Azután pedig teszi azt, amihez olyannyira ért: száz és száz jól kiválasztott hangmintából építi fel a maga háborús szvitjét. Ne higgyük, hogy ennek a munkának csakis valamiféle kvázisoundtrack lehet az eredménye: a Breslautól távol áll a háborús filmek aláfestõ zenéinek hol patetikus, hol bombasztikus hangulata. A boroszlói hangszobrász figyelemre méltó érzékkel képes játszani a hallgatók érzelmeivel és érzékeivel, ha pedig a szellemes zenei ötletekkel telepakolt album hallgatása közben elkalandoznának gondolataink a lemezt ihletõ történelmi kataklizmáról, a számcímek olvasása rögvest visszazökkent az eredeti kerékvágásba. Bár a Street Fighting és a Tank címû kedves, minimalista opusok hallatán (utóbbi fõ motívumát a jó Igor konkrétan egy LGT-számból mintázta) még így is kevesen asszociálnának egy lángokban álló városra.
Ninja Tune/Neon Music, 2010
****