könyv - MARTIN BOOTH: AZ AMERIKAI

  • - kg -
  • 2010. október 14.

Zene

Olaszországban, igen, a mesés Olaszhonban a nappalra éjszaka jön, az éjszakára pedig nappal, néha beborul, aztán ismét perzsel a nap, a szenesember szenet hord, a kávégép kávét készít, az óramutatók az óramutató járásával megegyezően közlekednek, a diáklányok pedig magas sarkúban. A kisvárosi élet idilli folyását megörökítő leírásoknak az kölcsönözhet valami kis pult alatti pluszmélységet, ha azok maguk is mélyről jönnek, és hát mi lehetne mélyebb, mint egy mindent - talán már kétszer is - látott alvilági mesterember megfigyelései.
Olaszországban, igen, a mesés Olaszhonban a nappalra éjszaka jön, az éjszakára pedig nappal, néha beborul, aztán ismét perzsel a nap, a szenesember szenet hord, a kávégép kávét készít, az óramutatók az óramutató járásával megegyezõen közlekednek, a diáklányok pedig magas sarkúban. A kisvárosi élet idilli folyását megörökítõ leírásoknak az kölcsönözhet valami kis pult alatti pluszmélységet, ha azok maguk is mélyrõl jönnek, és hát mi lehetne mélyebb, mint egy mindent - talán már kétszer is - látott alvilági mesterember megfigyelései. Úgy bizony, egy tájleíró erejének teljében lévõ, máskülönben kissé már öregecske kézmûvesé, aki komolyzenei kíséret mellett készít fegyvereket a bérgyilkoselitnek.

Mondanunk sem kell, az a hangtompítós szépség, melyrõl oly sokat olvashatunk e reneszánszkodó fegyverkovács egyes szám elsõ személyû kitárulkozása során, a viszszavonulás elõtti utolsó meló, s mint ilyen, természetes velejárója egy aranyszívû örömlány, és az ódon kapualjak árnyékában, huhogva kísértõ múlt. Kevés viharvertebb ponyvapraktika létezik a magányos bérgyilkosnál vagy a szaknévsorban közvetlenül mögötte álló alvilági beszállítónál - utóbbi lett most megtoldva némi költõi vénával, és a rácsodálkozás képességével, mely nem hagyja szó nélkül a helyi levegõ balzsamosságát, a belsõ terek súlyos csöndjét vagy a romokat belengõ idõtlenséget, de a legszebb, amikor az elbeszélõ önmagára csodálkozik rá, ahogy szellemalakja eltûnik egy sötét mellékutcában. Vagy legyen inkább ucca, a patina kedvéért.

Mozis hasonlattal élve (úgyis nyakunkon a filmváltozat) Martin Booth regényhõse olyan kicsit, mint Rudolf Hrusínsky vezetés közben lírázó körorvosa Az én kis falumban, de õ persze sosem borul az árokba - a humor amúgy sem illik az olyan tájhoz, mely "esõ után örömre derül".

Fordította: Gellért Marcell. Athenaeum, 2010, 431 oldal, 3490 Ft

**

Figyelmébe ajánljuk

Aki úton van

Amikor 2021 nyarán megjelent Holi, azaz Hegyi Olivér első lemeze, sokan egy újabb izgalmas hazai rapkarrier kezdetét látták az anyagban.

A franciák megértették

Ritkán halljuk az isteneket énekelni. Néhanapján azonban zongoráznak, szájharmonikáznak és még gitároznak is. Legutóbb Párizs elővárosában, Boulogne-Billancourt-ban, a Szajna partján álló La Seine Musicale kulturális központban történt ilyen csoda.

Hitler fürdőkádjában

Lee Miller a múlt század húszas–harmincas éveinek bevállalós top divatmodellje volt, igazi címlaplány, de festette Picasso, fotózta és filmezte Man Ray, utóbbi élt is vele, és mentorálta mint fotóművészt.

Csaló napfény

Igaz, hamis, tény, vélemény, valóság és fikció. Ilyen és ehhez hasonló címkéket sietünk felnyalni a ránk zúduló információhalom darabjaira, hogy a kontroll, a rend illúziójával nyugtassuk magunkat és ne kelljen szembesülnünk vele, hogy nem létezik bizonyosság, csak kellően szűkre húzott nézőpont.

 

Gyilkosok szemlélője

A két évtizede elhunyt Roberto Bolaño minden egyes műve a költészet, a politika és a vadállati kegyetlenség együtthatásairól szól, az író regényeiben és elbeszéléseiben vissza-visszatérő karakterekkel, a költészet és a világ allegorikus megfeleltetésével olyan erős atmoszférát teremt, amelyből akkor sem akarunk kilépni, ha az hideg és szenvtelen.

Hús, kék vér, intrika

A folyamatosan az anyagi ellehetetlenülés rémével küszködő Stúdió K Színház jobbnál jobb előadásokkal áll elő. Az előző évadban a Prudencia Hart különös kivetkezése hódította meg a nézőket és a kritikusokat (el is nyerte a darab a legjobb független előadás díját), most pedig itt van ez a remek Stuart Mária. (A konklúzió persze nem az, hogy lám, minek a pénz, ha a függetlenek így is egész jól elműködnek, hiszen látható a társulatok fogyatkozásán, hogy mindez erőn túli áldozatokkal jár, és csak ideig-óráig lehetséges ilyen keretek között működni.)

Ide? Hová?

Magyarországon úgy megy, hogy négy­évente kijön a felcsúti jóember a sikoltozó övéi elé, és bemondja, hogy ő a Holdról is látszik.

Semmi jóra

„Újabb Mi Hazánk-siker: a Zeneakadémia lemondta Varnus Xavér koncertjét!” – írta büszkén Facebook-oldalára november 15-én Dúró Dóra. A bejelentést megelőzően a politikus nyílt levélben, az Országgyűlés alelnökeként követelte a Zeneakadémia vezetőjétől a koncert lefújását – minden különösebb vizsgálat, vizsgálódás nélkül, egyetlen ún. tényfeltáró cikkre alapozva.

„Itt nyugszik fiam, Marcel”

A holokauszt minden tizedik áldozata magyar volt. Köztük azok is, akiket a kevéssé közismert északnémet lágerrendszerben, a Neuengammében pusztítottak el. Miért fontos az emlékezés, és hogyan fest annak kultúrája? Mit tehetünk érte, mi a személyes felelősségünk benne? Hamburgban és a környező városokban kerestem a válaszokat.