Koncert

Nemzeti kincs szaxofonnal

Zbigniew Namysłowski Budapesten

Zene

A 78 éves jazzmuzsikus volt a lengyel függetlenség napja alkalmából rendezett – immár ötödik – nemzeti jazzfesztivál főszereplője. Evidens volt a lengyel követség részéről, hogy őt hívják, hiszen az elmúlt harminc év alatt Namysłowski a Szegedi Jazznapokon, Debrecenben és persze Budapesten is rengetegszer szerepelt.

„Különleges kapcsolatom van a magyar jazz képviselőivel, nagyon sokat játszottam például Vukán Györggyel, Gárdonyi Lászlóval, és Kőszegi Imrével közös lemezünk is volt, Szakcsi Lakatos Bélával és még nagyon sok zenésszel dolgoztam együtt” – mondta lapunknak a művész a fellépése előtt. Persze nem vártunk tőle hazafias szólamokat, de volt azért egy kis huncutsággal kevert büszkeség az arcán, amikor azt a számát konferálta, amit a Krakkóból Zakopanéba vezető kanyargós út inspirált. Namysłowski az egyik első jazzmuzsikus volt a vasfüggöny mögül, aki kijutott Nyugatra, egyenesen Amerikába. Élt is ott egy ideig, és amikor hazaköltözött, fedezte fel Zakopane és a Tátra vidékének népzenéjét.

„Az első modern együttesem a Jazz Rockers volt. Nem volt köze a rockzenéhez: főleg az én számaimat játszottuk Horace Silver szerzeményei mellett. Ebben az együttesben Michał Urbaniak még csak tenorszaxofonon játszott. Aztán két évig Amerikában éltem, és a rádióból csak a jazz-rock és a fusion dőlt, nem volt semmi más. Teljesen feltöltődtem ezzel a zenével, úgyhogy amikor hazaköltöztem Lengyelországba, megalapítottam az Air Condition nevű zenekart. Ez fusion volt, de elég hamar ráuntam. Ezután szerettem bele a népzenébe, egy góral együttessel jöttem össze, velük játszottunk. Ez is hirtelen jött szerelem volt, nagyon sokat koncerteztünk, két lemezt vettünk fel. Bejártuk egész Európát, jártunk a tengerentúlon, még Mexikóba is eljutottunk. De aztán ez is kihunyt egy idő után” – emlékezett vissza.

A magyar rajongók irigykedve figyelték a lengyel jazzéletet a hátizsákos Varsói Jamboree-re vonatozások kora, vagyis az 1970-es évek óta. Lengyelország valóban nagyszerű dolgokat produkál az európai színtéren, sőt világszinten képes észrevétetni magát. A budapesti Lengyel Intézetnek hála, mi sem maradunk le semmiről, Namysłowski mellett még négy zenekart léptettek fel a mostani – immár ötödik – jazzfeszten, melynek előzményei is szerteágazóak. De amikor Namysłowskitól azt kérdeztem, hogy mitől ilyen különleges a lengyel jazz, meglepő választ adott: „Nem vagyok biztos benne, hogy létezett eddig erőteljes vagy különleges lengyel jazz, de azt gondolom, hogy a nagy kiugrás hamarosan bekövetkezik. Elképesztő mértékben jönnek fel a tehetséges fiatalok. Régóta tanítok, és el sem hiszem, hogy mennyi tehetség van. Úgy vélem, ők fogják igazán különlegessé tenni a lengyel jazzt.”

Ezt bizonyítandó Namysłowski négy fiatalabb társával érkezett, akikkel már egy ideje együtt játszik, bár nem feltétlenül állandó felállásban. (Ezzel volt magyarázható a komikus tévesztés, hogy Sławek Jaskułke ült a zongoránál, de helyette egy régebbi zongoristája, Sławomir Kulpowicz nevét konferálta fel.) „Általában állandó a kvintettem, régóta játszunk együtt, de természetesen vannak cserék, helyettesítések, mert mindig elengedem a zenészeimet, ha fontos dolguk van. Viszont Jacekkal ezt nem tudom megtenni – mondta Namysłowski a fiára utalva. – Egyébként is kevés a pozanos, ez egy elég ritka hangszer, de olyat nem is találnék, mint amilyen ő.”

