Tavasszal nem a leghízelgőbben írtunk az idei Gorillaz-lemezről, a Humanzről, és a Várkert Bazárban rendezett showcase bulitól sem esett le az állunk. Emiatt nem is voltak nagy elvárásaink az Aréna-koncerttel szemben, de ahogy az lenni szokott, ilyenkor érik az embert a legkellemesebb meglepetések. A különbséget természetesen a szettlista jelentette: míg júniusban a koncert 21 dalából 14-et a Humanzről játszottak, most 21:6 volt az arány, vagyis ezúttal több idő jutott a klasszikusokra, mi több, az első kilenc (!) szám régi darab volt. Ahogy sejteni lehetett, az Aréna nem telt meg, viszont sok korábbi rossz tapasztalattal szemben nagyszerű volt a hangzás, a rajzfilmes betéteknek köszönhetően pedig ismét beigazolódott, hogy egy Gorillaz-buli a zeneivel majdnem azonos értékű vizuális flash.
A színpadon szinte ugyanazok a zenészek kísérték Damon Albarnt, mint a Várkertben; bizonyos vendégsztárokat itt is csak hangmintáról, vagy a kivetítőn keresztül kaptunk, de azért most is volt meglepetés. Az állandó „kollaborátornak” tekinthető De La Soul rapperei előbb a Superfast Jellyfisht, majd a csúcssláger Feel Good Inc.-et hadarták el hús-vér formájukban. A buli csak a közepe tájékán ült le egy kicsit (természetesen az új album dalai alatt), de aztán a Bruce Willis-es vetítéssel megspékelt Stylo mindent újra a helyére rakott. Malőr csak egy volt: a Clint Eastwood elején nem sikerült az élő zenét és Del The Funky Homosapien hangmintázott rappelését összeszinkronizálni, amire az utóbbi negyedszázad egyik legfontosabb popfigurájának tekinthető Albarn vigyorogva csak annyit mondott, hogy „we are humanZ”. Innentől már hibátlanul zajlott le a show, a katartikus Don’t Get Lost in Heaven / Demon Days fináléval – egyedül az új album egyetlen igazán jó számát, a We Got the Powert hiányoltam a végéről, de hát ez legyen a legnagyobb baj.
Papp László Budapest Sportaréna, november 13.
