Koncert

Szenvedély és fegyelem B-dúrban

Ránki Dezső szólóestje a Zeneakadémián

  • Csengery Kristóf
  • 2017. december 23.

Zene

A klasszikus zene tájékozottabb kedvelői szívesen beszélgetnek arról, milyen jelentések, hangulatok kapcsolódnak a különféle hangnemekhez.

Van ennek irodalma is, régtől fogva és sokféle szerzőtől. Előadóművészek is szívesen állítják össze hangversenyprogramjaikat úgy, hogy a művek hangneme reflektáljon egymásra – akár a kontraszt, akár a rokonság jegyé­ben. Arra is rendszeresen akad példa, hogy valaki egy teljes koncertet egyetlen hangnem köré rendez. Ilyenkor rendszerint az a cél, hogy a muzsikus megmutathassa, milyen hasonló tartalmakat hordozhat három-négy azonos hangnemű kompozíció. Nemrég Ránki Dezső adott szólóestet, amelynek valamennyi műsorszáma B-dúrban íródott. Ezúttal azonban az azonos hangnem meglepő módon nem a hasonlóságokra terelte a figyelmet, inkább arra, milyen változatos tud lenni a megszólalásmódok skálája egy-egy hangnemen belül. Mert Haydn B-dúr zongoraszonátája (Hob. XVI:41), Schumann közel félórás Humoreszkje (op. 20) és Brahms azonos terjedelmű, de még nagyobb követelményeket támasztó Változatok és fúga egy Händel-témára című ciklusa (op. 24) valóban három különböző világ.

Haydn műve a zeneszerző kétrészes szonátái közül való: két gyors tétel követi benne egymást. Ránki tolmácsolását plasztikus billentés és ennek nyomán a mű jellegéhez illő fortepianoszerű hang jellemezte. Mindkét tétel előadásmódjára mindvégig jellemző maradt a feszes ritmus, az élénk tagolás, a rendkívül kifejező és igen árnyalt dinamika, valamint a sok intenzív, értelmező hangsúly. Az összhatást a kérlelhetetlen pontosság, szabatosság és a megmozdulások dinamizmusa tette összetéveszthetetlenné. Ránki a jelenkori magyar zenei előadó-művészet egyik legnagyobb Haydn-interpretátora, tökéletesen érti és érzi a zeneszerző stílusát, rokon lélekként rezonálva a zene játékosságára, eleganciájára, elmés humorára, szenvedély és fegyelem sajátos egységére. Muzsikálása nyomán a szonáta egy derűs szellem fényét árasztotta.

Szenvedély és fegyelem imént említett egysége Schumann Humoreszkjének előadásában is megnyilvánult. A mű, melyet szerzője, mint több más kompozícióját, a korabeli német író, Jean Paul stílusának-kifejezésmódjának ihletésében alkotott, sok apró formaszeletből áll, s ezek rendkívüli tematikus bőséggel kápráztatják el a hallgatót. Kivételes lehetőség egy zongorista számára, hogy a megszólalásmódok ilyen sokféleségével tegye előadását vonzóvá. Ránki is így tett: a végtelenül lágy, melankolikus-ábrándos indítást követően kiskanállal adagolta a feszültséget, fokozatosan növelve szenvedélyt és indulatot, s változtatva a bensőséges megszólalásmódot lépésről lépésre egyre virtuózabb, egyre szimfonikusabb zongorázássá. Így aztán, ami lágyan és szelíden indult, nagy erejű, heroikus karakterű muzsikálásként ért véget. Schumann Ránki számára pályája kezdetétől éppoly otthonos terep, mint Haydn, bár a különbség persze óriási, hiszen itt alapvetően másféle hangon szólalhat meg. Márpedig Ránkinak annyiféle hangja van, ahány zeneszerző darabját játssza.

Bizonyára sokan akadtak, akik ezen az estén a Haydn- és a Schumann-produkció minden értéke ellenére a műsor befejező számát, Brahms Händel-variációit várták a legnagyobb izgalommal. Szökőévenként egyszer megszólaló, hatalmas mű, amelyet sok nagy zongorista soha nem mer eljátszani, a zeneirodalom legnagyobb billentyűs variációsorozatainak egyike, a Goldberg-változatok (Bach) és a Diabelli-változatok (Beethoven) lenyűgöző rokona. Óriási pianisztikus erőpróba, és a zenei karakterizálásé nemkülönben. Diadalmas állóképességgel, rendkívüli technikai teherbírással zongorázva Ránki úgy nyújtott fölényes hangszeres tökéletességű teljesítményt, hogy mindeközben folytonosan elterelte a figyelmünket a hangszeres tour de force-ról, és a csodálatos tudatosságú formaépítkezésre, az ezerszínű zenei karakterizálásra irányította. Olyan rangú és érvényű előadásban hangzott fel a mű, amely még ritka megszólalásainak sorában is kivételesnek tekinthető.

Zeneakadémia, november 6.

Figyelmébe ajánljuk

Balatonföldvári „idill”: íme az ország egyetlen strandkikötője

  • narancs.hu

Dagonya, vagy a legtisztább balatoni homok? Ökokatasztrófa, vagy gyönyörűség? Elkészült a vitorláskikötő Balatonföldvár Nyugati strandján; július, vagy ha úgy tetszik, a balatoni főszezon első hétvégéjén néztük meg, valóban ellentétes-e a „józan ésszel”, hogy strand és kikötő ugyanazon a területen létezzen.

Céltalan poroszkálás

A két fivér, Lee (Will Poulter) és Julius (Jacob Elordi) ígéretet tesznek egymásnak: miután leszereltek a koreai háborús szolgálatból, a veteránnyugdíjukból házat vesznek maguknak Kalifornia dinamikusan növekvő elővárosainak egyikében.

Autósmozi

  • - turcsányi -

Vannak a modern amerikai mitológiának Európából nézvést érthető és kevésbé érthető aktorai és momentumai. Mindet egyben testesíti meg a Magyarországon valamikor a nyolcvanas években futó Hazárd megye lordjai című, s az Egyesült Államokan 1979 és 1985 között 146 részt megérő televíziós „kalandsorozat”, amely ráadásul még legalább három mozifilmet is fialt a tengerentúli közönség legnagyobb örömére, s Európa kisebb furcsálkodására.

Húsban, szőrben

Mi maradt élő a Pécs 2010 Európa Kulturális Fővárosa programból? Nem túl hosszú a sor. A Tudásközpont és a Zsolnay Örökségkezelő Nkft. kulturális intézményei: a Zsolnay Negyed és a Kodály Központ, és a Zsolnay Negyedben az eleve kiállítótérnek épült m21 Galéria, amelynek mérete tekintélyes, minősége pedig európai színvonalú.