Tavaly már sejteni lehetett, hogy Almond elõtt mégsem Honthy Hanna példája lebeg: Orpheus In Exile címmel újabb orosz vonatkozású lemezt adott ki, amit méltán említhetünk a Heart On Snow-val egy lapon, de az idén megjelent Varietén már kizárólag saját dalok szerepelnek.
A Varietét az énekes harmincéves karrierjének "összegzõ" albumaként, "nagy visszatekintésként" emlegetik. Almond szólólemezei - ellentétben a Soft Cell-lel - sohasem számítottak modernnek, inkább a kabarék világa, az 1930-as évek dizõzvircsaftja járta át, fülbemászó, olykor ragacsos nosztalgia. A Varietén immár kendõzetlenül a XX. század elsõ felének mutatványosbódé-világa elevenedik meg zenében és szövegben. Az egyértelmû, hogy Almond mindent beleadott, hogy saját mûvészetének valamiféle "kvintesszenciáját" hozza létre, és mivel a 16 dal között akad egy rakás potenciális sláger is (Bread and Circus, Nijinsky Heart, The Trials of Eyeliner), mondhatnánk, hogy örvendünk a szerencsének. Ám mindezt jócskán beárnyékolja, hogy az énekesre eddig oly jellemzõ önirónia nem tûnik egyértelmûnek, vagyis felmerül annak a gyanúja, hogy ezt a bohócparádét esetleg illene komolyan venni.
Cherry Red Records, 2010
***
