Rejtelmek, ha zengenek (Chumbawamba, Primal Scream, Asian Dub Foundation)

  • - bogi -
  • 2000. május 18.

Zene

Az alábbi lemezekben a CD-korong félreérthetetlen alakján kívül akad még közös vonás. Szerzőiket nemcsak a rebellis szövegek rokonítják, de a rejtvényszerű címadás is.
Az alábbi lemezekben a CD-korong félreérthetetlen alakján kívül akad még közös vonás. Szerzőiket nemcsak a rebellis szövegek rokonítják, de a rejtvényszerű címadás is.

Chumbawamba: WYSIWYG

A Chumbawambát épp elegen fújják már kívülről, így nem tökörésznék sokat a felkonferálásával. Anarcho-beütésű, kíméletlen politikai élű szövegeikkel, ugyanakkor fülbemászó dallamvilágukkal hamar kultikus rangot szereztek; kiadtak vagy tucatnyi lemezt, mielőtt befutottak tavalyelőtt. A végeredmény: Danubius-szelektori státus.

Ám hiába a major lemezkiadói szerződés, a suttyomban toplistára kúszott dalok, a tömött buksza, úgy tűnik, zenekarunk világnézete nem változott. A nóták ugyan még nyálasabbak - mint legutóbb a Tubthumper számai -, ez az egész lemez egy huszonkét számos slágermúzeum, totális műfaji kavalkád. Szinte alig kezdenek bele egy dalba, a fonal rögtön elkapható, tetszés szerint dúdolható mosdóban, konyhában, bányában. Csakhogy a társadalom fürdőszobájára akasztott szövegtükrük egy merő sperma változatlanul: hja kérem, ilyesformák vagyunk, nincs apelláta. A cím szerint pedig Amit látunk, azt kapjuk, ergó nyelhetjük decivel, a Chumbawamba ismét a slágerlistákra élvezett. Könnyen lecsúszik, de csípi a szemet. (EMI/Electrola, 2000)

PRML SCRM: XTRMNTR

Bár a rejtvény egyszerűbb, Bobby Gillespie zenekarának lemeze jóval komplikáltabb eset, mint a CHMBWMB-é. A Primal Scream ugyanis nem volt korábban ilyen odamondogatós; bulizós kedélyük mintha csak újabban aludt volna ki. Az előző, Vanishing Point lemezzel kezdődött az egész, és megvallom az őszintét: nekem addig akár a beszakított, trippes süketelés, akár a bemozdulós, csajozós sóder jobban feküdt a komolykodásnál.

És most újra egy ilyen "kritikai kiadással" rukkoltak ki, és azt kell mondanom: az Exterminatoron megváltó hitükre is vevő lettem. Screamék eddigi "legsikoltósabb" lemezüket pakolták össze, és végre Gillespie szájbarágásait is kajoltam: "mindenki kurva", "hol a civil engedetlenség", "azt képzeled, szabad vagy, pedig dehogy". Mindazonáltal az album második felének instrumentális részei jobban bejöttek, főleg a dance- és dub-szcénából kölcsönkért mixereknek (David Holmes, Dr Octagon, Adrian Sherwood, Chemical Brothers és - a maxin - Massive Attack) köszönhetően. Sherwood egyszer már rányitott a bagázsra, és kevert nekik egy hangorgiát (Echo Dek), talán ő hívta fel a kaméleonok figyelmét a "színjátszós" világon túli létre. (Creation Records/Sony Music, 2000)

Asian Dub Foundation: Community Music

Tessék, így jött ki: az Asian Dub Foundation épp a Primal Screammel közös szerepléseknek köszönhette angliai befuttatását úgy ´97 körül. Hogy ezt az új lemezt miért basztatja egyhangúlag minden kritika, meg nem mondanám, innentől talán megint nem lesznek menők az indiai zenészek Angliában. 1995-ben a kutya sem ismerte a debütáló Facts and Fictionst, a francia kiadású és kitűnő R.A.F.I. nem volt hozzáférhető, viszont agyonajnározták az újrakevert és elcseszett Rafi´s Revenge-t.

Ez a Community Music szerintem egyáltalán nem gáz. Mondjuk, ha kikeresztelkedne a Chandrasonic nevezetű gitáros, nyugodtan átcügölhetné fogyatékos szólóit egy keresztény rockzenekarba. De a dalok többsége a ténykedése dacára is működik, hiszen sokkal kevesebb kretén zúzás került e lemezre, mint a "bosszúállós" anyagra. Ellenben jócskán visszakanyarodtak a dubhoz, ügyesebben próbálgatnak ezt-azt, a Deedar gyerek is egyre leleményesebben artikulálja agit-prop rapjét. Mondandójuk, ugye, nekik is van dögivel, bár a világról többet elárul Nusrat Fateh Ali Khan besamplerezett hangja a kilencedik trackben: "tááá dééém, táá déém dádá... tááá dééém, táá déém dád." (London Records/Warner, 2000)

- bogi -

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.

„A kínai tudás”

Az európai autóipart most épp Trump vámjai fenyegetik, de a romlása nem ma kezdődött. Hanem mikor? A kínaiak miatt kong a lélekharang? Vagy az Európai Unió zöld szemüveges bürokratái a tettesek? Netán a vásárlók a hibásak, különösen az európaiak, akik nem akarnak drága pénzért benzingőzt szívni az ablakuk alatt? A globális autópiac gyakorlati szakemberét kérdeztük.