lemez - RADICS BÉLA: DIRT OL' BOOGIE MAN FROM ANGEL LAND

Lassan 30 éve halott a legendás gitáros, de híveinek köszönhetően emléke továbbra is elevenen él - annak ellenére, hogy épkézláb hangfelvétel alig maradt utána. Azonban az elmúlt húsz évben a sufnik mélyéről elő-előkerült néhány agyonhallgatott, sokszor katasztrofális minőségű szalag, így a Radics-diszkográfiában - aminek első darabja is vagy tíz évvel a gitáros halála után jelent meg - újabb és újabb albumok bukkannak fel, ami annak ellenére is örömteli dolog, hogy ezek a lemezek többnyire - a felvételek minősége miatt - valóban csak az emlékezők számára nyújtanak felejthetetlen élményt.

Lassan 30 éve halott a legendás gitáros, de híveinek köszönhetõen emléke továbbra is elevenen él - annak ellenére, hogy épkézláb hangfelvétel alig maradt utána. Azonban az elmúlt húsz évben a sufnik mélyérõl elõ-elõkerült néhány agyonhallgatott, sokszor katasztrofális minõségû szalag, így a Radics-diszkográfiában - aminek elsõ darabja is vagy tíz évvel a gitáros halála után jelent meg - újabb és újabb albumok bukkannak fel, ami annak ellenére is örömteli dolog, hogy ezek a lemezek többnyire - a felvételek minõsége miatt - valóban csak az emlékezõk számára nyújtanak felejthetetlen élményt.

Mindezek után ne lepõdjenek meg, ha a "legújabb" Radics-albumot sem hifimegszállottak figyelmébe ajánljuk. A vinilvonalon tevékenykedõ, a Kextõl Szabó Gáboron át a CPg-ig már egy rakás "mûtárgyat" megjelentetõ Moiras Records legújabb kiadványán a gitáros mögött különbözõ felállású zenekarok: az 1977-ben ki tudja, hányadszor újjáalakított Tûzkerék, illetve az 1973-as, szaxofonossal megbolondított Alligátor - amikre azt mondhatjuk, érdekes, érdekes, ám e felvételek korábban cédén már megjelentek. Viszont van itt még valami, ami valóban ötcsillagos unikum: a kiadó birtokába került az az 1973 áprilisában, az Illés zenekar klubjában rögzített felvétel, amelyen az odatévedõ Radics a Szörényi testvérekkel próbálja megfejteni a rock and roll titkát. Elvis- meg - naná - Little Richard-számokat játszanak sallangok nélkül, önfeledten. A borzalmas minõség ellenére is kivételes pillanata ez a magyar könnyûzenének. Kár, hogy a résztvevõk semmit nem tanultak belõle.

Moiras, 2011

*****