Laktanyajazz: A 15 éves Hot Jazz Band

  • -sissova -
  • 2000. május 18.

Zene

Már vagy egy éve, hogy utoljára jártam a szent falak között, de itt minden megbízhatóan ugyanaz. A mennyezet szecessziós levéldíszítése pazar, Virág úr változatlanul ott ül a bal oldali sorokban, a sorok pedig szűkek, nem tudom keresztbe tenni a lábam. A műsor viszont kissé eltért a megszokott klasszikustól. Egy általában szórakoztatóipari egységekben játszó, nagy törzsrajongó táborral rendelkező jazz-zenekar ünnepelt, harmincas évekbeli New Orleans-i, valamint század eleji magyar filmszvinget játszva és bendzsóval szentségtelenítve meg az öreg termet. Mindezt telt ház előtt. A bendzsót magam sem kedvelem túlságosan, de a szordínós trombitavirtuóz Bényei Tamás és zenekara, különös tekintettel a basszusszekcióra és az ütősre, aki még mosófán is reszelt egyet, belopta magát a szívembe. Teljesen úgy éreztem magam, mint ha egy elit kaszárnyában lennék a II. világháború kezdetén, és zenével meg vadkacsákkal ünnepelnénk a berepülőpilótákat. A zenekari tagok habitusa is a boldog békeévek végére emlékeztetett, de ugyanakkor megvolt az a fílingje, hogy az efféle zenére át lehet szvingelni bármilyen háborút. Bényei szabályos kiselőadásokat tartott a számok között, elmesélve az 1985-ben történetesen pont egy laktanyában megalakult zenekara történetét, de voltak viccek is, sűrűn felidézték Joe Murányit, Duke Ellingtont és azt a korszakukat, amikor karhatalom vitte el őket utcazenélésért az 1989/III. sz. rendelet értelmében. A számok és a szólók közötti hatalmas ovációkból kiderült, hogy Siófoktól Dunakesziig jelen van a család, a szponzorok és a rajongók egyaránt. Minden egykori tagjukat, kit Párizsból, kit újabb gyümölcsöző hivatása mellől, meghívtak jammelni egy-egy szám erejéig. Még az egykori zenetanár, Apáti János is lenyomott valami tapsoltatós örökzöldet a Zeneakadémia komor zongoráján.

Koncert

- Zeneakadémia

Már vagy egy éve, hogy utoljára jártam a szent falak között, de itt minden megbízhatóan ugyanaz. A mennyezet szecessziós levéldíszítése pazar, Virág úr változatlanul ott ül a bal oldali sorokban, a sorok pedig szűkek, nem tudom keresztbe tenni a lábam. A műsor viszont kissé eltért a megszokott klasszikustól. Egy általában szórakoztatóipari egységekben játszó, nagy törzsrajongó táborral rendelkező jazz-zenekar ünnepelt, harmincas évekbeli New Orleans-i, valamint század eleji magyar filmszvinget játszva és bendzsóval szentségtelenítve meg az öreg termet. Mindezt telt ház előtt. A bendzsót magam sem kedvelem túlságosan, de a szordínós trombitavirtuóz Bényei Tamás és zenekara, különös tekintettel a basszusszekcióra és az ütősre, aki még mosófán is reszelt egyet, belopta magát a szívembe. Teljesen úgy éreztem magam, mint ha egy elit kaszárnyában lennék a II. világháború kezdetén, és zenével meg vadkacsákkal ünnepelnénk a berepülőpilótákat. A zenekari tagok habitusa is a boldog békeévek végére emlékeztetett, de ugyanakkor megvolt az a fílingje, hogy az efféle zenére át lehet szvingelni bármilyen háborút. Bényei szabályos kiselőadásokat tartott a számok között, elmesélve az 1985-ben történetesen pont egy laktanyában megalakult zenekara történetét, de voltak viccek is, sűrűn felidézték Joe Murányit, Duke Ellingtont és azt a korszakukat, amikor karhatalom vitte el őket utcazenélésért az 1989/III. sz. rendelet értelmében. A számok és a szólók közötti hatalmas ovációkból kiderült, hogy Siófoktól Dunakesziig jelen van a család, a szponzorok és a rajongók egyaránt. Minden egykori tagjukat, kit Párizsból, kit újabb gyümölcsöző hivatása mellől, meghívtak jammelni egy-egy szám erejéig. Még az egykori zenetanár, Apáti János is lenyomott valami tapsoltatós örökzöldet a Zeneakadémia komor zongoráján.

I´ve Got Freedom, Szomorú vasárnap, A bankban nincsen betétem és így tovább. Volt minden. Bényei angolul és magyarul is abban az észak-dunántúli dialektusban tombolt, amit úgy szerettünk Jávor Páltól is.

-sissova -

Figyelmébe ajánljuk

Holt lelkek társasága

  • - turcsányi -

A gengszterfilm halott, halottabb már nem is lehetne. De milyen is lehetne a gengszterfilm? Nyugdíjas? Persze, hogy halott.

Kaptunk vonalat

Napjainkban mindannyiunk zsebében ott lapul minimum egy okostelefonnak csúfolt szuperszámítógép, és távoli emléknek tűnik ama hőskor, amikor a mai szórakoztatóelektronikai csúcsmodelleknél úgymond butább, de valójában nagyon is okos és rafinált eszközök segítségével értük el egymást.

Bobby a zuhany alatt

Úgy kezdődik minden, mint egy Rejtő-regényben. Gortva Fülöp, akit délvidéki szülőföldjén „Fulop”-nek anyakönyveztek, és akit idegen földön mindenki (angol vagy francia kiejtéssel) Philippe-nek szólít, de magát leginkább a becenevén, Golyóként határozza meg, Pocok gúnynévvel illetett barátjával Miamiban – pontosabban az attól kissé északra fekvő Fort Lauderdale kikötőjében – felszáll a Fantastic Voyage luxushajóra.

„Ez a háború köde”

Egyre többen beszélnek Izrael gázai hadműveleteiről népirtásként, de a szó köznapi használata elfedi a nemzetközi jogi fogalom definíció szerinti tartalmát. A szakértő ráadásul úgy véli, ha csak erről folyik vita, szem elől tévesztjük azokat a háborús bűnöket és jogsértéseket, amelyek éppúgy a palesztin emberek szenvedéseit okozzák.

A szabadság levéltára

Harminc éve költözött Budapestre a Szabad Európa Rádió archívuma, s lett annak a hatalmas gyűjteménynek, a Blinken OSA Archivumnak az alapzata, amely leginkább a 20. század második felére, a hidegháborúra, a szocialista korszakra és annak utóéletére fókuszál.