lemez - MAX RICHTER: 24 POSTCARDS IN FULL COLOUR

  • - szter -
  • 2008. szeptember 18.

Zene

Eljött a nívótlan csengőhangokkal való leszámolás pillanata: a német zeneszerző, Max Richter klasszikus alapokon nyugvó csengőhangokkal folytat harcot a silány fogyasztói kultúra ellen. Kevés ehhez hasonlóan felesleges produkciót találni, de az elektronikus effektekkel kevert, zongorára és hegedűre írt miniatűr etűdök meggyőző erővel oszlatják el a projekt komolysága felett érzett kételyeinket.

Eljött a nívótlan csengõhangokkal való leszámolás pillanata: a német zeneszerzõ, Max Richter klasszikus alapokon nyugvó csengõhangokkal folytat harcot a silány fogyasztói kultúra ellen. Kevés ehhez hasonlóan felesleges produkciót találni, de az elektronikus effektekkel kevert, zongorára és hegedûre írt miniatûr etûdök meggyõzõ erõvel oszlatják el a projekt komolysága felett érzett kételyeinket.

A német zeneszerzõ karrierjében a Piano Circus formációban eltöltött tíz év, továbbá filmzenei alkotások, a Future Sound of London csapatával, valamint a Roni Size-zal való közös munka jelentik a fontosabb állomásokat. Mostani, negyedik szólóalbumának tekintett lemeze zseniális kísérlet arra, hogyan lehet a mindennapjainkat végigkísérõ zajokhoz mûvészeti alkotások lehetséges kiindulási alapjaiként közelíteni. Mivel az album honlapján minden dallam meghallgatható, még csak erõfeszítésünkbe sem kerül a kíváncsiskodás. A rövidke témák úgy hangzanak, mint a kiragadott legjobb pillanatok egy nagyobb lélegzetvételû mûbõl, vagy mint egy dal bevezetõ taktusai. A jellemzõen egypercnyi hosszúságú zenei gondolatok mindeközben eleget tesznek a csengõhangok formai követelményeinek, vannak köztük agresszív, figyelemfelkeltõ, vagy diszkréten susogó darabok is. Richter 24 Színpompás Képeslap címre keresztelte az albumot, hiszen elképzelése szerint pont olyan izgatottak leszünk egy hívás vagy sms érkezésekor, mint amikor üdvözlõlapot halászunk ki a postaládából - már ha egyáltalán történik velünk még bármi ilyesmi.

FatCat Records, 2008

****

Figyelmébe ajánljuk

Jens Lekman: Songs for Other People’s Weddings

„Ha valaha szükséged lenne egy idegenre, hogy énekeljen az esküvődön, akkor szólj nekem” énekelte Jens Lekman az első lemezén. A több mint két évtizede megjelent dal persze nem egy apróhirdetés akart lenni eredetileg, hanem az énekes legkedvesebb témájáról, az elérhetetlen szerelemről szólt.

Péterfy-Novák Éva: A Nevers-vágás

A szerző olyannyira nem bízik az olvasóiban, hogy már az első novella előtt, a mottó vagy az ajánlás helyén elmagyarázza, hogyan kell értelmezni a kötet címét, noha a könyv második felében elhelyezett címadó novella elég egyértelműen kifejti, hogy miről is van szó.

Mocskos játszma

  • SzSz

Shane Black farzsebében több mint harminc éve ott lapul a Play Dirty cím – anno a Halálos fegyver folytatásának szánta. Az eredeti forgatókönyv minden bennfentes szerint zseniális volt, sötétebb, mocskosabb, mint a zsarupáros meséje, ám épp ezért a stúdió, a producer és Richard Donner rendező is elutasította. Black viszont szeret ötleteket újrahasznosítani – ennek belátásához elég csak ránézni filmográfiájára –, így amikor jött a lehetőség, hogy Donald E. Westlake Parker-könyveiből készítsen filmet, gyorsan előkapta a régi címet.

33 változat Haydn-koponyára

Négy év után újra, ugyanott, ugyanazon alkotók közreműködésével mutatták be Esterházy Péter darabját; Kovács D. Dániel rendező a korábbitól alig különböző verziót hozott létre. A 2021-es premiert az író halála után közvetlenül tartották meg, így azt a veszteség drámaisága hatotta át, most viszont új szemszögből lehet(ne) megnézni Haydn koponyáját, és rajta keresztül az egyik legönironikusabb magyar szerzőt.

Suede: Antidepressants

A Brett Anderson vezette Suede nem nagyon tud hibázni a visszatérése óta. A 2010-es években készítettek egy ún. színes albumtrilógiát (Bloodsports, 2013; Night Thoughts, 2016; The Blue Hour, 2018), jelen évtizedben pedig megkezdtek egy újabb, ezúttal fekete-fehér háromrészes sorozatot. Ennek első része volt az Autofiction négy évvel ezelőtt, amelyet a tagok a Suede punklemezének neveztek.