lemez - MARC ALMOND: VARIETÉ

  • - legát -
  • 2010. október 14.

Zene

A "dylanológusok" szerint bálványuk 1966-os motorbalesete után nemcsak biológiai, de szellemi (zenei?) értelemben is újjászületett. Marc Almonddal mindez "kifordítva" történt: 2004 őszén, 47 évesen taknyolt életveszélyesen, nem is ő vezette a motort.
A "dylanológusok" szerint bálványuk 1966-os motorbalesete után nemcsak biológiai, de szellemi (zenei?) értelemben is újjászületett. Marc Almonddal mindez "kifordítva" történt: 2004 õszén, 47 évesen taknyolt életveszélyesen, nem is õ vezette a motort. Ráadásul épp szellemi (zenei?) újjászületése után történt a katasztrófa, amit többéves leállás követett. Almond 2007-ben került újra reflektorfénybe: ötvenedik születésnapját finom, ámde súlytalan feldolgozáslemezzel ünnepelte. Akkor úgy tûnt, beéri avval, hogy exkluzív melegbárok ünnepelt primadonnájaként egy Sinatra- meg egy Perry Como-evergreen között elõadja a Sex Dwarfot, azonban egyéb - például dalszerzõi - ambíciói nincsenek.

Tavaly már sejteni lehetett, hogy Almond elõtt mégsem Honthy Hanna példája lebeg: Orpheus In Exile címmel újabb orosz vonatkozású lemezt adott ki, amit méltán említhetünk a Heart On Snow-val egy lapon, de az idén megjelent Varietén már kizárólag saját dalok szerepelnek.

A Varietét az énekes harmincéves karrierjének "összegzõ" albumaként, "nagy visszatekintésként" emlegetik. Almond szólólemezei - ellentétben a Soft Cell-lel - sohasem számítottak modernnek, inkább a kabarék világa, az 1930-as évek dizõzvircsaftja járta át, fülbemászó, olykor ragacsos nosztalgia. A Varietén immár kendõzetlenül a XX. század elsõ felének mutatványosbódé-világa elevenedik meg zenében és szövegben. Az egyértelmû, hogy Almond mindent beleadott, hogy saját mûvészetének valamiféle "kvintesszenciáját" hozza létre, és mivel a 16 dal között akad egy rakás potenciális sláger is (Bread and Circus, Nijinsky Heart, The Trials of Eyeliner), mondhatnánk, hogy örvendünk a szerencsének. Ám mindezt jócskán beárnyékolja, hogy az énekesre eddig oly jellemzõ önirónia nem tûnik egyértelmûnek, vagyis felmerül annak a gyanúja, hogy ezt a bohócparádét esetleg illene komolyan venni.

Cherry Red Records, 2010

***

Figyelmébe ajánljuk

Jön a bolond!

  • - turcsányi -

William McKinley-vel jól elbánt Hollywood. Az Egyesült Államok 25. elnöke mind ez idáig az egyetlen, aki merénylet áldozataként négy elhunyt potus közül nem kapott játékfilmet, de még csak egy részletet, epizódot sem.

Út a féktelenbe

Már a Lumière testvérek egyik első filmfelvételén, 1895-ben is egy érkező vonat látványa rémisztette halálra a párizsi közönséget.

Cica az istállóban

„Attól, hogy egy kóbor macska a Spanyol Lovasiskola istállójában szüli meg a kiscicáit, még nem lesznek lipicaiak” – imigyen szólt egy névtelen kommentelő a film rendezőjének honosítási ügyét olvasva.

A hegyek hangja

„Ez a zene nem arra való, hogy hallgassuk, hanem arra, hogy táncoljunk rá” – magyarázza a film – eredeti címén, a Sirāt – egyik szereplője a sivatagi rave-partyban eltűnt lánya után kutató Luisnak (Sergi López) a film magját alkotó technozene értelmét. Az apa fiával, Estebannal (Bruno Núñez Arjona) és kutyájukkal, Pipával érkezik a marokkói sivatag közepén rendezett illegális rave-fesztiválra, hogy elszántan, de teljesen felkészületlenül előkerítse Mart.

A jóság hímpora

Krasznahorkai László első poszt-Nobel-regénye játékos, bonyolult, színpompás mű. Főszereplője egy múzeumi lepketudós, entomológus (azaz a rovartan szakértője), akit váratlanul egy bonyolult elméleti problémával keres meg a munkájában elakadt író, bizonyos Krasznahorkai László, aki kísértetiesen emlékeztet a nyilvános fellépésekből és megnyilatkozásokból ismert Krasznahorkai Lászlóra.