Akik hosszabb ideje figyelik Balog József játékát, tapasztalhatták, hogy az idén harmincnyolc éves zongoraművész az utóbbi években technikai és művészi értelemben egyaránt kiteljesedett. Nemcsak az általa vállalt pianisztikus feladatok egyre nagyobbak (kitűnő felvételt készített például Liszt Tizenkét transzcendens etűdjéből), de zeneisége is egyre mélyül, gazdagodik: ezt jelzi Bartók- vagy éppen Beethoven-játéka. Kiváló ka-maramuzsikus, aki a legkülönfélébb művészekkel megtalálja a hangot – hangszerre és korosztályra való tekintet nélkül –, és az általa meghódított stílusterületek és műfajok skálája is folyvást bővül. Egy éve, 2016. szeptember 28-án, a Zeneakadémia nagytermében adott szólóestjén Beethoven, Schumann, Debussy és Ravel után egy csokor Gershwin-darabot játszott, Earl Wild boszorkányosan nehéz feldolgozásában. Ez a hangverseny volt az előzménye annak a lemeznek, amelyet most a kezünkben tartunk.
A Hungaroton ugyanis nemrég egyórányi, hézagpótló válogatást jelentetett meg Gershwin zongoraműveiből – Balog játékával. A megszólaló darabok reprezentatívak és sok oldalról villantanak fényt a zeneszerzői portréra, hiszen hallunk slágereket zongoraváltozatban, megszólalnak Gershwin prelűdjei, amelyeket Bach, Chopin és Debussy bűvöletében írt, szerepel a válogatásban ragtime, Porgy és Bess-részlet, és a Rhapsody in Blue szerzői szólózongora-változata – nem beszélve arról a Hét etűdről, Earl Wild bravúros feldolgozásáról, amelyet már a tavalyi, zeneakadémiai koncerten is hallhattunk. Balog pazar virtuozitással és könnyedén, elegánsan és színgazdagon játszik. Előadásmódjában ott a klasszikus muzsikus kultúrája és iskolázottsága, de egy pillanatra sem felejti el, hogy ez oldott hangvételű, szórakoztatni vágyó amerikai könnyűzene, amelyet laza vagánysággal, fűszeres illatokkal és könnyű mámorban kell előadni.
Hungaroton, 2017