A koncerten az „eltévesztett” Jaskułke mellett valóban Jacek – aki már saját zenekarával is járt nálunk – jelentette azt a pluszt, amellyel Namysłowski nemcsak a fiatalok rátermettségét tudta demonstrálni, de időtálló szerzeményeinek árnyalt megszólaltatását is, mert ne feledjük: a szaxofonos szerzőként már régóta klasszikus.

„Vegyesen játszunk mostanában a fellépése­ken régi és új számaimból, de azért elsősorban újakat. Nem vagyok hajlandó játszani a Kujawiak Goes Funkyt, sem a Schmalztangót, sem a Winobraniét, de lassú Western Balladot igen” – mondta a repertoárról, és a Świr Na Lewo, Świr Na Prawo című száma mellett éppen ez volt a BMC-beli gálakoncert fénypontja. Közben úgy tűnt, hogy a 78 éves mesternek már nemcsak a szólók számítanak, de az is, hogy szinte karmesterként vezesse zenekarát. Mintha a múltból a jövőbe tartanának.

Budapest Music Center, november 9.

Figyelmébe ajánljuk

Tej

Némi hajnali bevezetés után egy erősen szimbolikus képpel indul a film. Tejet mér egy asszonykéz egyre idősebb gyerekei csupraiba. A kezek egyre nagyobbak, és egyre feljebb tartják a változatlan méretű csuprokat. Aztán szótlanul reggelizik a család. Nyolc gyerek, húsztól egyévesig.

Dal a korbácsolásról

„Elégedetlen vagy a családoddal? (…) Rendelj NUKLEÁRIS CSALÁDOT az EMU-ról! Hagyományos értékek! Az apa férfi, az anya nő! Háromtól húsz gyerme­kig bővíthető, szja-mentesség, vidéki csok! Bővített csomagunkban: nagymama a vármegyében! Emelt díjas ajánlatunk: főállású anya és informatikus apa – hűséges társ, szenvedélye a család!”

Sötét és szenvedélyes séta

Volt már korábban egy emlékezetes sétálószínházi előadása az Anyaszínháznak az RS9-ben: a Budapest fölött az ég. Ott az indokolta a mozgást, hogy a történet a város különböző pontjain játszódik. Itt a vár hét titkot rejtő terme kínálja magát a vándorláshoz. Az RS9 helyszínei, a boltozatos pincehelyiségek, az odavezető meredek lépcső, ez a föld alatti világ hangulatában nagyon is illik a darabhoz.

Egymásra rajzolt képek

A kiállított „anyag első pillantásra annyira egységes, hogy akár egy művész alkotásának is tűnhet” – állítja Erhardt Miklós a kiállítást megnyitó szövegében. Ezt csak megerősíti a képcímkék hiánya; Széll Ádám (1995) és Ciprian Mureșan (1977) művei valóban rezonálnak egymásra.

Komfortos magány

  • Pálos György

A szerző az első regényével szinte az ismeretlenségből robbant be 2000-ben az irodalmi közéletbe, majd 2016-ban újra kiadták a művét. Számos kritika ekkor már sikerregényként emlegette, egyes kritikusok az évszázad regényének kiáltották ki, noha sem a szüzséje, sem az írásmódja nem predesztinálták a művet a sikerre.

Eli Sarabi kiszabadult izraeli túsz: Az antiszemitizmus most még erősebb, mint az elmúlt évtizedek alatt bármikor

2023. október 7-i elrablása, majd másfél évvel későbbi kiszabadulása után Eli Sarabi Túsz című könyvében írta le az átélt megpróbáltatásokat. Most bátyja kíséretében a világot járja, hogy elmondja, mi segítette át a fogság napjain, milyen tapasztalatokat szerzett a fogva tartóiról, és hogyan hozott döntést arról, hogy nem szenvedéstörténet lesz mindez, hanem mentális küzdelem az életért.

A 11 cigánytörvény: így konzerválja a romák kirekesztését a jogrend

A szabad iskolaválasztás, a befagyasztott családi pótlék, a közmunka, a csok, a tankötelezettség csökkentése – papíron mind általános szabály, a gyakorlatban azonban osztályt és rasszt különít el. Ezek a rendelkezések nem a szó klasszikus értelmében „cigánytörvények”, hatásukban, működésükben, következményeikben mégis azok – írja Horváth Aladár.