Zene

Nem árulok zsákbamacskát, megmondom előre, az alábbi rövidke futam egy merő belterj lesz, úgyszólván magunkban dagonyázunk, ezért jó szívvel csak régi és megrögzött Narancs-fogyasztóknak ajánlom. Különösen azért, mert mondandónk úgyszólván egyetlen gondolati elemét ők vehetik le legkönnyebben, de ne szaladjunk ennyire előre.

Henry Rollins, miután csapatával cirka három éve elkészített egy igazán remek lemezt (Come In And Burn), s az azt követő világ körüli turnén még a Sziget nagyszínpadára is felkapaszkodott, úgy érezte, a társaival eltöltött évtized során maradéktalanul megvalósított már mindent abból, amire szövetkeztek egykor. Be is fejezi akkor hát a zenélést - gondolta, és barátsággal elköszönt zenészeitől.

Egypercesek, mikrokozmosz, cseppben a tenger, dióhéjban... csak győzzünk válogatni a sok találó és roppant eredeti megjelölés közül. Miért ne haladjunk mi szófogadóan a szerző szabta irányban, ki filatelistának mondja magát, és azzal az ódivatú trükkel csalogat be magához, hogy megmutatja a bélyeggyűjteményét.

Ízig-vérig független alkotás egy láthatatlan közösségről, mégis profi, bár nem hinném, hogy szerencsés esetben a kettő kizárja egymást. Robert Farrar londoni illetőségű forgatókönyvíró írta, ezért az elsöprő angol humor, a nemi szerepek shakespeare-i komédiája, és Rose Troche amerikai rendező, a Go Fish című film rendezője szeretett bele, mármint a könyvbe, innen az amerikaiak önkeresésének eksztatikus lendülete.

Vidovszky azon kevés mai zeneszerzők egyike, akiknek a munkásságát viszonylag sokan ismerik. Még azok is, akik nem jártasak a kortárs zene köreiben, csak látták (és hallották) Bódy Gábor filmjeit, hallhatták műveit. Vidovszky ugyanis az Amerikai anziksz esetében konzultánsként, a Pszichében szerzőként működött közre. Az Új Zenei Stúdió alapító tagjaként azonban nemcsak a filmmel került kapcsolatba, hanem az irodalom, a színház közegével is. (Társalkotója volt Nádas Péter Találkozás című előadásának.) Személyiségét mi sem jellemzi jobban, mint találkozása Bódyval, aki - Vidovszky elmondása szerint - azért kereste meg őt, mert föltűnt neki, ahogyan a Zeneakadémia karzatán hallgatta a koncerteket.

Azért a vidéki létnek is vannak előnyei. Hogy magamtól túl messzire ne kolbászoljak el, én például kifejezetten örülök neki, hogy lakhelyemből adódóan általában kések egy ütemet, utólag reagálok le dolgokat, eseményeket, mert ezáltal megspórolhatom a közkívánat gerjesztette kollektív lelkesedést. Nem beszélve arról, hogy a tapasztalat azt mutatja: nem maradok le semmiről.

Ím, nyakunkon a sajtószabadság napja (kérdezhetnénk, hogy miért pont ez az ünnep kavar bele a lapzártába, de nem akarunk túl bennfenntesnek látszani), így épp itt az ideje egy jó kis médiamozinak a nyilvánosság őshazájából, természetesen színigaz történet vászonrahozatala útján.

Mi Ashley Judd bűne? Már hónapok óta foglalkoztatott a kérdés, vajon mi lehet. Távolról se gondoljanak valami lila (na jó, kék - kékharisnyás, kékrókás) merengésre, mint mikor azon réved el a magamfajta, hogy járt-e Cecil a Török utcában vagy ehhez fogható örök talányok, most tényleg, hány thébai hazudozik, effélék. Nagyon is földhözragadt ügymenet vezetett, Eurosport-pólót szerettem volna, hogy az élet nyertesei közé soroljam magamat, de különben is: szerintem jól állna. Lenyomták a Double Jeopardy című film előzetesét, aztán néhány, zömükben nem kimondottan alpesi országból szalasztott mű-lesikló a nyakát szegte (crashing out -id. Nick Fellows), aztán nekünk szegezték a már említett kérdést. És ez így ment heteken át. Mire Hermann Maier lécén révbe siklott, a permanens nyomasztás is véget ért. De engem nem hagyott nyugodni a kérdés, mibe keveredhetett az a szegény Ashley?

"Azt mondják, egy bizonyos kor fölött vagy Abdel Halimot, vagy Umm Kalthumot hallgat az ember" - jelezte Natacha Atlas, amikor tavalyelőtt találkoztunk. Na igen... - bólogattam, többre nem futotta az arab klasszikusok ismerete nélkül. Most aztán két ilyen gyűjtemény is kijött, hadd legyen nekem pótolnivaló.

A Pepsi Sziget 2000 azt gondolta, Youssou N´Dournak ott a helye az idén debütáló világzenei nagyszínpad sztárjainak sorában. Új albumát turné követi a nyáron, és a gázsi sem volt vitás, Youssou menedzsmentje mégis megfúrta e fellépést: azt tartotta, hogy inkább a nemzetközi popsztárok porondján kell(ene) megjelennie, nem pedig egy műfaji "gettóban". Hogy Youssou N´Dour és a menedzsmentje ugyanúgy gondolkodik, az persze nem állítható. Ronda terep, csupa rög a showbusiness. Ez a Joko album például több mint egy évet várt, hogy a szerződése zöld utat kapjon. De azért a mestert sem féltem.

A Magyar Hanglemezgyártók Szövetsége a múlt héten a pesti Vigadóban rendezte meg az Arany Zsiráf könnyűzenei díjkiosztó gálát azzal a szándékkal, hogy így jutalmazza meg azokat az előadókat, akik szerintük tavaly a legjobbak voltak. Az 1993-ban alapított díjat ezúttal tizenhat kategóriában osztották ki: jutott belőle Kovács Ákosnak, Carlos Santanának és a debreceni rendőrkapitányság gazdasági csoportjának is.

Gondoljunk bármit is a rendszerváltás értelméről, annyi bizonyos: 1990-től a politikai élet és a választások szabadsága terén az ország végre túllépett saját fontolva haladó hagyományain (na jó, a legtöbbjükön). Tíz éve a polgárok titkos, általános és közvetlen módon választhatják meg képviselőiket, s ebben sem megszálló hadseregek, sem erőszakos honi hatóságok, sem paramilitáris terrorszervezetek nem zavarják őket (sajnos az etetés-itatás és a készpénzosztogatás is abbamaradt). Aki ennek jelentőségét nem bírja felfogni, annak bízvást ajánlható a Parlamenti választások Magyarországon 1920-1998 című, a (vállaltan baloldali kötődésű) Politikatörténeti Intézet gondozásában megjelent tanulmánykötet.

Sir Arthur Conan Doyle összes Sherlock Holmes-története Ganxsta Zolee munkásságának fényében