Laktanyajazz: A 15 éves Hot Jazz Band

  • -sissova -
  • 2000. május 18.

Zene

Már vagy egy éve, hogy utoljára jártam a szent falak között, de itt minden megbízhatóan ugyanaz. A mennyezet szecessziós levéldíszítése pazar, Virág úr változatlanul ott ül a bal oldali sorokban, a sorok pedig szűkek, nem tudom keresztbe tenni a lábam. A műsor viszont kissé eltért a megszokott klasszikustól. Egy általában szórakoztatóipari egységekben játszó, nagy törzsrajongó táborral rendelkező jazz-zenekar ünnepelt, harmincas évekbeli New Orleans-i, valamint század eleji magyar filmszvinget játszva és bendzsóval szentségtelenítve meg az öreg termet. Mindezt telt ház előtt. A bendzsót magam sem kedvelem túlságosan, de a szordínós trombitavirtuóz Bényei Tamás és zenekara, különös tekintettel a basszusszekcióra és az ütősre, aki még mosófán is reszelt egyet, belopta magát a szívembe. Teljesen úgy éreztem magam, mint ha egy elit kaszárnyában lennék a II. világháború kezdetén, és zenével meg vadkacsákkal ünnepelnénk a berepülőpilótákat. A zenekari tagok habitusa is a boldog békeévek végére emlékeztetett, de ugyanakkor megvolt az a fílingje, hogy az efféle zenére át lehet szvingelni bármilyen háborút. Bényei szabályos kiselőadásokat tartott a számok között, elmesélve az 1985-ben történetesen pont egy laktanyában megalakult zenekara történetét, de voltak viccek is, sűrűn felidézték Joe Murányit, Duke Ellingtont és azt a korszakukat, amikor karhatalom vitte el őket utcazenélésért az 1989/III. sz. rendelet értelmében. A számok és a szólók közötti hatalmas ovációkból kiderült, hogy Siófoktól Dunakesziig jelen van a család, a szponzorok és a rajongók egyaránt. Minden egykori tagjukat, kit Párizsból, kit újabb gyümölcsöző hivatása mellől, meghívtak jammelni egy-egy szám erejéig. Még az egykori zenetanár, Apáti János is lenyomott valami tapsoltatós örökzöldet a Zeneakadémia komor zongoráján.

Koncert

- Zeneakadémia

Már vagy egy éve, hogy utoljára jártam a szent falak között, de itt minden megbízhatóan ugyanaz. A mennyezet szecessziós levéldíszítése pazar, Virág úr változatlanul ott ül a bal oldali sorokban, a sorok pedig szűkek, nem tudom keresztbe tenni a lábam. A műsor viszont kissé eltért a megszokott klasszikustól. Egy általában szórakoztatóipari egységekben játszó, nagy törzsrajongó táborral rendelkező jazz-zenekar ünnepelt, harmincas évekbeli New Orleans-i, valamint század eleji magyar filmszvinget játszva és bendzsóval szentségtelenítve meg az öreg termet. Mindezt telt ház előtt. A bendzsót magam sem kedvelem túlságosan, de a szordínós trombitavirtuóz Bényei Tamás és zenekara, különös tekintettel a basszusszekcióra és az ütősre, aki még mosófán is reszelt egyet, belopta magát a szívembe. Teljesen úgy éreztem magam, mint ha egy elit kaszárnyában lennék a II. világháború kezdetén, és zenével meg vadkacsákkal ünnepelnénk a berepülőpilótákat. A zenekari tagok habitusa is a boldog békeévek végére emlékeztetett, de ugyanakkor megvolt az a fílingje, hogy az efféle zenére át lehet szvingelni bármilyen háborút. Bényei szabályos kiselőadásokat tartott a számok között, elmesélve az 1985-ben történetesen pont egy laktanyában megalakult zenekara történetét, de voltak viccek is, sűrűn felidézték Joe Murányit, Duke Ellingtont és azt a korszakukat, amikor karhatalom vitte el őket utcazenélésért az 1989/III. sz. rendelet értelmében. A számok és a szólók közötti hatalmas ovációkból kiderült, hogy Siófoktól Dunakesziig jelen van a család, a szponzorok és a rajongók egyaránt. Minden egykori tagjukat, kit Párizsból, kit újabb gyümölcsöző hivatása mellől, meghívtak jammelni egy-egy szám erejéig. Még az egykori zenetanár, Apáti János is lenyomott valami tapsoltatós örökzöldet a Zeneakadémia komor zongoráján.

I´ve Got Freedom, Szomorú vasárnap, A bankban nincsen betétem és így tovább. Volt minden. Bényei angolul és magyarul is abban az észak-dunántúli dialektusban tombolt, amit úgy szerettünk Jávor Páltól is.

-sissova -

Figyelmébe ajánljuk

Klasszissal jobban

  • - minek -

Az utóbbi évtizedek egyik legnagyszerűbb poptörténeti fejleménye volt a Saint Etienne 1990-es létrejötte, no meg három és fél évtizedes, nagyjából töretlen, egyenletesen magas színvonalú pályafutása – mindez azonban most lezárulni tűnik.

Közös térben, külön utakon

A gesztusfestészetet helyezi fókuszba a hajdani Corvin Áruház épületében működő Apollo Gallery legújabb kiállítása, amely három figyelemre méltó kortárs absztrakt művész világát hozza össze.

Anyu vigyázó tekintete

Kamasz lánynak lenni sosem könnyű, de talán még nehezebb egy Himalájában fekvő bentlakásos iskolában a 90-es években. Mira (Preeti Panigrahi) eminens tanuló: egyenszoknyája mindig megfelelő hosszúságú (szigo­rúan térd alá ér), jegyei példásak, gondolatait tanulmányai és sikeresnek ígérkező jövője töltik ki.

Éden délen

  • - turcsányi -

Egy évvel a The Highwaymen együttes megalakítása után, 1986-ban kijött egy tévéfilm – nyilván népszerűsítendő az úgynevezett outlaw country muzsika valaha élt négy legnépszerűbb alakjával összerántott truppot.

Hol nem volt

Tökéletesen passzol a két éve Szemle Plusz néven újragondolt Városmajori Színházi Szemle programjához a nagyváradiak Csárdáskirálynője. Már csak azért is, mert tavaly a Színházi Kritikusok Céhének tagjaitól ez a produkció kapta meg a legjobb szórakoztató előadásnak járó szakmai elismerést. Novák Eszter rendezése mégsem működött ezen a vihar utáni, esős nyárestén.