mi a kotta?

Kréta körül

  • mi a kotta
  • 2016. május 7.

Zene

„Nagy örömömre szolgál, hogy közölhetem Önnel, hogy a Brácsaverseny vázlatai elkészültek, így most már csak a partitúrát kell elkészíteni, amely már csak puszta mechanikai munka – mondhatjuk. Ha semmi nem jön közbe, akkor 5–6 héten belül kész vagyok, és el tudom küldeni a partitúrát október 2. felében, és néhány hét múlva a zongorakivonat másolatát is. (Ha kívánja, többet is.) Sok érdekes probléma merül fel ennek a műnek a komponálásakor. A hangszerelésnek áttetszőnek kell lennie, sokkal inkább, mint a Hegedűversenyben. Ugyanakkor a hangszerek komor, sötét hangulata, inkább férfias karaktere is befolyásolja a mű általános karakterét. A legmagasabb hang, amit használok a’’’, de gyakran használok mély regisztereket is. Egy inkább virtuóz stílust képzeltem el. Nagyon valószínű, hogy néhány állás kényelmetlen, vagy lejátszhatatlan lesz. Erről még később vitázhatunk az Ön benyomásai alapján.” 1945 szeptemberében így írt Bartók Béla készülő Brácsaversenyéről a megrendelő William Primrose-nak, s mi persze tudjuk: Bartók nem élte meg az októbert, s már nem vitázhatott a nagy amerikai brácsással a kényelmetlenebb állások megváltoztatásáról. A Brácsaversenyt mindazonáltal befejezték, méghozzá többen is, így aztán az idei Budapesti Tavaszi Fesztivál legelső napján is felhangozhat: Julian Rachlin (képünkön) szólójával és a Budapesti Fesztiválzenekar kíséretében (Nemzeti Hangversenyterem, április 8., fél nyolc).

Merthogy itt a tavaszi fesztivál, s ahogy más években, úgy most is szigorúan enumeratív jelleget ölt ajánló rovatunk. Így aztán csupán futtában említjük, hogy vasárnap előbb Balog József, majd Farkas Gábor játszik Liszt-műveket, egyként a Magyar Rádió Szimfonikus Zenekarának kíséretében (Zeneakadémia, április 10., tizenegy, illetve három óra). Azonban e nap fő attrakciója mégis az esti operakoncert: Mozart Idomeneója lesz Vashegyi György zenei vezetésével, valamint a világhírű tenor, Ramón Vargas felléptével a trójai háborúból hazatérő, ám partraszállása előtt rém balszerencsésen fogadalmat tévő krétai király címszerepében (Nemzeti Hangversenyterem, április 10., hat óra).

A kedd is hoz majd egy különleges operaprodukciót, méghozzá egy Beethoven-zongoraverseny nyomában: Szergej Rahmanyinov egyfelvonásos Alekóját Kocsis Zoltán és Nemzeti Filharmonikusai helyezik el a fesztivál programjában (Nemzeti Hangversenyterem, április 12., fél nyolc). A vállalkozás imponáló, akárcsak a Svéd Kamarazenekar Brandenburg-projektje, melyben Bach vonatkozó és örökbecsű műveihez kortárs komponisták fűznek zenei kommentárokat (Zeneakadémia, április 13., fél nyolc). S merőben időleges utolsó tétel gyanánt: jön a milánói Scala filharmonikus együttese és velük a vezénylő Myung-whun Chung (Nemzeti Hangversenyterem, április 14., fél nyolc)! Mozart úgynevezett „nagy” g-moll szimfóniáját meg Gustav Mahler majdnem éppennyire nevezetes Ötödikjét játsszák majd, szóval igazi slágerkoncerttel állnak, pontosabban ülnek elénk a hétköznapjaikon az operajátszás szolgálatában álló lombard muzsikusok.

Figyelmébe ajánljuk

Pizsamapartizánok

Régen a film az életet utánozta (a vonat érkezett, a munkások a gyárból meg távoztak, csak hogy a klasszikusoknál maradjunk), ma már fordítva van: úgy akarunk viselkedni, mint kedvenc filmjeink szereplői, rájuk akarunk hasonlítani, azt akarjuk átélni, amit ők.

Amerikai legenda

Ez a film annyira áhítatos tisztelgés az Ed Sullivan nevű legenda előtt, hogy szinte észre sem vesszük, mennyire hiányzik belőle az Ed Sullivan nevű ember, aki egykor, a tévézés hőskorában a róla elnevezett, minden idők leghosszabb ideig létező és legnagyobb nézettséget elérő show-ját vezette – tulajdonképpen megteremtve a tv-show műfaját, mint olyat.

AI kontra Al Bano

A kisebb-nagyobb kihagyásokkal és különböző neveken, de 1987 óta létező Vasvári Színjátszó Fesztivál az alkalmi falusi színjátszóktól a független színházi szféra elismert társu­la­tai­ig terjedően reprezentálja a hazai nem hivatásos színjátszás különböző szintjeit.

Családban marad

A kiállításon apa és fia műveit látjuk generációs párba állítva, nemzetközi kontextusba helyezve és némileg rávilágítva a hazai üvegművészet status quójára.

„Bős–Nagymaros Panama csatorna” - így tiltakoztak a vízlépcső és a rendszer ellen 1988-ban

A Mű a rendszer jelképe lett. Aki az építkezés ellen tiltakozott, a rendszer ellen lépett fel – aki azt támogatta, a fennálló rendszert védte. Akkor a Fidesz is a környezetpusztító nagymarosi építkezés leállítását követelte. És most? Szerzőnk aktivistaként vett részt a bős–nagymarosi vízlépcső elleni tiltakozás­sorozatban. Írásában saját élményei alapján idézi fel az akkor történteket.