus megmutathassa, milyen hasonló tartalmakat hordozhat három-négy azonos hangnemű kompozíció. Nemrég Ránki Dezső adott szólóestet, amelynek valamennyi műsorszáma B-dúrban íródott. Ezúttal azonban az azonos hangnem meglepő módon nem a hasonlóságokra terelte a figyelmet, inkább arra, milyen változatos tud lenni a megszólalásmódok skálája egy-egy hangnemen belül. Mert Haydn B-dúr zongoraszonátája (Hob. XVI:41), Schumann közel félórás Humoreszkje (op. 20) és Brahms azonos terjedelmű, de még nagyobb követelményeket támasztó Változatok és fúga egy Händel-témára című ciklusa (op. 24) valóban három különböző világ.

Haydn műve a zeneszerző kétrészes szonátái közül való: két gyors tétel követi benne egymást. Ránki tolmácsolását plasztikus billentés és ennek nyomán a mű jellegéhez illő fortepianoszerű hang jellemezte. Mindkét tétel előadásmódjára mindvégig jellemző maradt a feszes ritmus, az élénk tagolás, a rendkívül kifejező és igen árnyalt dinamika, valamint a sok intenzív, értelmező hangsúly. Az összhatást a kérlelhetetlen pontosság, szabatosság és a megmozdulások dinamizmusa tette összetéveszthetetlenné. Ránki a jelenkori magyar zenei előadó-művészet egyik legnagyobb Haydn-interpretátora, tökéletesen érti és érzi a zeneszerző stílusát, rokon lélekként rezonálva a zene játékosságára, eleganciájára, elmés humorára, szenvedély és fegyelem sajátos egységére. Muzsikálása nyomán a szonáta egy derűs szellem fényét árasztotta.

Szenvedély és fegyelem imént említett egysége Schumann Humoreszkjének előadásában is megnyilvánult. A mű, melyet szerzője, mint több más kompozícióját, a korabeli német író, Jean Paul stílusának-kifejezésmódjának ihletésében alkotott, sok apró formaszeletből áll, s ezek rendkívüli tematikus bőséggel kápráztatják el a hallgatót. Kivételes lehetőség egy zongorista számára, hogy a megszólalásmódok ilyen sokféleségével tegye előadását vonzóvá. Ránki is így tett: a végtelenül lágy, melankolikus-ábrándos indítást követően kiskanállal adagolta a feszültséget, fokozatosan növelve szenvedélyt és indulatot, s változtatva a bensőséges megszólalásmódot lépésről lépésre egyre virtuózabb, egyre szimfonikusabb zongorázássá. Így aztán, ami lágyan és szelíden indult, nagy erejű, heroikus karakterű muzsikálásként ért véget. Schumann Ránki számára pályája kezdetétől éppoly otthonos terep, mint Haydn, bár a különbség persze óriási, hiszen itt alapvetően másféle hangon szólalhat meg. Márpedig Ránkinak annyiféle hangja van, ahány zeneszerző darabját játssza.

Bizonyára sokan akadtak, akik ezen az estén a Haydn- és a Schumann-produkció minden értéke ellenére a műsor befejező számát, Brahms Händel-variációit várták a legnagyobb izgalommal. Szökőévenként egyszer megszólaló, hatalmas mű, amelyet sok nagy zongorista soha nem mer eljátszani, a zeneirodalom legnagyobb billentyűs variációsorozatainak egyike, a Goldberg-változatok (Bach) és a Diabelli-változatok (Beethoven) lenyűgöző rokona. Óriási pianisztikus erőpróba, és a zenei karakterizálásé nemkülönben. Diadalmas állóképességgel, rendkívüli technikai teherbírással zongorázva Ránki úgy nyújtott fölényes hangszeres tökéletességű teljesítményt, hogy mindeközben folytonosan elterelte a figyelmünket a hangszeres tour de force-ról, és a csodálatos tudatosságú formaépítkezésre, az ezerszínű zenei karakterizálásra irányította. Olyan rangú és érvényű előadásban hangzott fel a mű, amely még ritka megszólalásainak sorában is kivételesnek tekinthető.

Zeneakadémia, november 6.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Levél egy távoli galaxisból

Mészáros Lőrinc olyan, mint a milói Vénusz. De már nem sokáig. Ő sem valódi, s róla is hiányzik ez-az (nem, a ruha pont nem). De semmi vész, a hiány pótlása folyamatban van, valahogy úgy kell elképzelni, mint a diósgyőri vár felújítását, felépítik vasbetonból, amit lecsupáltak a századok. Mészáros Lőrincnek a története hiányos, az nem lett rendesen kitalálva.

A gólem

Kicsit sok oka van Karoł Nawrocki győzelmének a lengyel elnökválasztás június 1-jei, második fordulójában ahhoz, hogy meg lehessen igazán érteni, mi történt itt. Kezdjük mindjárt azzal a tulajdonképpen technikai jellegűvel, hogy az ellenfele, Rafał Trzaskowski eléggé elfuserált, se íze, se bűze kampányt vitt.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.