Eljött a nívótlan csengõhangokkal való leszámolás pillanata: a német zeneszerzõ, Max Richter klasszikus alapokon nyugvó csengõhangokkal folytat harcot a silány fogyasztói kultúra ellen. Kevés ehhez hasonlóan felesleges produkciót találni, de az elektronikus effektekkel kevert, zongorára és hegedûre írt miniatûr etûdök meggyõzõ erõvel oszlatják el a projekt komolysága felett érzett kételyeinket.
A német zeneszerzõ karrierjében a Piano Circus formációban eltöltött tíz év, továbbá filmzenei alkotások, a Future Sound of London csapatával, valamint a Roni Size-zal való közös munka jelentik a fontosabb állomásokat. Mostani, negyedik szólóalbumának tekintett lemeze zseniális kísérlet arra, hogyan lehet a mindennapjainkat végigkísérõ zajokhoz mûvészeti alkotások lehetséges kiindulási alapjaiként közelíteni. Mivel az album honlapján minden dallam meghallgatható, még csak erõfeszítésünkbe sem kerül a kíváncsiskodás. A rövidke témák úgy hangzanak, mint a kiragadott legjobb pillanatok egy nagyobb lélegzetvételû mûbõl, vagy mint egy dal bevezetõ taktusai. A jellemzõen egypercnyi hosszúságú zenei gondolatok mindeközben eleget tesznek a csengõhangok formai követelményeinek, vannak köztük agresszív, figyelemfelkeltõ, vagy diszkréten susogó darabok is. Richter 24 Színpompás Képeslap címre keresztelte az albumot, hiszen elképzelése szerint pont olyan izgatottak leszünk egy hívás vagy sms érkezésekor, mint amikor üdvözlõlapot halászunk ki a postaládából - már ha egyáltalán történik velünk még bármi ilyesmi.
FatCat Records, 2008
****
