Koncert

Legyen ünnep

Braids

  • - minek -
  • 2018. május 12.

Zene

A kanadai Braids napjaink egyik legérdekesebb, nem szokványos, erősen elektronikus indiepop-zenekara, a mindig izgalmas, bár esetükben korántsem hagyományos triófelállásban.

A dreampop/shoegaze a kezdetektől, a néha 7–8 percig lebegő szerzeményektől hosszú utat tettek meg addig, hogy dalaik inkább passzoljanak a popzene hagyományosabb időmértékei­hez, miközben zenéjük mit sem veszített ízeiből. Három remek albumot (Native Speaker, 2011; Flourish//Perish, 2013; Deep in the Iris, 2015) követően érkezik az idén az újabb lemez, ezt megelőlegezve indultak turnéra – esetükben bevált stratégiának tűnik, hogy az új szerzeményeket élőben, még a megjelenés előtt tesztelik, ahogyan ezt 2015-ös lemezük dalaival is tették.

A Braids élőben és lemezen is leginkább Raphaelle Standell-Prestonról szól, aki nemcsak nagyszerű énekesnő és remek dalszerző, de ahogy a mostani koncerten is megtapasztalhattuk, szuggesztív, a publikumhoz is kapcsolatot találó előadó. Rendkívüli vokális adottságai még jobban érvényesülnek a színpadon, és ehhez még gitárosként és billentyűsként is odatette a magáét. A kedves felütés után (magyar származású barátjuk szülei látták őket vendégül húsvétkor) gyorsan kiderült, hogy a Braids kivételes atmoszférateremtő erővel bír, zenéjük pillanatok alatt ejti rabul a közönséget. A folkból, szinti- és álompopból, vastagon beakadt IDM-elektronikából, némi soulból és jazzes tónusokból építkező zene izgalmasan hullámzik, nem nélkülözve a dinamikai váltásokat sem: Austin Tufts nemcsak remek dobos, de meghökkentő falzettel bíró vokalista is, Taylor Smith a billentyűs és szintitémákat adagolta vastagon. Standell-Preston nem csak szárnyaló hangjával vonta magára a figyelmet. Sort kerített arra is, hogy szóban és zenében is kiálljon a #metoo mozgalom mellett. Nem csupán a 2015-ös Deep in the Iris album talán legerősebb száma, a személyes gyermekkori abúzust és traumát megéneklő Miniskirt szólt erről, de ennek jegyé­ben hangzott el az egyik új dal is a még meg nem jelent albumról. A kissé rövidre fogott koncerten azért előkerültek a régebbi számok is: a Blondie szinte drum and basst idéző, apróra tört ütemei felett, ha lehet, még jobban érvényesültek Standell-Preston szinte csillárt repesztő trillái.

A visszataps után olyan hirtelen jöttek vissza a rá­adásra, hogy azt sem volt idejük megbeszélni, mit adjanak útravalónak: végül a jazzből, soulból és a jóleső tört ütemekből összerakott himnikus Warm Like Summerre esett a választásuk, a varázs­ütésre csillapodó lüktetés után fura is volt hazafelé a csend.

A38 hajó, április 2.

Figyelmébe ajánljuk

A saját határain túl

Justin Vernon egyszemélyes vállalkozásaként indult a Bon Iver, miután a zenész 2006-ban három hónapot töltött teljesen egyedül egy faházban, a világtól elzárva, egy nyugat-wisconsini faluban.

Az űr az úr

Az 1969-ben indult Hawkwind mindig a mainstream csatornák radarja alatt maradt, pedig hatása évtizedek óta megkérdőjelezhetetlen.

Pincebogarak lázadása

  • - turcsányi -

Jussi Adler-Olsen immár tíz kötetnél járó Q-ügyosztályi ciklusa a skandináv krimik népmesei vonulatába tartozik. Nem a skandináv krimik feltétlen sajátja az ilyesmi, minden szak­ágnak, műfajnak és alműfajnak van népmesei tagozata, amelyben az alsó kutyák egy csoportozata tengernyi szívás után a végére csak odasóz egy nagyot a hatalomnak, az efeletti boldogságtól remélvén boldogtalansága jobbra fordulását – hiába.

Luxusszivacsok

A Molnár Ani Galéria 2024-ben megnyitott új kiállítótere elsősorban hazai, fiatal, női alkotókra fókuszál, Benczúr viszont már a kilencvenes évek közepétől jelen van a művészeti szcénában, sőt már 1997-ben szerepelt a 2. Manifestán, illetve 1999-ben (más művészekkel) együtt a Velencei Biennálé magyar pavilonjában.

Égen, földön, vízen

Mesék a mesében: mitikus hősök, mágikus világ, megszemélyesített természet, a szó szoros értelmében varázslatos nyelv. A világ végén, tajtékos vizeken és ég alatt, regei időben mozognak a hősök, egy falu lakói.

Visszaszámlálás

A Ne csak nézd! című pályázatot a Free­szfe, az Örkény Színház, a Trafó és a Jurányi közösen hirdették meg abból a célból, hogy független alkotóknak adjanak lehetőséget új előadások létrehozására, a Freeszfére járó hallgatóknak pedig a megmutatkozásra. Tematikus megkötés nem volt, csak annyiban, hogy a társulatoknak társadalmilag fontos témákat kellett feldolgozniuk. A nyertesek közül a KV Társulat pályamunkáját az Örkény Színház fogadta be.

Mészáros Lőrinc egy történet

A Mészáros Lőrinc című történetnek az lenne a funkciója, hogy bizonyítsa, létezik frissen, ön­erejéből felemelkedett nemzeti tőkésosztály vagy legalább réteg, de ha még az sem, pár markáns nemzeti nagytőkés. Valamint bizonyítani, hogy Orbán Viktor nem foglalkozik pénzügyekkel.

„Mint a pókháló”

Diplomáját – az SZFE szétverése miatt – az Emergency Exit program keretein belül Ludwigsburgban kapta meg. Legutóbbi rendezése, a Katona József Színházban nemrég bemutatott 2031 a kultúra helyzetével és a hatalmi visszaélések természetével foglalkozik. Ehhez kapcsolódva toxikus maszkulinitásról, a #metoo hatásairól és az empátiadeficites helyzetekről beszélgettünk vele.

Nem a pénz számít

Mérföldkőhöz érkezett az Európai Unió az orosz energiahordozókhoz fűződő viszonya tekintetében: május elején az Európai Bizottság bejelentette, hogy legkésőbb 2027 végéig minden uniós tagállamnak le kell válnia az orosz olajról, földgázról és nukleáris fűtőanyagról. Ha ez megvalósul, az energiaellátás megszűnik politikai fegyverként működni az oroszok kezében. A kérdés az, hogy Magyar­ország és Szlovákia hajlandó lesz-e ebben együttműködni – az elmúlt években tanúsított magatartásuk ugyanis ennek éppen az ellenkezőjét sugallja.