összművészeti Fesztivál: Kis Kokoschkák

  • - sisso -
  • 2000. május 18.

Zene

Bár a programok spirálisan épültek fel, és úgy tűnt, hogy a végén majd nem bír magával és robban a kultúrbomba, mert Tereskova- meg Rambo Amadeus- és Korai Öröm-koncert várható, mégsem haladta meg a fesztivál vendégeinek száma a napi háromszázat. Az utolsó napon, szombaton sem, pedig még kerthelyiség is van. De ez messze nem tragédia. Miért is kéne egymás lábát taposva rekordot dönteni? Jöjjön csak az, akit igazán érdekel, és ne izzadjon össze az egyébként szofisztikált közönség, mint egy populáris, lucskos Lajkó Félixen, és ne dobálja egymást üres leveskonzervekkel, mint a Tabán-bulikon. Az más kérdés, hogy a rendezők pénztárcája hogyan érzi meg ezt a dolgot, meg a művészeké, de azt hiszem, itt többnyire olyan emberek nyújtottak jó teljesítményt, akiket eddig sem kényeztetett el a tőke.

Genezis, meg nem is

Bár a programok spirálisan épültek fel, és úgy tűnt, hogy a végén majd nem bír magával és robban a kultúrbomba, mert Tereskova- meg Rambo Amadeus- és Korai Öröm-koncert várható, mégsem haladta meg a fesztivál vendégeinek száma a napi háromszázat. Az utolsó napon, szombaton sem, pedig még kerthelyiség is van. De ez messze nem tragédia. Miért is kéne egymás lábát taposva rekordot dönteni? Jöjjön csak az, akit igazán érdekel, és ne izzadjon össze az egyébként szofisztikált közönség, mint egy populáris, lucskos Lajkó Félixen, és ne dobálja egymást üres leveskonzervekkel, mint a Tabán-bulikon. Az más kérdés, hogy a rendezők pénztárcája hogyan érzi meg ezt a dolgot, meg a művészeké, de azt hiszem, itt többnyire olyan emberek nyújtottak jó teljesítményt, akiket eddig sem kényeztetett el a tőke.

Lehetett színházat látni, Artusékat és Szkénéseket, nagy cseppek a magyar alternatív színház tengeréből, párhuzamosan Mediawave-filmet nézni, hogy fennmaradjon az egészséges kultusz, Szalontai Ábel lenyűgöző fotókiállítását csodálni, és meggyőződni róla, hogy ilyen egy szemfüles, szív-lélek kamerával utazó, valamint Turcsány Villő szobrain tátani a szájakat, és halott, fűszeres állatdarabokat falni az udvaron két felolvasóest között.

Annak a majd egy hétnek, amíg ez a kultúrfürdő tartott, és sokaknak sikerült romosra szórakozniuk magukat, igazán klubhangulata volt, és az efféle történésekből munka után mi hiányt szenvedünk. Pont két-háromszáz ember tudja megjegyezni egymást annyira, hogy ne köszöngessen színház, mozi, kiállítás közötti kószálás közben mindenkinek ötször, hülyén, és ne állítson le mindenkit huszadjára ugyanazzal a történettel.

Már a múlt évben is szerettem azt a hangulatot, amit itt, Kelenföld szívében a határon túli szerb-horváth nyelvű kisebbségi szubkultúra teremt, és ez nem azt jelenti, hogy ne unhatnám már halálosan a szerb lakodalmast. A művészek ebben az indusztriális környezetben viszont egy nyelven beszéltek. A Kokoschkára emlékeztető stílusú vajdasági festő, Sinkovits Ede műtermében, ami konkrétabban egy szerelőüzem volt, olyan kiállítászárót hoztak össze, amelybe belefért Lois Viktor is, a Tundra Voice atyja, aki egyébként elüldözni szokta a közönséget, de most, hogy közelről meg lehetett nézni, sőt kipróbálni basszus hangon szóló, kerékpár- alkatrészekből összeállított gitároszlopát, egészen elkényeztette a kíváncsiskodókat. A Rambo Amadeus szövegcentrikus jazz-zenéje, annak ellenére, hogy árva szót nem értettem belőle, össze bírt férni a Tereskovával, amely zenekar vokál és lelkesedés híján szintén nem futotta a szokásos tomboló körét. A koncertek sorát a Korai Öröm zárta, és tulajdonképpen ők is remek haknit hoztak össze, amelynek a végén kis Vécsi Tiborok jelentkeztek transzba esni a színpadra.

A gyár kiürült ezután, de remélem, még sokáig nem adják el valami kisiparosnak, és a helyi lakosok is rászoknak majd a foglalt ház hangulatra. Nem uralkodik el a bunkósodás úgy, mint a szomszédos VSZM esetében, ahonnan sikerült elüldözni a gördeszkásokat műfüves focilabda-bajnokságok és aerobik- gálák ürügyén.

- sisso -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.