Zene

Igen, itt van a második rész, amit pofátlanul második részként forgalmaznak, ráadásul moziban, pedig erről a filmről a jobb videotékákban még beszélni is illetlenség lenne. Merthogy az Alkonyattól pirkadatig 2. egyértelműen B szériás horror, és készítői kísérletet sem tettek arra, hogy ennél mívesebb alkotást hozzanak létre, illetve valahol mégiscsak próbálkoztak vele, de bárcsak ne tették volna.

2000. április 1-jén a berlini Columbia-Hallében ünnepelte huszadik születésnapját az Einstürzende Neubauten. A háromórás koncerten barátok a világ minden tájáról és persze a leghűségesebb fizető rajongók: egy nemzedék mégiscsak a Neubautennel fedezte fel a világot.

"Testem nem mozdul, de repülök érzem, félek tőled, akarlak vagy mégsem." Ezt a sort az Irgalmatlan Nővérek zenekar tagjai énekelték enervált hangon nyolcvan-akárhányban, de ilyen és még ennél sokkal kevésbé izgalmas szövegekkel futott le a kilencvenes évek közepére a rövid élettartamú magyar dark zenei időszak. A hegyes orrú, csatos csizmás, kalózmentés, zsabós, félrenyírt hajú, elégikus jelenségre, ami Joy Divisontól Nick Cave-en át a Depeche Mode-ig kapta az ihletkúrákat, különösen a Fekete Lyuk közönsége volt érzékeny. Ott léptek fel a műfaj olyan jelentős és akkor legnépszerűbb képviselői, mint a Mátyás-Jerabek-féle Fuck Off System, akik Nostradamus pontosságával előre megénekelték, hogy eltűnünk majd a semmiben, vagy a gótikus rockot játszó, önmarcangoló Hold.

Odessa Klezmer Band: Izsák száraz fája.

Nézőpontok/Pozíciók: A közép-európai képzőművészet utolsó ötven évének története - Ludwig Múzeum

Abból a finoman szólva is megalapozottnak tűnő feltételezésből vagyunk kénytelenek kiindulni, hogy alkotói ez opust nem kimondottan magyarországi fogyasztásra szánták. Persze az is nyilvánvaló - élőerőben és vizuális háttérben realizálódott szembeszökő jelenlétünkből kifolyólag -, hogy látását megúszni eleve kevéske reménnyel kecsegtetett. Mindezzel együtt bajosan lenne elvárható, hogy ne csípőre tett szemmel üljünk be a moziba, mondván: na zenélj nekem, te film, mi merre hány méter Pesten.

Wim Wenders és a zene - lerágott lemez. Persze most sem hangzik rosszul, hogyan is hangozhatna, ha egyszer Lou Reedet, Peter Gabrielt, Bonót, Nick Cave-et, Laurie Andersont, Tom Waitset, Sinéad O´Connort hallhattuk a filmjeiben. Wim Wenders és Ry Cooder - Párizstól Texasig megint csak közismert sztori, ám tavalyelőtti, havannai kirándulásukat nem hagyhatjuk szó nélkül. Akkor kezdett első szólóalbuma felvételéhez a Buena Vista Social Club egykori muzsikusa, Ibrahim Ferrer.

"Elmentem, hogy megnézzem a lakást / Kérdeztem, mi az ára / Azt felelték, tizenkétezer / Rendben van, mondtam / Mire ők, honnan jöttem / Algériából, válaszoltam / Nagyon sajnáljuk, közölték, a lakás már ki van adva."

A spanyol giccs királya tizenhat évesen érkezett Madridba, miután tele volt a hócipője a vallásos neveltetéssel és a Franco-diktatúra vidéki hangulatával, hogy megtalálja későbbi "szappanoperáinak" hőseit az épp szárba szökkenő fogyasztói társadalom madridi középosztályában. Miközben tizenkét évig hivatalnokoskodott a Telefónicánál, megvette Super 8-as kameráját, underground magazinoknak írt, tagja volt egy punk-rock-paródia zenekarnak, játszott a Los Gardialos nevű színjátszó csoportban. Most pedig egy unalmasnak nem mondható élet és filmkarrier után megcsinálta tizenharmadik, már nálunk is bemutatott édeskés nagyjátékfilmjét, amelyet a tavalyi cannes-i fesztiváltól a Golden Globe-ig már nyolc jelentősebb nemzetközi nagydíjjal értékeltek. Ziher vasz ziher, írásunkkal megvártuk az Oscart. Megjött az is.

Jó játékból, infrastruktúrából, marketingből, reklámértékből, szervezettségből, az üzleti világ érdeklődéséből szinte semmi; (újra meg újra...) átpolitizálódásból, kereskedelmi érdekek szolgálatában való egyéni álldogálásból annál több látszik a sportban, miközben újra készül a sporttörvény, s a (szinte csak a jogalkotás területén tapasztalható) dinamizmust figyelembe véve, valószínűleg a következő olimpiára megint tető (vagy a T. Ház játéktere) alá kerül egy, aminek már épp ideje, hiszen négy éve múlt, hogy az előző megszületett. Így aztán (újra) lesz jogbiztonság -hosszan tartó, olimpiától olimpiáig.

Ha a színházat sok látott kép és sok hallott hang folyamatos elegyeként definiáljuk, csak kicsit természetes, de mindenképp interperszonális közegben, akkor ez az előadás az egyes számú etalon.

Már az elején szükséges leszögezni, miért is bajlódunk ezzel a darabbal, hisz sok oka van annak. Leginkább talán az, hogy már az előzményekből, az előzetes információkból arra lehet gyanakodni, a cucc némileg elüt a szokványos hollywoodi maszlagtól, de részletezzük. Már a cím is, ugye. Ki látott már olyat, hogy mittudomén Bronson pofon vagy Al Pacino kapucsínó?, melyekben a főhős himself vagy herself domborít. Aztán a rendező személye. Nem túlságosan Music Televízió-függő magyar néző általában Titanic fesztiválok idején találkozhat az ő jó nevivel, bírja nagyon a szaksajtó, jelentős videoklip- és reklámfilmrendező állítólag, de a rövidfilmek birodalmában is komoly kakas, a Beastie Boys Sabotage-a dicséri híres kezét. De aki Puff Daddyre gerjed, az is személyes ismerősének tekintheti. Eredeti gyerek alighanem.

Isaac Bashevic Singer: Örök szerelem

Recenziónk címe meglehet beszédes, mégis talán magyarázatra szorul. Nem arról van itt szó, hogy a keresztnevén elhíresült, nagy természetű majsztró betér egy utazási irodába, és mondjuk valami kisebb léptékű barter útján akar boldogulni egy charter fedélzetén, sokkal inkább arról, hogy mi lesz abban az esetben, ha egy korábbi hőstettéért magasan jegyzett csávót megküldenek valami tudományosabb devizatartalommal, hogy csinájjá´ ebből valami szépet. Danny Boyle filmrendező nevét őszinte hívei, és valljuk be: immár a filmtörténet is úgy tartja nyilván, mint a Trainspotting alkotóját, ők tudják. Az sem nagyon tagadható, hogy tőle indult Ewan McGregor, a kettes számú Obi van. Idézzük fel, miről is szólt a világsikert hozó mozidarab! Leginkább arról, hogy a kábítószerek nem túl mértéktartó élvezete nem sok jóra vezet. Ezzel bizony nehéz vitatkozni, ám engedjük meg, nem(csak) ezért szerették, akik. Vélhetően inkább azért, mert Boyle leckefelmondása példásan mellőzött mindenféle didaxist, sőt helyenként szellemesnek, viccesnek volt mondható.