könyv - MARTIN BOOTH: AZ AMERIKAI

Olaszországban, igen, a mesés Olaszhonban a nappalra éjszaka jön, az éjszakára pedig nappal, néha beborul, aztán ismét perzsel a nap, a szenesember szenet hord, a kávégép kávét készít, az óramutatók az óramutató járásával megegyezően közlekednek, a diáklányok pedig magas sarkúban. A kisvárosi élet idilli folyását megörökítő leírásoknak az kölcsönözhet valami kis pult alatti pluszmélységet, ha azok maguk is mélyről jönnek, és hát mi lehetne mélyebb, mint egy mindent - talán már kétszer is - látott alvilági mesterember megfigyelései.

Olaszországban, igen, a mesés Olaszhonban a nappalra éjszaka jön, az éjszakára pedig nappal, néha beborul, aztán ismét perzsel a nap, a szenesember szenet hord, a kávégép kávét készít, az óramutatók az óramutató járásával megegyezõen közlekednek, a diáklányok pedig magas sarkúban. A kisvárosi élet idilli folyását megörökítõ leírásoknak az kölcsönözhet valami kis pult alatti pluszmélységet, ha azok maguk is mélyrõl jönnek, és hát mi lehetne mélyebb, mint egy mindent - talán már kétszer is - látott alvilági mesterember megfigyelései. Úgy bizony, egy tájleíró erejének teljében lévõ, máskülönben kissé már öregecske kézmûvesé, aki komolyzenei kíséret mellett készít fegyvereket a bérgyilkoselitnek.

Mondanunk sem kell, az a hangtompítós szépség, melyrõl oly sokat olvashatunk e reneszánszkodó fegyverkovács egyes szám elsõ személyû kitárulkozása során, a viszszavonulás elõtti utolsó meló, s mint ilyen, természetes velejárója egy aranyszívû örömlány, és az ódon kapualjak árnyékában, huhogva kísértõ múlt. Kevés viharvertebb ponyvapraktika létezik a magányos bérgyilkosnál vagy a szaknévsorban közvetlenül mögötte álló alvilági beszállítónál - utóbbi lett most megtoldva némi költõi vénával, és a rácsodálkozás képességével, mely nem hagyja szó nélkül a helyi levegõ balzsamosságát, a belsõ terek súlyos csöndjét vagy a romokat belengõ idõtlenséget, de a legszebb, amikor az elbeszélõ önmagára csodálkozik rá, ahogy szellemalakja eltûnik egy sötét mellékutcában. Vagy legyen inkább ucca, a patina kedvéért.

Mozis hasonlattal élve (úgyis nyakunkon a filmváltozat) Martin Booth regényhõse olyan kicsit, mint Rudolf Hrusínsky vezetés közben lírázó körorvosa Az én kis falumban, de õ persze sosem borul az árokba - a humor amúgy sem illik az olyan tájhoz, mely "esõ után örömre derül".

Fordította: Gellért Marcell. Athenaeum, 2010, 431 oldal, 3490 Ft

**