Chumbawamba: WYSIWYG
A Chumbawambát épp elegen fújják már kívülről, így nem tökörésznék sokat a felkonferálásával. Anarcho-beütésű, kíméletlen politikai élű szövegeikkel, ugyanakkor fülbemászó dallamvilágukkal hamar kultikus rangot szereztek; kiadtak vagy tucatnyi lemezt, mielőtt befutottak tavalyelőtt. A végeredmény: Danubius-szelektori státus.
Ám hiába a major lemezkiadói szerződés, a suttyomban toplistára kúszott dalok, a tömött buksza, úgy tűnik, zenekarunk világnézete nem változott. A nóták ugyan még nyálasabbak - mint legutóbb a Tubthumper számai -, ez az egész lemez egy huszonkét számos slágermúzeum, totális műfaji kavalkád. Szinte alig kezdenek bele egy dalba, a fonal rögtön elkapható, tetszés szerint dúdolható mosdóban, konyhában, bányában. Csakhogy a társadalom fürdőszobájára akasztott szövegtükrük egy merő sperma változatlanul: hja kérem, ilyesformák vagyunk, nincs apelláta. A cím szerint pedig Amit látunk, azt kapjuk, ergó nyelhetjük decivel, a Chumbawamba ismét a slágerlistákra élvezett. Könnyen lecsúszik, de csípi a szemet. (EMI/Electrola, 2000)
PRML SCRM: XTRMNTR
Bár a rejtvény egyszerűbb, Bobby Gillespie zenekarának lemeze jóval komplikáltabb eset, mint a CHMBWMB-é. A Primal Scream ugyanis nem volt korábban ilyen odamondogatós; bulizós kedélyük mintha csak újabban aludt volna ki. Az előző, Vanishing Point lemezzel kezdődött az egész, és megvallom az őszintét: nekem addig akár a beszakított, trippes süketelés, akár a bemozdulós, csajozós sóder jobban feküdt a komolykodásnál.
És most újra egy ilyen "kritikai kiadással" rukkoltak ki, és azt kell mondanom: az Exterminatoron megváltó hitükre is vevő lettem. Screamék eddigi "legsikoltósabb" lemezüket pakolták össze, és végre Gillespie szájbarágásait is kajoltam: "mindenki kurva", "hol a civil engedetlenség", "azt képzeled, szabad vagy, pedig dehogy". Mindazonáltal az album második felének instrumentális részei jobban bejöttek, főleg a dance- és dub-szcénából kölcsönkért mixereknek (David Holmes, Dr Octagon, Adrian Sherwood, Chemical Brothers és - a maxin - Massive Attack) köszönhetően. Sherwood egyszer már rányitott a bagázsra, és kevert nekik egy hangorgiát (Echo Dek), talán ő hívta fel a kaméleonok figyelmét a "színjátszós" világon túli létre. (Creation Records/Sony Music, 2000)
Asian Dub Foundation: Community Music
Tessék, így jött ki: az Asian Dub Foundation épp a Primal Screammel közös szerepléseknek köszönhette angliai befuttatását úgy ´97 körül. Hogy ezt az új lemezt miért basztatja egyhangúlag minden kritika, meg nem mondanám, innentől talán megint nem lesznek menők az indiai zenészek Angliában. 1995-ben a kutya sem ismerte a debütáló Facts and Fictionst, a francia kiadású és kitűnő R.A.F.I. nem volt hozzáférhető, viszont agyonajnározták az újrakevert és elcseszett Rafi´s Revenge-t.
Ez a Community Music szerintem egyáltalán nem gáz. Mondjuk, ha kikeresztelkedne a Chandrasonic nevezetű gitáros, nyugodtan átcügölhetné fogyatékos szólóit egy keresztény rockzenekarba. De a dalok többsége a ténykedése dacára is működik, hiszen sokkal kevesebb kretén zúzás került e lemezre, mint a "bosszúállós" anyagra. Ellenben jócskán visszakanyarodtak a dubhoz, ügyesebben próbálgatnak ezt-azt, a Deedar gyerek is egyre leleményesebben artikulálja agit-prop rapjét. Mondandójuk, ugye, nekik is van dögivel, bár a világról többet elárul Nusrat Fateh Ali Khan besamplerezett hangja a kilencedik trackben: "tááá dééém, táá déém dádá... tááá dééém, táá déém dád." (London Records/Warner, 2000)
- bogi -
