lemez - IGOR BOXX: BRESLAU

  • - minek -
  • 2011. január 27.

Zene

Igor Pudlo a lengyel Skalpel-duó beltagjaként gyárt albumokat a Ninja Tune kiadónak, s nem mellesleg wroclawi lakos. Az Igor Boxx néven alkotó hangművész számára ez a tény akkora jelentőséggel bírt, hogy első szólóalbumát városa története egy különösen tragikus epizódjának szentelte.
Igor Pudlo a lengyel Skalpel-duó beltagjaként gyárt albumokat a Ninja Tune kiadónak, s nem mellesleg wroclawi lakos. Az Igor Boxx néven alkotó hangmûvész számára ez a tény akkora jelentõséggel bírt, hogy elsõ szólóalbumát városa története egy különösen tragikus epizódjának szentelte. 1945. február 13-a és május 6-a között majdnem három hónapig tartott az erõsséggé (Festung) elõléptetett német birodalmi város, akkori nevén Breslau ostroma, mely sok-sok tízezer, egyes becslések szerint több százezer (fõleg német civil) áldozatot követelt. Pudlo már a borító szövegével is igyekszik megfelelõ történelmi kontextusba helyezni a lemezt - gondosan érzékeltetve, hogy ezt a véres-füstös Götterdämmerungot egy lengyel szemszögébõl fogja megzenésíteni.

Azután pedig teszi azt, amihez olyannyira ért: száz és száz jól kiválasztott hangmintából építi fel a maga háborús szvitjét. Ne higgyük, hogy ennek a munkának csakis valamiféle kvázisoundtrack lehet az eredménye: a Breslautól távol áll a háborús filmek aláfestõ zenéinek hol patetikus, hol bombasztikus hangulata. A boroszlói hangszobrász figyelemre méltó érzékkel képes játszani a hallgatók érzelmeivel és érzékeivel, ha pedig a szellemes zenei ötletekkel telepakolt album hallgatása közben elkalandoznának gondolataink a lemezt ihletõ történelmi kataklizmáról, a számcímek olvasása rögvest visszazökkent az eredeti kerékvágásba. Bár a Street Fighting és a Tank címû kedves, minimalista opusok hallatán (utóbbi fõ motívumát a jó Igor konkrétan egy LGT-számból mintázta) még így is kevesen asszociálnának egy lángokban álló városra.

Ninja Tune/Neon Music, 2010

****

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.