koncert - KILLING JOKE

< Rögtön egy nappal Ozzy Osbourne koncertje után, jóval kisebb számú közönség elõtt játszottak az angol posztpunklegendák, akik nagyjából akkor - úgy a hetvenes évek vége felé - mentek le elõször együtt zenélni sihederfejjel a próbaterembe, amikor Tony Iommi, a Black Sabbath gitárosa épp eldöntötte, hogy kirúgja Ozzyt, a Sex Pistols és társai fémjelezte elsõ punkhullám pedig pont az utolsókat csobogta. A Killing Joke gyökerei is a punkban vannak valahol, ugyanakkor a Skinny Puppy mellett ez a zenekar számít az indusztriális vonásokat is felvonultató rockzene késõbbi nagyágyúi - Godflesh, Nine Inch Nails, Pitchshifter, Ministry, Prong (utóbbi kettõben az egykori Killing Joke-basszusgitáros, a nemrég elhunyt Paul Raven is megfordult) - egyik fontos hatásának. A Killing Joke sosem lett átütõ siker, pedig néhány év szünettõl eltekintve szorgalmasan készítik a minõségi lemezeket: a legutóbbi, harapósabb hangvételû Absolute Dissent idén jelent meg.

Paul Raven helyén most a Killing õstagja, a nevével ellentétben decens öregúrra emlékeztetõ Youth (Martin Glover) basszusgitározik, aki a Kispál Andráshoz hasonlóan végig cigizõ Geordie Walker gitárossal egyetemben visszafogott színpadi jelenlétével jelentett szerethetõ ellenpontot az excentrikus énekessel, Jaz Colemannel szemben. Utóbbi a mai napig az egyik legszuggesztívabb frontember: overallban, a hanyagul odakent szemfesték miatt kissé Alice Cooper és Al Pacino pokoli fúziójára emlékeztetve, robotszerû mozgással járt-kelt a színpadon. A Killing Joke-gépezet lassan pörgött föl: a Love Like Blood-hoz hasonló, visszafogottabb dalokkal kezdtek, és mintha a végére melegedtek volna be tisztességesen, ahogy vették sorban elõ a koszosabb, zajosabb, tempósabb témákat: a Madnesst, a The Great Cullt és a mindent vivõ Asteroidot. A decens nosztalgiabulinak induló koncertbõl olyan mészárlás kerekedett, hogy még Youth is beugrálta a színpadot néhányszor.

A38 hajó, október 5.

**** és fél