könyv - MATTI RÖNKA: A HATÁRJÁRÓ

  • B. I.
  • 2011. január 6.

Zene

Nem öröm határon túli, főleg oroszországi finnek sem lenni, ennyit bizonyosan megtudhatunk a szerző első, 2002-ben írt krimijéből. Az anyaországban élősködő ruszkinak számít, szülőföldjén meg el van nyomva, nyilván.
Nem öröm határon túli, fõleg oroszországi finnek sem lenni, ennyit bizonyosan megtudhatunk a szerzõ elsõ, 2002-ben írt krimijébõl. Az anyaországban élõsködõ ruszkinak számít, szülõföldjén meg el van nyomva, nyilván. A regény áttelepült fõhõse, Viktor Kärppä is e határhelyzetben él Helsinkiben; magánnyomozó, aki karéliai, inkeri és orosz keresztapáknak intéz kisebb-nagyobb ügyeket. Amikor pedig egy aggódó bennszülött (finn) férj megbízza eltûnt feleségének a fölkutatásával, a rettenetes észt maffia is beúszik a történetbe. A kétségkívül érdekes környezetbõl Rönkä azonban nemigen hoz ki semmit: a sztori nehézkesen bonyolódik, s bár az összképen a végkifejlet többszörös csavarja valamit javít, a könyv kiváló példája annak, hogy egy krimi akkor is lehet gyönge, ha történetesen a Skandináv-félszigeten született. A párbeszédek erõltetettek, a humorosnak szánt jelenetek pedig többnyire kínosak. "Menjél, Ypi, mutasd meg az anakondának a csempét! - utasította Korhonen a társát. Vagyis vécére - tette hozzá, amikor látta Parjanne értetlenségét. - Vagyis nem. Inkább menj, és nézd meg, a kocsiban vagyok-e." Vagy: "És Ypi nem rosszindulatú, csak egyszerû. Olyan, aki arra vágyik, hogy egyszer eljusson Last Minute-be, meg akinek kedvenc színésze Also Starring." Ráadásul ezek még a jobb poénok közül valók. Ezzel együtt sem baj, hogy a kiadó megjelentette Rönkä amúgy díjnyertes könyvét: A határjáró ismeretében legalább megtanuljuk becsülni a mûfaj ászait.

Fordította: Bogár Edit. Animus, 2010, 199 oldal, 2390 Ft

*

Neked ajánljuk