könyv - CHUCK PALAHNIUK: KÍSÉRTETTEK

  • Kovács Bálint
  • 2011. július 7.

Könyv

"A különbség aközött, hogy milyennek látjuk magunkat és hogyan nézünk ki valójában, a legtöbb embert kikészíti. Talán a vámpírok azért nem halnak meg, mert nem láthatják magukat fotókon vagy a tükörben" - írja Palahniuk abban a novellában, amelyben egy házaspár pornófilmet készít, és aztán belerokkan a kamera őszinteségébe.

"A különbség aközött, hogy milyennek látjuk magunkat és hogyan nézünk ki valójában, a legtöbb embert kikészíti. Talán a vámpírok azért nem halnak meg, mert nem láthatják magukat fotókon vagy a tükörben" - írja Palahniuk abban a novellában, amelyben egy házaspár pornófilmet készít, és aztán belerokkan a kamera õszinteségébe. Néhány oldallal odébb páran meggazdagszanak abból, hogy nõnek öltöznek, majd pénzért hagyják magukat összeveretni a frusztrált kocsmatöltelékekkel. Máshol egy minden új maszturbációs technikára nyitott fiú a medence alján ül rá a vízszivattyúra a kellemesebb élményért, de azzal nem számol, hogy mi lesz, ha a vákuum kiszívja a végbelét, és a fulladást csak annak elrágásával úszhatja meg. Megint máshol egy aggszûz harcol trükkösen elhelyezett zsilettpengékkel az "anatómiailag pontos" rendõrségi szemléltetõ kisfiú- és kislánybábut más célra felhasználó szervekkel - és így tovább.

Palahniuk könyveit eddig is az ilyen ötletek vitték el a hátukon; máskor egy regény szövetébe szervesíti õket, most azonban fogott két tucatot, és novellákként írta meg õket. Ez eddig a lehetõ legjobb ötlet, olyan ez, mint valami Palahniuk-pornó: semmi más célja nincs, mint a beteg ötleteket élvezõ úri közönség kielégítése. Csakhogy a szerzõ mégsem elégedett meg ennyivel, és az összes novellát egy-egy olyan szereplõ élettörténetévé tette, akiket egy õrült mûpártoló egy irodalmi munkatáborba zárt remekmûvük megírásáig. E kerettörténetet pár száz oldalassá hizlalta, nem törõdve azzal, hogy unalmas, céltalan és fárasztóan önismétlõ - olyannyira, hogy még Palahniuk iszonyúan morbid humora sem menti meg (mint amikor leír egy lányt, akinek a bõrén valaki késsel amõbát játszott, majd mellékesen hozzáteszi: az X nyert). A Kísértettek végül így is pornó lett, de csak az egyik felét élvezik az olvasók. A másikat csak Palahniuk és az õ jobb keze.

Fordította: Roboz Gábor. Cartaphilus, 2011, 472 oldal, 4390 Ft

***

Figyelmébe ajánljuk

Hurrá, itt a gyár!

Hollywood nincs jó bőrben. A Covid-járvány alatt a streamingszolgáltatók behozhatatlan előnyre tettek szert, egy rakás mozi zárt be, s az azóta is döglődő mozizási kedvet még lejjebb verte a jegyek és a popcorn egekbe szálló ára.

Profán papnők

Liane (Malou Khebizi), a fiatal influenszer vár. Kicsit úgy, mint Vladimir és Estragon: valamire, ami talán sosem jön el. A dél-franciaországi Fréjus-ben él munka nélküli anyjával és kiskamasz húgával, de másutt szeretne lenni és más szeretne lenni. A kiút talán egy reality show-ban rejlik: beküldött casting videója felkelti a producerek érdeklődését. Fiatal, éhes és ambiciózus, pont olyasvalaki, akit ez a médiagépezet keres. De a kezdeti biztatás után az ügy­nökség hallgat: Liane pedig úgy érzi, örökre Fréjus-ben ragad.

Vezető és Megvezető

Ha valaki megnézi a korabeli filmhíradókat, azt látja, hogy Hitlerért rajongtak a németek. És nem csak a németek. A múlt század harmincas éveinek a gazdasági válságból éppen csak kilábaló Európájában (korántsem csak térségünkben) sokan szerettek volna egy erőt felmutatni képes vezetőt, aki munkát ad, megélhetést, sőt jólétet, nemzeti öntudatot, egységet, nagyságot – és megnevezi azokat, akik miatt mindez hiányzik.

Viszonyítási pontok

Ez a színház ebben a formában a jövő évadtól nem létezik. Vidovszky György utolsó rendezése még betekintést enged színházigazgatói pályázatának azon fejezetébe, amelyben arról ír, hogyan és milyen módszerrel képzelte el ő és az alkotógárdája azt, hogy egy ifjúsági színház közösségi fórumként (is) működhet.

Kliséből játék

A produkció alkotói minimum két olyan elemmel is élnek, amelyek bármelyikére nagy valószínűséggel mondaná egy tapasztalt rendező, hogy „csak azt ne”. Az egyik ilyen a „színház a színházban”, ami könnyen a belterjesség érzetét kelti (ráadásul, túl sokszor láttuk már ezt a veszélyesen kézenfekvő megoldást), a másik pedig az úgynevezett „meztelenül rohangálás”, amit gyakran társítunk az amatőr előadásokhoz.

Hallják, hogy dübörgünk?

A megfelelően lezárt múlt nem szólhat vissza – ennyit gondolnak történelmünkről azok a politikai aktorok, akik országuk kacskaringós, rejtélyekben gazdag, ám forrásokban annál szegényebb előtörténetét ideológiai támaszként szeretnék használni ahhoz, hogy legitimálják jelenkori uralmi rendszerüket, amely leg­inkább valami korrupt autokrácia.

Próbaidő

Az eredetileg 2010-es kötet az első, amelyet a szerző halála óta kézbe vehettünk, immár egy lezárt, befejezett életmű felől olvasva. A mű megjelenésével a magyar nyelvű regénysorozat csaknem teljessé vált. Címe, története, egész miliője, bár az újrakezdés, újrakapcsolódás kérdéskörét járja körül, mégis mintha csak a szerzőt, vele együtt az életet, a lehetőségeket búcsúztatná.

Tudás és hatalom

Második ciklusának elején Donald Trump nekitámadt a legjelesebb amerikai egyetemeknek is. Elnöki hatalmát – amely ezen a területen erősen kérdéses, a végső szót a bíróságok mondják majd ki – immár arra is használja, hogy fél tucat elit magánegyetemet zsaroljon állami források visszatartásával és adószigorítások kilátásba helyezésével: ha nem regulázzák meg palesztinpárti tanáraikat és diákjaikat, és nem számolják fel esélyegyenlőségi programjaikat, oda a washingtoni pénz.