Kiderül viszont sok minden más - például az olasz tömegfilmekrõl is; de leginkább az, hogy ez a kemény öklû, behemót óriás nem csupán szerény, de jószívû és jólelkû ember. Miután nemrégiben betöltötte a nyolcvanat, úgy gondolta, itt az ideje, hogy elbeszélje, mi minden történt ez idáig vele, amiben két profi tollforgató volt a segítségére. Föltehetõen szükség is volt rájuk, hiszen érzõdik, hogy a pofonok és a hagymás bab igen, az írás azonban nem Bud Spencer erõssége: rövid és egyszerû mondatok, olykor naivnak tûnõ megállapítások, idõnkénti ismétlések jellemzik a szöveget - mindezt azonban ne vegyük hibának, hiszen éppen ezekkel és éppen ezért adja a könyv iskolapéldáját annak, hogy miként lehet alázattal, ízlésesen fogadni a hirtelen érkezett sikert. Bud Spencer világsztárként is megmaradt önmagának, és az életben is ugyanaz, akit a babwesternekben és egyéb bunyós filmekben alakított: egy végtelenül jóindulatú, kedves, érzõ és felelõsséggel gondolkodó, nagydarab fickó, aki nem gyõzi hangsúlyozni, hogy mindent a közönségnek köszönhet. Egy közkeletû tévedést viszont el kell oszlatnunk: a Spencer mûvésznévnek tényleg Spencer Tracy az ihletõje, a Budnak azonban semmi köze nincs a Budweiser sörhöz.
Fordította: V. Pánczél Éva. Nyitott Könyvmûhely, 2010, 198 oldal, 3490 Ft
*** és fél
